Körmend: Bradford 17/6, Price 9/3, Ferencz 4/3, Hamonds 26/9, Delas 2. Csere: Thames 12/3, Csorvási 14, Németh Á. 4. Vezetőedző: Matthias Zollner. PVSK-Veolia: Pongó 11/9, Taylor 25/9, Csirics 14/6, Budimir 17/15, Horti 3. Csere: Wright 2, Demeter, Antóni 3/3. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Egy elődöntős meccs sosem könnyű. Pláne nem a Körmend ellen idegenben. Főként, ha a Körmend jó napot fog ki, márpedig bizony a vasiak elleni elődöntős párharc első felvonásának legelején világossá vált, hogy Matthias Zollner együttese bizony nagy tempót fog diktálni, mindezt jó dobószázalékkal megspékelve. Ez sajnos ahhoz vezetett, hogy hiába igyekeztünk a körmendiek nyakában lihegni, ez sokkal inkább kevésbé, mint többé sikerült. Miközben a hazaiaknál a triplák rendre beestek, mi hiába próbálkoztunk többször is kintről, nem koronázta siker a próbálkozásainkat. Így elég gyorsan meglépett tíz ponttal a Körmend, az első negyed után pedig már 25-11-re vezettek. A negyedszünetben így nagyon gyorsan össze kellett magunkat kapni, hiszen a párharc első tíz percében a bőrünkön tapasztalhattuk meg, milyen is egy olyan csata, ahol már nem babra, hanem a döntőbe jutásért megy a játék. Igazából az akaraton nem is múlt semmi, csak valahogy semmi sem akart sikerülni. Igaz ugyan, hogy a hazaiak védekezése elég nehéz feladványt nyújtott számunkra támadásban, de még így is ki tudtunk alakítani tiszta dobóhelyzeteket – azokat azonban rendre el is rontottuk. Mindeközben ellenfelünk sem bízta a szerencsére a dolgot, a mi hibáinkat szinte tökéletesen kihasználva növelték előnyüket, mígnem a második negyed közepére már húsz ponttal vezettek. Sőt, volt, hogy már ennél is többel. Még szerencse, hogy a félidő végén sikerült megráznunk magunkat egy kicsit, és egy-egy triplának, valamint néhány labdaszerzésnek köszönhetően feljebb tudtunk kicsit jönni. Azonban a nagyszünetben így sem volt jó érzés felnézni az eredményjelzőre, ott ugyanis 50-31 állt...

És milyen az élet. Hiába készültünk arra, hogy nagy rössel nekivágva a második félidőnek megpróbáljuk a lehetetlent, hiába készült arra a Körmend, hogy rövidre zárjon minden kérdést, a harmadik negyed eleje sajnos nem a játékról szólt. Alig kezdődött el a játék, egy szerencsétlen esés után Horti zuhant rá Delas lábára, a hazaiak centerének térde pedig kifordult. Emitt jó tíz percet állt a játék, ugyanis azonnal mentőnek kellett érkeznie a helyszínre. Az eset láthatóan megviselte mind a két csapatot, de itt még nem volt vége azoknak az eseményeknek, amit senki sem kíván sportpályára. Alighogy játékba dobták ugyanis a labdát Delas elszállítása után, ismét meg kellett állítani a játékot, egy körmendi szurkoló lett ugyanis rosszul, és sajnos hozzá is orvost kellett hívni. Akkor sikerült egy kicsit megnyugodnia mindenkinek, amikor a vasi szimpatizáns végül a saját lábán tudta elhagyni a csarnokot. Ezek után persze nem volt egyszerű egyik edzőnek sem szakmáznia, érezhető volt, hogy az dönthet, melyik fél tudja magát gyorsabban függetleníteni a nem várt és sajnálatos eseményektől. Ez nekünk sikerült, és ha már elkaptuk a fonalat, igyekeztünk is azt kézben tartani. Ez olyan jól ment, hogy Pongó, Taylor, Budimir, Antóni és Csirics is be tudott találni kintről, ráadásul végre a gyors indításokból is eredményesek tudtunk lenni. Ennek köszönhetően a majd húszpontos hátrányunkat a harmadik negyedben hatra tudtuk lefaragni. Igaz, hogy a Körmend aztán 68-58-ra módosította az állást a harmadik tíz perc végére, de így is érezhető volt, hogy semmi sincs még veszve.

Tényleg nem volt. Az utolsó negyedet ugyanis ott folytattuk, ahol kicsivel korábban abbahagytuk. Gyakorlatilag hosszú perceken keresztül nem tudunk hibázni támadásban. Sokatmondó volt a második félidőről, hogy fél perc leforgása alatt Pongó, majd Taylor ugyanonnan, a sarokból vágott be egy-egy trojkát. Óriási izgalmak néztek ki hajrára, hiszen amikor még a záróetap fele vissza volt, már csupán egyetlen ponttal állt jobban a Körmend, 72-71 volt az állás. Mindezt úgy csináltuk, hogy Delas sérülése után Hortit már nem is cserléte be Csirke Ferenc, centerünket érthető módon megviselte ugyanis az eset. Ekkor azonban sajnos jött egy törés, az addig csapatunk egyik legjobb teljesítményét nyújtó játékosa, Veljko Budimir ugyanis cserét kért, a Jászberény elleni utolsó meccs után ugyanis ismét előjött hátfájása. Csapatkapitányunk innentől már nem tudott a pályán segíteni, ez pedig ezúttal döntőnek bizonyult. Az utolsó öt percben Budimir kiválásával egy időben jött egy megtorpanás, innen pedig már nem volt visszaút. Bár emberfeletti erőt mutatva mínusz húszról még vissza tudtunk jönni a meccsbe, de ezt a meccs végén már nem tudtuk megismételni. Egy egészen drámaira sikeredett mérkőzésen végül tehát nyert a Körmend, és ezzel 1-0-ra vezet a 3 győztes meccsig tartó elődöntős párharcban. Kedden, hazai pályán egyenlíthetünk.

Csirke Ferenc: - Először is jobbulást kívánok Mario Delasnak! A Körmend már az első félidőben megnyerte a mérkőzést, mert nagyon rosszul dobtunk. A harmadik játékrészben a sajnálatos sérülés kissé megzavarta a hazaiakat, és a mi is feljavultunk, de ezt nem tudtuk győzelemre váltani. Veljko Budimir sérülése kiújult, nem biztos, hogy tud játszani a keddi mérkőzésen.