A PVSK-PANNONPOWER technikai vezetőjével beszélgettünk.

Zajlik az idei Matro-PVSK-kupa. Ilyenkor van egy kis izgalom? Csak mert ez nagyjából az ezerötszázadik alkalom, hogy technikai vezetőként ül a zsűriasztalhoz.

Nem számoltam utána, de lehet, hogy már ezt a számot is elhagytam. Ennek ellenére persze van bennem egy kis drukk, de ez természetes is, hiszen minden meccs más és más.

S minden idény más és más?

Igen, így van. A technikai vezetői munka nagyon összetett: azt szoktam mondani, amikor rend van az asztalomon, akkor van a nyugisabb időszak. És hát igazából csak néha van ott rend. Nekem kell sok mindent megszerveznem (persze kollégáim segítségével): a játékosok szállásától kezdve a meccsbeléptetésen át a jegyszedésig.

Voltak olyan kosarasok, akik egészen különleges igényekkel álltak elő?

Olyannal, amit ne tudtunk volna teljesíteni, nem nagyon. Van, aki több tévécsatornát akar, van, akinek a lakás berendezése nem felel meg, de ezeket mindig el tudtuk intézni.

Beszéltem régen itt kosarazókkal. Mindegyikük nagy szeretettel emlegette önt.

Örülök, ha így van. A PVSK-nál mindig odafigyeltünk arra, hogy ne csak egy csapat legyünk, hanem egy kicsit egy család is. Mindemellett a szakmai munka is rendben volt és van: arra például nagyon büszke vagyok, hogy a mostani, az Európa-bajnokságra kijutott magyar csapatból öten is itt lettek élvonalbeli kosarasok.

Emlékszik a kezdetekre? Más volt technikai vezetőnek lenni akkor?

Igen, de azért nem olyan nagyon más. Akkor is feladatok voltak, napi szinten megoldásra várók, s nekem ezekkel kellett megküzdenem. Hálával tartozom azoknak, akiknek segítségével ide jutottam, akik bíztak bennem. Varga Ferencnél kezdtem kosarazni, sokat tanultam tőle, aztán 1991-ben Fűzy Ákos javasolta, hogy vállaljam el a technikai vezetői posztot. Akit szintén meg kell említeni, az Czerpán István: amikor a Matáv kihátrált a pécsi első osztályú kosárcsapat mögül, akkor ő volt az, aki megteremtette az élvonalbeli szereplés lehetőségét a PVSK-nál.

Millió meccs van a fejében. Melyikre emlékezik vissza a legszívesebben?

Tényleg sokra emlékszem, de talán a legszebb a 2009-es kupagyőzelem a Máté János, Sztojan Ivkovics-féle PVSK-val. A Szombathellyel játszottunk, nem nekünk állt a zászló, de beállt Hosszú Gergely, bevágott két triplát, s onnantól nem volt megállás.

Focistaként kapta a becenevét

Kövecses József 1960-ban született Pincehelyen. Szekszárdon járt középiskolába, itt kezdett el sportolni, konkrétan focizni – ennek köszönheti közismert becenevét is: „néha a cipő legelejével, azaz közismertebb nevén csőrrel rúgtam a labdát. Ezután kezdett el valamelyik csapattársam Csőrinek hívni.” Szekszárdon tért át a kosárlabdára, onnan került 1979-ben a PVSK csapatához.

1991-ig játszott itt, majd két évet lehúzott a Pécsi Postásnál is. 1991 óta technikai vezető a Pécsi VSK-nál, 1993 óta játszik az öregfiúk csapatban. Egy lánya van, Kövecses Kinga.

Forrás: www.bama.hu