Insedo Veszprém KK–PVSK-Veolia 109-103 (25-15, 15-26, 25-20, 24-28, 20-14) – hosszabbítás után

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport

Insedo Veszprém KK: Tóth 20/15, Daniels 24/12, Kass 10/3, Kocsis 5/3, Bogdán 20/6. Cs.: Bonifert 16/3,Frank, Simon 14/6, Lintner. Vezetőedző: Naményi Márk.

PVSK-Veolia: Merkl 8, Molnár M. 22/6, Ketész 18/6, Géringer 15/3, Djordjevics 17/3. Cs.: Balogh Sz. 13/3, Plézer 5/3, Czermann 5/3, Werner. Vezetőedző: Sértő Ádám.

Nincs mit szépíteni a dolgon, pocsékul kezdtük a Veszprém elleni derbit. Miközben mi sorra puskáztuk el a helyzeteinket, és sajnos villámgyorsan összehoztunk három eladott labdát is, a hazaiak első két külső kísérletüket értékesítették, és a szerzett labdáikkal is jól sáfárkodtak. Ebből hamar egy tíz pont körüli differencia alakult ki, amit az első negyed végéig nem is tudtunk ledolgozni.

A második tíz perc sem kezdődött szépen, a Veszprém nagyon könnyen szerzett kosarakat, azonban legalább mi is be tudtunk végre találni a gyűrűbe. Ezzel együtt is hamar kialakult az addigi legnagyobb, 12 pontos különbség. Aztán 35-23 után egy csapásra változott meg minden. Sokkal keményebbé vált a védekezésünk, elől pedig Djordjevics vezérletével elkezdtünk végre faragni a hátrányunkból. Ez olyan jól sikerült, hogy meg sem álltunk egy 11-0-s szériáig! Ekkor még jó négy perc vissza volt a félidőből. Ebben a periódusban már sokkal kiegyenlítettebbé vált a játék. Ugyan az egyenlítésnél többre sokáig nem futotta, de így is világos volt, hogy végre megérkeztünk a meccsbe. A kemény munkának pedig meg is lett az eredménye, hiszen egy utolsó másodperces Balogh-duplával, először a meccsen átvettük a vezetést – így is mehettünk el a nagyszünetre.

A második félidő ezzel együtt sem úgy kezdődött, mintha mi lennénk feldobódva. A Veszprém három triplát süllyesztett el egymás után, mi pedig támadásban szenvedtünk, így ismét a hazai előny kezdett nőni. Szerencsére megálljt tudtunk parancsolni a negatív folyamatoknak, és stabilizáltuk a játékunkat, azonban a harmadik negyedben így is ellenfelünknél volt az előny végig. A játékrész végére feljöttünk egyetlen pontra, azonban Daniels dudaszós triplája volt végül a csattanó.

Mindent bele kellett adnunk tehát az utolsó tíz percre, és láthatóan nem is feltett kezekkel mentünk fel a pályára – vagy, ha igen, akkor védekezéskor votlak a magasban a mancsok. Sajnos a hazai triplákkal így sem nagyon tudtunk mit kezdeni, így ahogy közeledtünk a végéhez, egyre inkább tűnt úgy, hogy nem fogjuk tudni behúzni a meccset. Az utolsó fél percen belül, 88-86-os hazai vezetésnél ráadásul eladtuk a labdát, és még faultoltunk is. Mivel csak az egyik veszprémi büntető ment be, maradt még egy dobásunk. És mivel Molnárt tripladobás közben faultolták, három büntetőn múlt, hogy lesz-e hosszabbítás. Lett! Egyszer sem remegett meg a keze – ahogy az egész meccsen, senkinek sem, a vonal mögül, ugyanis hibátlanul dobtunk –, jöhetett tehát a ráadás.

Ami nem is indult rosszuk, hiszen előbb Molnár, majd az egész mérkőzésen remekül játszó Kertész is bevert egy-egy trojkát. A hazaiaknak azonban volt válasza erre. Sőt, amikor jött nálunk néhány bosszantó hiba, könyörtelenül kihasználták azt Boniferték. És a hosszabbítás utolsó egy percét, előnyből várva már jól menedzselték a hazaiak.

Végül 109-103-ra kaptunk ki. Ha a meccs előtt valaki azt mondja, dobunk 103 pontot, és 22-ből 22 büntetőt értékesítünk, nem tudom hányan tippelték volna ezt a végeredményt…