Ki ne emlékezne a tavalyi, Jászberény elleni hazai meccsünkre? Nehéz is lenne kitörölni az emlékezetünkből, hiszen egy elképesztően sok pontot hozó találkozón nyertünk akkor 120-102-re.

Nos, most Jászberényben ugyanott folytattuk, ahol december 8-án abbahagytuk. Az első negyedben ugyanis mi, és a hazaiak is csal tüzeltek, tüzelte és tüzeltek. Védekezés csak nyomokban volt felfedezhető a pályán, azonban szerencsénkre mi elől nem nagyon hibáztunk, így a szabályos pontzuhatagot hozó tíz percet 37-24-re hoztuk. Dobtunk öt triplát, de ha közelebb mentünk a gyűrűhöz, akkor sem nagyon akadt rossz megoldásunk. Azt persze sejtettük, hogy ilyen ütemben aligha lehet majd végig gyártani a kosarakat. Igaz, hogy még a második negyed elején is jöttek a pontjaink, azonban amikor 49-nél jártunk már, megtorpant a csapat. Ezt pedig az alig cserélő Jászberény igyekezett is kihasználni. Állhatatos munkával ugyanis előbb tízen belülre kerültek Primoracék, majd a félidőhöz közeledve egyre szorosabbá tették az eredményt. A negyedet meg is nyerték végül, igaz legalább annak örülhettünk, hogy nem sikerült nekik az egyenlítés, négy pont maradt az előnyünkből.

A nagyszünet után tehát adott volt a feladat: védekezésben javulni, a vezetést megnyugtatóvá tenni. Ha maradéktalanul nem is sikerült ezt megvalósítani, azért igyekeztünk. Funderburk, Lewis, Ruják, Brkics – de igazából bárkit írhatnánk – egyaránt veszélyes volt támadásban. Ennek köszönhetően pedig újra növekedni kezdett az előnyünk. A harmadik negyedben visszatornáztuk a különbséget tíz pont köré, és védekezésben is előfordult már, hogy volt miért tapsolnia Dragan Alekszicsnek. Azt látva pedig pláne, hogy ezen a mérkőzésen tényleg minden egyes játékosa feltalálta magát az ellenfél gyűrűje közelében. Sokat mondó, hogy végül 6 játékosunk is 10 pont felett zárt. De külön ki kell emelni Funderburk 30 és Lewis 20 pontját. Az utolsó negyed felénél már húszpontos előnyünk birtokában jöhettek fel egymás után fiatal játékosaink is, hogy a legvégén már a Bíró, Carev, Erdei, Rátvay, Meleg ötössel rohamozhassunk. Az, hogy 25 ponttal nyertük meg a meccset, teljesen megérdemelt, és reális. Külön öröm, hogy ismét 100 pont fölé jutva.

Dragan Alekszics: - Fontos meccset sikerült megnyernünk, gratulálok a csapatomnak. Tudtuk, hogy a Jászberénynek sok a problémája, de mi ennek ellenére nehéz mérkőzésre számítottunk. Az első félidőben egál közeli eredmény született, de a nagyszünet után jól használtuk ki az egyre nagyobb kondicionális fölényünket, és a védekezésünk is sokat javult.

Jászberényi KSE - Pécsi VSK-VEOLIA 83-108 (24-37, 25-16, 17-25, 17-30)
Férfi Kosárlabda NB I. alapszakasz, 5. forduló. Jászberény, Bercsényi Tornacsarnok (zárt kapus)

Jászberény: Kinney 15, Brbaklics 12/3, Füzi 15, Williams 15/3, Primorac 20/6. Csere: Filipovics 4, Frank 2. Vezetőedző: Patai Benjamin.

PVSK-Veolia: Ruják 10/6, Lewis 20/12, Funderburk 30/9, Meleg 11/3, Brkics 15. Csere: Budimir 12/6, Bíró L., Dragasevics 6/3, Rátvay 1, Carev 3/3, Erdei. Vezetőedző: Dragan Alekszics.