Óbudai Kaszások–PVSK-Veolia 89-92 (22-23, 31-18, 24-21, 12-30)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, 8. forduló.

Óbudai Kaszások: Boros 14/3, Hajdu 8/6, Balázsi 2, Homoki 16/12, Swanson 14/6. Cs.: Szántó 2, Lakosa 22/18, Gazdag 6, Horváth 3/3, Nshimba 2. Vezetőedző: Takács Máté.

PVSK-Veolia: Balogh 13, Czermann 3/3, Molnár M. 12/6, Kertész 2, Djordjevics 31/12. Cs.: Werner, Plézer 31/12, Gadácsi, Rácz. Vezetőedző: Sértő Ádám.

Bár tudtuk előre, hogy az Óbuda ellen meg kell majd szenvedni a győzelemért, és úgy is készültünk, hogy nagy csata várható, csapatunk alaposan meglepte, a gyakorlatilag hazai pályát varázsoló szurkolóinkat a meccs elején. Ellenállhatatlanul kezdtünk, egymás után csentük el a labdát ellenfelünktől, és a gyors indítások mellett a kinti dobásaink is ültek. Plézer, Molnár és Djordjevics is jól célzott messziről, és amikor az első negyed felénél Plézer szinte a félpályáról zúdított be egy trojkát, már 9 ponttal vezettünk. A Kaszások aztán persze elkezdtek ébredezni, Lakosa vezérletével el is kezdtek zárkózni. Mivel ekkor már nálunk is becsúszott egy-egy hiba, az első negyed végéhez érve ismét szoros volt az eredmény.

Ezután azonban jött a feketeleves. A második tíz percben ugyanis nagyon gyorsan előnybe kerültek a hazaiak, ami láthatóan megzavart minket. Menet közben ráadásul a Homoki–Swanson duó is elkezdett ébredezni, ami vegyítve azzal, hogy ebben a periódusban a védekezésünk egy szelet ementáli sajtra emlékeztetett, valóban gyilkos kombináció volt. Bár a mi szurkolóinktól zengett csarnok, űzték-hajtották a csapatot, is kevés volt. A félidőhöz közeledve már tíz pontnál is nagyobb volt a hátrányunk.

Fotó: Felkai Gergely

Világos volt, hogy a nagyszünetben rendezni kell a sorainkat, azonban a harmadik negyed sem úgy indult, mintha visszataláltunk volna az első negyed játékához. Nagyon sok hibával operáltunk támadásban, közben az Óbuda kinti dobásaival nem tudtunk mit kezdeni. Bár akadt egy-egy olyan periódus, amikor bíztunk a feltámadásban, a különbség így sem csökkent. Sőt, inkább csak tovább nőtt. Volt, hogy már 18 ponttal is előrébb járt a hazai csapat.

Persze voltak is páran, akik ekkor már keresztet vetettek a csapatra, azonban drukkereink ekkora hátránynál is pokoli hangulatot varázsoltak. És a záró tíz percre meg is lett az eredménye ennek. Az addig átjáróház védelmünk egycsapásra összezárt, elől pedig Djordjevics és Plézer mellé már Molnár és Balogh is fel tudott zárkózni. Jöttek is a labdaszerzések, a gyors indítások, amikor pedig arra volt szükség, a brusztolós, palánk alól érkező duplák. Az olló elkezdett záródni, és az utolsó 3 percre fordulva már mindenki elhitte, hogy akár meg is lehet a győzelem. A csapat valóban a sírból hozta vissza ezt a meccset – varázslatos szurkolótáborunk hathatós támogatása mellett! Amikor két perccel a vége előtt Balogh kosarával átvettük a vezetést, végképp elszabadult a pokol a lelátón – a lehető legjobb értelemben. Főleg, hogy utána Djordjevics is fontos kosarat szerzett, és a meccsvégi büntetőzésekből sem jöttünk ki rosszul.

A sok eladott labda (18) és a rengeteg kihagyott büntető (12) külön-külön is megbosszulhatta volna magát, azonban ezen az estén Plézer és Djordjevics klasszis teljesítménye, az utolsó negyedben megmutatkozó hihetetlenül erős csapatszellem és a szurkolóink teremtette atmoszféra „elintézte”, hogy lógó orrok helyett ölelések, örömkönnyek és közös ünneplés zárja az estét.

Sértő Ádám: Először is gratulálok a csapatomnak a karakteréhez, amit mutattak, és a győzelem megszerzéséhez. Úgy gondolom, hogy az Óbuda is rendkívül megérdemelte volna a győzelmet. Nagyon szépen felkészültek belőlünk, és sokáig nagyon jól limitáltak minket. Úgy gondolom, hogy a negyedik negyedben valahonnan elő tudtuk hívni azt az energiát amire már nem tudtak reagálni. Ezzel elvettük a ritmusukat, és emiatt tudtuk megnyerni a meccset. A közönség számára mindenképpen szórakoztató mérkőzés volt, szerintem. Aki kívülről nézte, egy jó meccset láthatott. És nagyon köszönöm a szurkolóinknak is, mert mínusz húsznál is csodás hangulatot teremtettek, és köszönjük, hogy biztattak minket. Sok sikert kívánok a továbbiakban a Kaszásoknak!