Vezette: Földházi, Cziffra, Pozsonyi.

PVSK-Veolia: Pongó 9/3, Taylor 22/3, Csirics 24/9, Budimir 21/6, Horti 6. Csere: Wright 4, Demeter 5/3, Bíró L.. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Falco KC: Govens 10/6, Váradi 22/9, Balmazovics 8/6, Bruinsma 14/3, Reddic 22. Csere: Curry 8/6, Perl 9/3, Bíró O., Tóth N. 2. Vezetőedző: Gasper Okorn.

Nem egyszerű feladatra készültünk szombaton este, hiszen a Falco legyőzését terveztük be erre a hétvégére, márpedig ebben a szezonban már kétszer is megpróbálkoztunk ezzel, sajnos sikertelenül. Az első pár percben pedig harmadik nekifutásra is úgy festett, hogy hiába fogunk próbálkozni. A szombathelyiek ugyanis nagyon jó ritmusban kapták el a kezdést, nálunk azonban épp ez, a ritmus hiányzott. Amikor 2-7 állt az eredményjelzőn, kicsit már épp kezdtük is volna vakarni a fejünket, azonban szerencsére Veljko Budimir érezte, hogy kell egy vezér, és a hátára vette az egész csapatot. Olyannyira, hogy amikor a negyedik percben 11-9-nél végre átvettük a vezetést, kapitányunk neve mellett már 9 pont állt. Aztán jött Wright, aki előbb kétszer is labdát szerzett, majd Taylor feldobott labdáját zsákolta be ellentmondást nem tűrően. És igazából itt kezdődött el a meccs úgy igazából. Govens is érezte a túloldalon, hogy több kell, így elkezdte adni a jobbnál jobb passzokat társainak. De amikor a Falco épp át tudta venni a vezetést, mindig jött tőlünk egy kis extra. Taylor is elkezdett ficánkolni a pályán, de Budimir faulttal együtt bevágott triplája után is volt okunk örülni. Az első negyed végére még jött egy Taylor-középtávoli, ezzel négy ponttal vezettünk tíz perc után.

A második negyed is jól kezdődött a mi szempontunkból, hiszen 29-25 után sikerült 31-25-re ellépni, ekkor azonban sajnos hirtelen megtorpantunk. De annyira, hogy Csirke Ferencnek már egypontos Falco-vezetésnél kellett időt kérnie. Ez azonban érezhetően használt, ugyanis Csirics a kis pauza után azon melegében bevert két trojkát. A vendégek sem fukarkodtak azonban a szép megoldásokkal, Reddic lerohanás utáni egykezes zsákolása például tényleg gyönyörűen nézett ki. A félidő hajrájához érve egy kicsit elkezdett kapkodni mind a két csapat. Néha nemhogy a 24 másodperceket nem támadták végig a játékosok, de 4-5- másodpercenként cserélt gazdát a labda. A nagy fejetlenségből végül senki sem jött ki jobban, a nagyszünetre ugyanis 49-49-cel vonultak a csapatok.

Mindenki kezdhetett tehát mindent az elejéről – az azonban nagyon biztatóan nézett ki, hogy az első húsz perc során 50 százalék feletti volt dobószázalékunk. Igaz, a Falcoé sem volt sokkal rosszabb. Mondjuk bő két perccel a harmadik negyed rajtja után Gasper Okornt, a vendégek mesterét ez nem nagyon hatotta meg. A Szombathely időt kért, ugyanis Csirics vezérletével 7-0-s kezdést produkáltunk. Persze tudtuk jól, hogy ezen a meccsen nem lehet hátradőlni egy pillanatra sem. Gyorsan vissza is jöttek a meccsbe Perlék, akik egyre jobban kezdték el dobálni a kintieket, igaz még ezzel együtt is csak az egyenlítés jött össze nekik, az egál állás pedig maradt is a harmadik negyed végéig.

És ha nem lett volna elég sok már így is az izgalom, a három játékvezető gondoskodott arról az utolsó negyed elején, hogy legyen bőséggel. Két perc alatt ugyanis annyi egyik, és másik oldalon ülve is érthetetlennek tűnő ítéletet hoztak, hogy igazából már követni is nehéz volt az eseményeket. A fix pont az volt, hogy hat perccel a vége előtt átvette a vezetést a Falco. Sőt, el is húzott hét ponttal, köszönhetően Govens extrájának. Amikor 71-78-nál felnéztünk az eredményjelzőre, nem lehettek kisimultak a vonásaink, főleg, hogy az idő rohamosan fogyott. Amikor már kezdtük a hitünket veszteni, Csirics bevágott egy triplát a sarokból, így az utolsó két percnek négy pontos hátrányból vágtunk neki. Úgy, hogy a Csirics-show folytatódott. Jött ugyanis szerb bedobónktól két büntető, egy labdaszerzés, és egy újabb dupla, erre pedig egy vendég időkérés, 80-80-ra módosult ugyanis az eredmény. A Falco azonban rontott, így Taylor pumpálhatta jó 18 másodpercig a labdát, hogy aztán vezetéshez juttasson minket. A 82-80 azonban még nem végeredmény volt, mert Reddic egy újabb időkérés után egyenlíteni tudott, kicsit később Budimir triplája pedig már sajnos időn túli volt, így készülhettünk a hosszabbításra.

Ami sajnos pocsékul indult, Váradi ugyanis előbb bevert egy hármast, majd egy duplát is, a 0-5-ös kezdést látva pedig időt is kellett kérnünk. Nagyon úgy tűnt, hogy kezd fogyni az erőnk, ezzel párhuzamosan pedig sajnos a hátrányunk is nőtt. Egy perc maradt még a hosszabbításból, amikor már héttel vezettek Govensék. És bár Pongó igyekezett olyan gyorsan cikázni a védők között, ahogy csak tud, de húsz másodperccel a vége előtt, Taylor kimaradó büntetőjénél végleg eldőlt a meccs, hosszabbítás után, 95-91-re nyert a Falco. Szégyenkeznünk senki előtt sem kell, sem az eredmény, sem pedig a mutatott játék miatt. Persze ettől még fáj a vereség…

Csirke Ferenc: - Nagy csatát vívtunk a Falcoval. Fantasztikus volt, ahogy végig bírtuk ezt a mérkőzést erővel, többször megfordítva az eredményt. Sajnos fél másodpercen múlott a győzelmünk, ha előbb kapja Budimir a labdát, nyerhettünk volna. A hosszabbítás sajnos már arról szólt, kinek frissebb a rotációja, főleg úgy, hogy nyolc nap alatt mi már a harmadik meccsünket játszottuk. A vereség miatt semmilyen szemrehányást nem lehet tenni a játékosainknak, mert kitették a szívüket, lelküket ezen az estén. Megpróbálunk regenerálódni, mert jövő csütörtökön már Körmendre utazunk.

Pongó Máté: - Egy gólgazdag mérkőzést játszottunk a Falcoval. Úgy gondolom, ha egy kicsit jobban védekezünk megnyerhettük volna a mérkőzést, mert szerintem a támadójátékunk ma rendben volt.