PVSK-Veolia–Szolnoki Olajbányász 81-89 (17-27, 15-21, 22-21, 27-20)

Kosárlabda-NB I., férfiak. Pécs, 250 néző. V.: Cziffra, Török, Győrfy.

PVSK-Veolia: Haynes-Jones 11/3, Goldring 2, Donaldson 22/9, Ivosev 13/3, Brkics 15/3. Cs.: Bíró O. 2, Carpenter 14/6, Illés 2, Kalmár, Futó. Vezetőedző: Andrija Csirics.

Szolnoki Olajbányász: Pongó 6/6, Kovács P. 15/3, Badzim 14/12, Szubotics 16/6, Taiwo 10. Cs.: Pallai 4, Cakarun 16, Rudner 5/3, Gilszki 3/3. Vezetőedző: Gasper Potocnik.

Hiába az esélyek, hiába a még friss csalódás, hogy elúszott a középházba jutásra az esélyünk, egyszerűen nem engedhettük meg magunknak, hogy nem maximális fordulatszámon pörögve ugorjunk neki a Szolnok elleni bajnokinknak. Hiszen igaz ugyan, hogy biztosan az alsóházban kell majd csatáznunk az alapszakasz után, de egyáltalán nem mindegy, hogy hány győzelemmel, és milyen formában érkezünk majd oda, hiszen ott aztán valóban élet-halál meccsek követik majd egymást.

Éppen ezért az, hogy az Olaj a tabella második helyén tanyázik, ezúttal nem lehetett szempont. Ehhez képest aztán meglehetősen álmoskásan kezdtük a meccset. Pongó és Subotics is betalált kintről, Taiwo ellen pedig nem igazán tudtunk mit tenni a palánk alatt, így mire észbe kaptunk, máris 14-4 volt állás – oda. Az pedig, ahogy haladt előre az első negyed kezdett látszani, hogy nem csak egy gyenge kezdésről van szó. Merthogy gyakorlatilag nem tudtunk lepattanót szerezni, a dobásaink nagyrészt rosszak voltak, és ha ez nem lett volna elég, a Szolnok bizony kegyetlenül használta ki hibáinkat.

Szűk három perccel a negyed vége előtt már 9-25 állt az eredményjelzőn, amikor Andrija Csirics időt kért. Ez pedig valamelyest azért használt is, ugyanis a hátralévő időt 8-2-vel zártuk, egy dudaszós Goldring-duplával sikerült visszajönnünk tíz pontra.

A hirtelen jött lendület azonban a második negyed elején egy szempillantás alatt elillant, hiszen három perc leforgása alatt csupán két pontot tudtunk szerezni, így 19-35-nél ismét időt kellett kérnie Csiricsnek, aki ekkorra már kezdte elveszíteni béketűrését, nem is tette zsebre csapatunk, amit kapott a mestertől egy perc alatt.

És hát, kellett is a fejmosás, hiszen akárcsak az első negyedben, itt egy határozottan jobb periódus következett, köszönhetően Donaldson triplájának, és annak, hogy hirtelen sokkal harcosabbakká váltunk. Kár, hogy ez a periódus nem tartott ki a nagyszünetig, a félidő utolsó pár pillanata ugyanis ismét az Olajé volt, így tizenhat pontos előnnyel mehettek el a vendégek pihenőre.

Aztán hiába szereztünk Brkics révén mi a harmadik negyed első pontjait, a Szolnok három támadás alatt hattal válaszolt rá, ami érthető módon alaposan fel is húzta Andrija Csiricset, ugyanis nem azt cisnálták védekezésben játékosai, amit kért tőlük.

Ugyan Donaldson igyekezett egy kis pluszt vinni a játékunkba, de második triplája sem volt elég ahhoz, hogy közelebb férkőzzünk ellenfelünkhöz, inkább csak arra, hogy kicsit lassabban nőjön a differencia. 62-40-nél így hát jött megint az időkérésünk, és a szokásos forgatókönyv.

Merthogy az egyperces pauzát követőn jött Donaldson kettő plusz egyes akciója, majd triplája, végül Carpenter hármasa, és a 9-0-s rohanásunk után máris Gasper Potocnik rendelte magához csapatát. Ez valamelyest megtörte ugyan a lendületünket, azonban így is kicsivel bizakodóbban várhattuk az utolsó tíz percet – nem, mintha 54-69-es állásnál olyan vérmes reményeink lehettek volna.

Az egyre csak szaladó percek pedig bizonyították is, hogy nem lehetnek. Egy-egy szép megoldásra ugyan még futotta, de az Olaj magabiztos előnyét nem tudtuk megostromolni. Ugyan a vendégek az utolsó percekre alaposan kiengedtek, így Carpenter meg is tudta magát szórni a végén, arra azonban nem volt sanszunk, hogy izgalmassá tegyük a meccset. Hajtani ismét hajtottunk, és nem adtuk fel már féltávnál, de a győzelemhez ez újfent nem bizonyult elegendőnek.

Andrija Csirics: - Nem védekeztünk jól, azt kértem, hogy úgy védekezzünk az egész mérkőzésen, ahogy az utolsó három percben tettük. A Szolnoknak sok minőségi játékosa van, akárhányszor cserélhetnek, mindig egy jó játékos jön be a pályára. Minden meccsen harcolnunk kell, most jobban játszottunk, mint az Oroszlány ellen, hátravan két mérkőzés, emelnünk kell a szintet legfőképpen a védekezésben. Kevés időnk van a Szegedre felkészülni, utána Paks következik. Erősebbnek kell lennünk hátul, támadásban többet kell passzolnunk, kevesebbet trükközni. A védekezésre kell a legnagyobb hangsúly fektetnünk.

Kapcsolódó hírek