Vasas Akadémia–PVSK-Veolia 73-71 (20-24, 17-16, 17-8, 19-23)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, 18. forduló.

Vasas Akadémia: Moravcsik 9, Dormán 2, Kelemen 2, Marcikics 5, Bagó 9. Cs.: Medve 2, Fekete 9/3, Andrássy 24/6, Farkas 7, Cseh 4, Pleesz.

PVSK-Veolia: Halász 8, Harler 34/21, Molnár M. 2, Bíró O. 7, Horti 13. Cs.: Bor 5/3, Tóth N. 2, Kocsis, Bíró L., Antóni. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Csapatunknak a Vasas ellen is nélkülöznie kellett két alapemberünk játékát, ugyanis Németh András és Juhos Levente kisebb sérülésük után továbbra sem voltak bevethetőek. És bár egy igazi rangadóra készültünk, az elején még a hiányzók ellenére sem volt komolyabb gondunk. Harler hamar elkapta a fonalat, és magabiztosan dobálta a triplákat, így az első negyed közepén már volt, hogy nyolc ponttal is vezettünk. Persze azért a Vasas fiataljai sem akarták idő előtt feladni a meccset, így a negyed hajrájára szigorítottak kicsit a védekezésükön, a csereként beálló Andrássy pedig alaposan megszórta magát, és fel is jöttek a hazaiak négy pontra.

Az igazi fejtörést azonban a második negyed eleje jelentette szakmai stábunk számára, ugyanis a Vasas gyakorlatilag állva hagyott minket, egy elsöprő 8-0-van indították ugyanis a játékrészt. Mielőtt azonban igazán nagy lett volna a gond, megálljt tudtunk parancsolni a hazaiak rohanásának, és visszakézből válaszoltunk egy 10-0-s szériával. Horti és Halász igyekezett vezér lenni, ennek köszönhetően pedig ismét nálunk volt a vezetés. Elhúzni azonban nem tudtunk ellenfelünktől, de a 3-4 pontos előnyt legalább őriztük a nagyszünetig.

Utána viszont, nincs mit szépíteni a dolgon, bent ragadtunk az öltözőben, méghozzá úgy, mintha légypapírba ültünk volna. A Vasas ugyanis 10-0-val indította a második félidőt. Közel hat percen át képtelenek voltunk pontot szerezni, már-már olyan volt az egész, mintha valamiféle feloldhatatlan átok ülne rajtunk. A ritkán látott balszerencseáradást végül Bor közeli kosara törte meg, de a mélypont még így is hátra volt, ugyanis a harmadik negyed hajrájára tíz ponttal is el tudott húzni a Vasas. Mi egyre több labdát kezdtünk eldobálni feleslegesen, Andrássy vezérletével pedig a hazaiak köszönték szépen az esélyt. Az egyetlen kapaszkodónk az lehetett, hogy a kisszünetre legalább tízen belülre tudtunk kerülni, így nem nézett ki reménytelennek az utolsó tíz perc.

Amit jól is kezdtünk, köszönhetően Harler és Halász gyors kosaraiank. Fel is jöttünk két pontra, azonban mire kettőt pisloghattunk volna, már ismét 62-55 volt állás. Jellemző a meccs hullámzásra, hogy ezt két Harler-tripla követte, amivel 62-61-re alakult az állás, a fordítás helyett azonban ismét két Vasas-kosár következett. Az utolsó öt percre fordulva öt ponttal vezetett ellenfelünk, és érezni lehetett, hogy ezen az estén bizony egy nagy adag szerencsére is szükségünk lenne a győzelem kicsikarásához. Meg persze extra kosarakra is, amiből Harler részéről nem is volt hiány. Csakhogy rajta kívül gyakorlatilag senki sem tudott tőlünk pontot szerezni, igaz amerikai légiósunk a fejébe vette, hogy ha kell, egyedül is megfordítja a meccset.

Nem is hiányzott hozzá sok, hogy ez összejöjjön. Csak az utolsó negyedben 19 pontot szórt (közte öt triplát), egy hármas közbeni szabálytalanság után értékesített három büntetőt is, amellyel az utolsó percen belül már egál volt a meccs (71-71), azonban a slusszpoén végül a Vasasé lett, Moravcsik büntetőire már nem volt válaszunk. Még Harler az utolsó utáni pillanatban egy triplával próbálkozott ugyan, de nem jött az extázis. Sőt, szezonbeli negyedik vereségünket kellett elkönyvelnünk. Nagy kár érte, mert ha csak kicsivel korábban ébredünk, könnyen meglehetett volna nyerni ezt a meccset.

Kapcsolódó hírek