Vezette: Cziffra, Ádám J., illetve Söjtöry.

PVSK-Veolia: Pongó M. 5/3, Smith 10/3, Diggs 2, Budimir 6, Horti 5. Csere: Csirics 20/3, Ruják 7/3, Antóni 12/6, Bíró L. 2, Dragasevics 2, Riskó, Kocsis 2. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Sopron: Thompson 29/12, Kinney 9, Takács N. 6/6, Rivers 9/3, Carter 26. Csere: Fazekas, Jogela 8/3, Werner 4, Molnár , Élő. Vezetőedző: Constantinos Flevarakis.

Idei utolsó hazai meccsünkre készültünk a Sopron ellen, így nem csoda, hogy komoly várakozásokkal ültünk le a Lauberben. Már csak azért is nagyon jó lett volna ugyanis nyerni, mivel jó ideje nem sikerült már hasonlót abszolválnunk. Egészen pontosan november 9-én, Zalaegerszegen tudtuk győztesen elhagyni a pályát, így talán egy kicsit izgulhattunk is amiatt, hogy emlékeznek-e még kedvenceink a siker ízére.

A meccs első szűk két perce pedig hidegzuhanyként hatott, a Sopron ugyanis négy légiósa vezérletével 9-0-val kezdte a meccset. Nem is csoda, hogy Csirke Ferenc azonnal időt kért, valahogyan ugyanis meg kellett törni a vendégek hatalmas rohanását. Fogjuk rá, hogy ez hellyel-közzel sikerült is, mert bár védekezésben továbbra is csak üldöztük a labdát, de legalább végre elkezdtek jönni a pontok elől is. Igaz, azért nem ipari mennyiségben, de a kimondottan rossz kezdés után annak is lehetett örülni, hogy az első negyed végére eljutottunk legalább 18 pontig. A baj az volt azonban, hogy mindeközben a Sopron 29-et rámolt be a gyűrűnkbe... A második negyed első percei pedig szintén nem sok jóval kecsegtettek, legfeljebb annak tudtunk örülni, hogy Antóni Csanád elkapta a fonalat, két triplát is berámolt egymás után. A védekezésünk azonban sajnos továbbra is elég szellős volt, így a vendégek elléptek 15 ponttal. Egy kicsit kezdett felsejleni bennünk a legutóbbi, Paks elleni hazai meccsünk, főleg, amikor a negyed közepén egymás után három ziccert rontottunk el, és 27-42-nél már azon kellett gondolkoznunk, vajon mi kellene ahhoz, hogy a csapat kizökkenjen ebből az állapotból. Mondjuk szurkolóinkon semmi sem múlt, egy soproni időkérés után óriási elánnal próbáltak segíteni a csapatnak. Ez valamelyest szerencsére éreztette is a hatását, ugyanis legalább nem nőtt tovább a soproni előny, beállt a különbség 10-12 pontra. Az azonban látható volt, hogy a második félidőre a védekezésünket alaposan össze kell majd kapnunk. A nagyszünetre végül 38-49-es eredménnyel vonultunk, így kicsit összeszorult gyomorral várhattuk a folytatást.

A hastájékon tapasztalható görcs pedig nem oldódott, ugyanis a harmadik negyedet ugyanúgy kezdtük, mint az elsőt. A Sopron Thompsonnal és Carterrel az élen 8-0-val indított, Csirke Ferenc pedig természetesen azonnal időt is kért. És bár ekkor még rengeteg idő volt hátra, kezdett nagyon rossz érzésünk lenni a meccs végkimenetelét illetően, hiszen kicsivel az időkérés után már 21 pontos hátrányban voltunk. Még szerencse, hogy ekkor rántottunk elő a cilinderből egy 7-0-s szériát, így ha nagyon nem is ijesztettünk a Sopronra, azt azért elértük, hogy ne érezze magát nagyon komfortosan ellenfelünk. Lehet, épp ez volt a baj, az SKC ugyanis gyorsan meg is rázta magát, és villámgyorsan visszaállította a húsz pontos különbséget. Sajnos nálunk senki sem akadt a pályán, aki huzamosabb ideig vezérként tudott volna a csapat élére állni, így pedig csak felvillanásaink akadtak a harmadik tíz percben. Mivel 54-74-ről várhattuk a záró felvonást, óriási reményeink nem maradtak. És mivel igazából csak egy-egy szép megmozdulásnak örülhettünk az utolsó tíz percben is, egyáltalán nem csoda, hogy a hajrához érve Csirke Ferenc már pályára küldte fiataljainkat is, nem osztott, nem szorzott ugyanis már a dolog. Sőt! A Kocsis Zalán, Dragasevics Veljko, Riskó Dávid, Bíró Levente és Antóni Csanád alkotta ötös óriási szívvel játszotta le az utolsó perceket. Igaz, ez a végkimenetelen már nem változtatott, legfeljebb annyit, hogy végül nem lett meg a közte húsz. Sajnos idei utolsó hazai meccsünkön nagyon rossz napot fogtunk ki.

Csirke Ferenc: - Gratulálok a Sopronnak. Nem akarok a mai meccsről most bővebben beszélni. Vannak szakmai gondjaink, aki ért egy kicsit a kosárlabdához az látja, hogy miről kéne beszélnem. A statisztika megmutatja azokat a hiányosságokat amiben le vagyunk maradva az ellenfeleinkhez képest. Egy két játékosom hozzáállását nem értem…