SZTE-Szedeák–PVSK-Veolia 78-77 (25-14, 25-27, 13-17, 15-19)

Kosárlabda-NB I., férfiak, 8. forduló.

SZTE-Szedeák: Langley 8/6, Heath 19/9, Cseh 11/3, Davis 9/6, Herndon 7. Cs.: Zsíros 11/9, Balogh 4, Cohill, Polányi 9/9, Mayer. Vezetőedző: Simándi Árpád.

PVSK-Veolia: Merkl 6, Archibald 23/6, Antóni 3, Dzseletovics 13, Payton 20/3. Cs.: Frank 7/3, Plézer, Németh A., Mokánszki 5/3. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

A héten betegeskedő vezetőedzőnk végül le tudott ülni a padra a Szeged elleni idegenbeli meccsünkön, azonban az első negyed játékát látva olyan érzésünk lehetett, mintha nem is Szekulovics mesternek lennének egészségügyi problémái. Nagyon puha védekezéssel indítottunk ugyanis, ami azzal párosult, hogy a szegediek fantasztikus doboformát mutattak. Csak úgy záporoztak a hazai triplák, ami ellen az időkérés sem használt. Archibald és Payton azért igyekezett taratani a lelket a csapatban, de tíz perc alatt így is 11 pontos hátrányba kerültünk.

A második negyedre aztán végre úgy tűnt, felébredtünk, és egyre-másra fejeztük be szépen akcióinkat. Dzseletovics is elkezdte gyűjtögetni a pontokat, de Merkl, Frank és Mokánszki is hozzátett egy kicsit a közöshöz. A gond „csupán” annyi volt, hogy továbbra is potyogtak a szegedi trojkák. Így egy kicsit ugyan tudtuk szűkíteni a differenciát, de a félidőben 50-41-re ellenfelünk vezetett.

Világos volt, hogy védekezésben valamit ki kell találnunk – és a nagyszünetben úgy fest, sikerült is. Ugyan a harmadik negyed első fele még nem nézett ki jól, sőt, 63-47-nél benne volt a pakliban, hogy csúnya vége lehet az estének, azonban itt jött egy olyan fordulat, amire már nagyon vártunk. Egyik pillanatról a másikra összeállt a védekezésünk, a hazaiak külső dobásai is elkezdtek besülni, a szerzett labdáinkkal pedig az őrületbe kergettük a Szegedet. A negyedet egy 11-0-s szériával zártuk, így bizakodva várhattuk a záró felvonást.

Ahol sokáig úgy tűnt, a meccs dinamikája nekünk kedvez. Folytattuk a zárkózást, fenn tudtuk tartani azt az intenzív védőmunkát, ami eredményt hozott, és bár támadásban néha dadogott a játékunk, a negyed közepén már döntetlen volt az állás. A Szeged azonban ismét elkezdett betalálni kintről – igaz sok labdaszerzésünknek köszönhetően tatottuk a lépést.

A végjáték pedig igazi vadnyugati pisztolypárbajra hajazott. Hét másodperccel a vége előtt Merkl ellen szabálytalankodtak, és mivel fiatal irányítónk rezzenéstelen arccal dobta be mind a két büntetőjét, 77-76-ra mi vezettünk. A Szeged azonban nagyon gyorsan felhozta a labdát, és Heath is kiharcolt két büntetőt, amit szintén bedobott. Maradt még 1,4 másodperc, és persze egy időkérés. A meccslabda is megvolt még, igaz Antóninak nem épp ideális helyzetből kellett ráemelnie egy triplát – ami végül nem is hullott be.

Nem állíthatjuk azt, hogy a Szeged nem érdemelte volna meg a győzelmet, de az is biztos, hogy mi sem érdemeltünk vereséget.

Szrecsko Szekulovics: Nagyon jó volt visszatérnem Szegedre, jó érzés volt visszajönni a csarnokba, még ha ezúttal a másik oldalon is ültem, de úgy éreztem magam, mintha otthon lettem volna. A eredménynek persze nem örülök, nem játszottunk jól. Gyengén dobtunk, lehetőséget adtunk a Szegednek, hogy csináljon egy nagyobb különbséget, futottunk az eredmény után. Nehéz volt visszajönni, de a második félidőben megcsináltuk. Egy ilyen egylabdás meccsen szerencse is kell, ma este ez a Szedeáknál volt meg, gratulálok is nekik a győzelemhez! Nem szabad így indítani egy meccset idegenben, sokkal keményebben kell játszanunk a jövőben. Ma tanultunk, biztos vagyok benne, hogy később javítunk. Gratulálok a Szegednek és Simándi Árpád barátomnak, sok sikert kívánok a szegedi csapatnak!