Salgótarjáni KSE–PVSK-Veolia 87-94 (14-24, 16-25, 33-16, 24-29)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, 19. forduló.

Salgótarjáni KSE: Karafilovski 12/12, Cserényi, Ormai, Douglas 38/6, Hargitai 21/6. Cs.: Kalassai 13/9, Köcse, Vas-Teplán, Váits 3/3, Monye M.

PVSK-Veolia: Micsovics 5/3, Németh A. 14/12, Plézer 3/3, Bíró O. 27/12, Horti 12. Cs.: Radó 3, Frank 3, Molnár M. 8/6, Halász 10/3, Antóni 6/6, Mokánszki 3. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Hónapok óta először fordult elő, hogy teljes kerettel tudtunk kiállni egy bajnokira, így joggal bíztunk benne, hogy az utóbbi hetek kicsit nehézkes játékát magunk mögött tudjuk hagyni. Az első negyedet nézve pedig örömmel konstatálhattuk, hogy a várakozásaink igazolódni látszanak. Idegenben is úgy játszottunk ugyanis, mintha hazai környezetben lennénk. Elképesztően szoros, kemény védekezéssel keserítettük meg a Salgótarján életét, közben pedig elől ötletes, gyors támadásokat vezettünk. Ami pedig különösen jó hír volt: végre ültek a külső dobásaink. Teljesen mindegy volt, hogy Németh, Plézer vagy épp Micsovics emeli rá, a tripláink a helyükre hullottak!

Az első negyed tízpontos előnye aztán villámgyorsan kezdett tovább nőni a második tíz perc elején. Amikor azonban már azt hihettük, hogy minden szép és jó, egy rossz mozdulat után Micsovics maradt a földön, fájdalmasan kiabálva – a bokája sérült meg, első ránézésre ráadásul súlyosan. Jött is azonnal a helyére a hosszú kihagyás után visszatérő Halász Ákos. Nem fogott meg azonban minket irányítónk kiesése, leindításból is eredményesek voltunk, és végre megtört az Antónira nehezedő átok is – Csaszi egymás után két trojkát is bevert! A második játékrészt egy elképesztő, 16-0-s rohanással kezdtük! Bár a nagyszünethez közeledve kicsit alábbhagyott a lendületünk, és a Salgótarján tudott is faragni valamicskét tetemes hátrányából, azért jó volt felnézni az eredményjelzőre, ami 30-49-et mutatott kétszer tíz perc után.

És milyen jó, hogy ekkora volt az előnyünk… Merthogy a második félidő elején teljesen talajt vesztett a játékunk. Elől csak erőlködtünk, az első két negyedben remekül működő védekezésünk pedig mintha nem is lett volna. A Salgótarján kis túlzással akkor szerzett kosarat, amikor akart, a tetemes vezetés pedig egyre csak apadt. Ebben főszerepet játszott a hazaiak amerikai játékosa, Douglas, aki tényleg azt csinált amit akart. A 19 pontos előnyből 5 maradt a negyed végére – azonban Kalassai dudaszós triplája után már csak kettő…

Fel volt tehát adva a lecke az utolsó tíz percre. Szekulovics mester próbálgatta is, hogy melyik ötössel tudunk a legélesebbek lenni, végül egy magas szerkezetes megoldásra lelt rá, Bíróval, Radóval és Hortival a pályán. Itt már jöttek a részsikerek a saját gyűrűnk közelében, elől pedig Horti harcosságának, és Bíró Olivér tanári befejezéseinek köszönhetően tudtuk őrizni pár pontos előnyünket. Bíró a záró felvonásban három trojkát is bevert – kettőt ráadásul futtában –, amivel végül főszerepet játszott a győzelmünkben. Merthogy bármennyire is kínkeserves volt a második félidő, azért csak sikerült behúznunk végül a meccset.

Hiába, néha kellenek az ilyen idegtépős befejezések is.

Micsovics sérülése kapcsán egyelőre nincs pontos diagnózis, az talán lehet halvány biztató jel, hogy a második félidőre már saját lábán bicegett ki az öltözőből

Kapcsolódó hírek