PVSK: Durham 24/6, Supola 5/3, Budimir 15/3, Djukics 10/6, Sarlija 14. Cs.: Bíró O. 4/3, Demeter 4/3, Simon K. 4, Antóni 8/6. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Kaposvár: Evans 20/12, Dunn 17/9, Ivosev 19/3, Hendlein 12, Spica 14. Cs.: Papp 2, Bogdán, Hock. Vezetőedző: Fekete Ádám.

Jó volt látni, hogy a MAFC elleni találkozóhoz képest már jóval többen jöttek ki, hogy lássák csapatunkat a MATRO-PVSK Kupa döntőjében, a Kaposvár ellen.

Aki pedig kijött, az első negyedben egészen jól érezhette magát, remekül játszottunk ugyanis. Djukics triplája nyitott pontjaink sorát, majd Sarlija percei következtek. Mire kettőt pislogtunk, már tíz pont körüli volt az előnyünk, ráadásul a Kaposvár egyik legjobbja, Ivosev Tomoszláv alig hat perc után már három személyi hibánál járt, le is kellett őt cserélnie a vendégeknek. Közben Durham is nagyon sokat vállalt magára, pontokban és gólpasszokban is jeleskedett. A negyed végére ugyan Evans révén közelebb jött a KKK, de sok panaszunk így sem lehetett az első tíz percre.

A másodikban aztán azért már kicsit lehetett bosszankodni is olykor. Csirke Ferenc meg is tette. A mellett ugyanis, hogy a Kaposvár nagyon gyorsan egyenlített - Dunn és Evans is elemében volt a második negyed elején - nálunk bizony akadt egy-egy könnyelmű megoldás. Supola hát mögötti passza Durhamnek például csodaszép volt ugyan egy lerohanás végén, csak épp egy kicsit pontatlan. Ahogy közeledtünk a félidőhöz, azért a korábbi öt-hat pontos előnyünk újra meglett, köszönhetően többek között Demeter sarokból behintett hármasának is.

A nagyszünet utáni első percek olyanok voltak, mintha mind a két csapat egy kicsit álmos lenne. Ebből az állapotból aztán mi jöttünk ki hamarabb, és a harmadik negyed feléhez érve már tíz pont volt az előnyünk. Támadásban ugyan nem brillíroztunk, de a Kaposvár próbálkozásait jó százalékkal tudtuk hatástalanítani. A tíz pontos előny azonban érezhető volt, hogy nem életbiztosítás.

Persze ahogy teltek a percek a záró felvonásból, mindeközben pedig stabilan tartottuk vezetésünket, azért már sejtettük, hogy ebből bizony kupagyőzelem lehet. Úgy persze nem is volt nehéz ezt elhinni, hogy Antóni, Durham és Budimir is betalált kintről, így 81-69-nél talán valamelyes már hátra is dőltünk. Ezt persze sosem szabad, ugyanis legközelebb akkor eszméltünk, amikor Csirke Ferenc kért időt 83-77-es állásnál. És volt még vissza több, mint három perc. A MATRO-PVSK Kupa döntője pedig végül egy klasszikus, egylabdás meccs lett - az az egy azonban a miénk volt, Jabril Durham révén. Végül tehát nagyon nagy csatában sikerült legyőznünk a Kaposvárt, ezzel pedig itthon tartottuk a kupát!

Csirke Ferenc: - Egy fizikálisan nagyon erős csapatot sikerült legyőznünk. Végig kontrolláltuk a mérkőzést, bár voltak benne hullámvölgyek nálunk is, és a Kaposvárnál is. Harmadik edzőmérkőzésünket játszottuk és azért látszik, hogy van még mit gyakorolnunk. Mindenkivel elégedett voltam egyénileg, de még a csapat összecsiszolásán sokat kell dolgoznunk.

A torna legértékesebb játékosa irányítónk, Jabril Durham lett.

A MATRO-PVSK Kupa végeredménye:

1. Pécsi VSK-VEOLIA
2. Kaposvári KK
3. MAFC
4. SZTE-Szedeák