A saját szemszögünkből vizsgálva mérhetetlenül egyszerű volt a képlet a Zalaegerszeg elleni bajnokink előtt: nyernünk kellett! A nyolcba jutás ugyanis csak akkor lehetett volna opció, ha a ZTE és a DEAC ellen hátralévő két bajnokinkat egyaránt behúzzuk. Persze a ZTE elleni meccs közben fél szemmel azért Kaposvár felé is kacsintgatnunk kellett, hiszen az Oroszlány ottani sikere is szükségeltetett volna ahhoz, hogy az utolsó fordulóra maradjon még sanszunk.

Az első percekben mindenesetre sem a „saját dolgunk” végrehajtásával, sem pedig a „kacsintgatásban” nem volt hiba. Gyorsan, eredményes támadójátékkal kezdtünk ugyanis – mindeközben az OSE is állva hagyta a Kaposvárt a rajtnál. Mi már 16-10-re vezettünk az első negyed derekán, amikor időt is kért a vendégek mestere, ez pedig arra jó is volt, hogy pontszerzésben megtorpanjunk, ugyanis a negyed második felében már csupán 6 pontot tudtunk szerezni. Igaz a játékrészt így is magabiztosan húztuk be, nyolcpontos előnnyel zártuk az első tíz percet. A magabiztosságunk azonban a második negyed elején elillanni látszott. Elől egyre több bosszantó hiba csúszott a játékunkba, mindeközben a Zete pedig apránként elkezdte ledolgozni a hátrányát. A sokadik – szám szerint kilencedik – eladott labda után, 27-27-nél utol is értek minket Szabóék. Persze Alekszics magához is rendelte a csapatot, a nem túl bíztató sorozatot meg kellett ugyanis törni. Ugyan pontszerzés terén érzékelhető is volt a javulás, azonban a védekezésünk ezzel párhuzamban mutatott komoly hézagokat. Szabó Zsolt és Duren gyakran tudtak túljárni az eszünkön, így az első félidő utolsó percében már hárommal a Zete vezetett. Sőt, Polster triplája után 36-40 állt az eredményjelzőn, ezzel is mentünk a nagyszünetre. Ráadásul a Kaposvár a félidőben tizenöt ponttal vezetett az Oroszlány ellen, így meglehetősen kilátástalanná vált a nyolcba jutásunk.

Persze nem amiatt, mert négy pontot ne lehetett volna ledolgozni a ZTE ellen. Bele is vetettük magunkat nagy lendülettel a második félidőbe, és bizony Ruják óriási lendülettel és akarással űzte is csapattársait. Előbb ő maga rámolt be gyorsan öt pontot, és bár közben a vendégek is pötyögtették dupláikat, jött Funderburk. Előbb egy leosztás után vágott be egy triplát, majd egy labdaszerzést követően, futtából még egyet. Ezzel pedig már 52-49 volt ide, így Heinrich Róbert kénytelen is volt időt kérni. Innentől a negyed egy igazi adok-kapokká alakult. Szerencsére nem ökölpárbaj, hanem élvezetes kosárcsörte bontakozott ki. Zsákolásokkal, triplákkal, kemény védekezésekkel itt is, ott is. Végül magát a negyedet nyertük is három ponttal, azonban az előny még így is a Zalaegerszegnél volt, igaz a 63-62-es vezetésük azért nem a ledolgozhatatlan kategóriába tartozott. Azzal a hozzáállással pedig pláne nem, amivel nekivágtunk az utolsó negyednek. Az első kosár ugyan még Wiggsé volt, utána azonban sebességet váltottunk, és Funderburk vezérletével, aki sorra hozta el a lepattanókat, nem csak a vezetést vettük át, de öt perccel a meccs vége előtt már nyolc ponttal el is húztunk. Ahogy telt az idő, a különbség nem csökkent! Két és fél perccel a vége előtt már tízzel mentünk, ez pedig végérvényesen eldöntötte a meccs sorsát.

Innentől nem maradt más hátra, mint árgus szemekkel figyelni, hogy mi történik a Kaposvár–OSE találkozón. És ami ott történt, az sajnos nem adott okot az örömre. Nyert ugyanis a KKK, így pedig hiábavaló volt a ZTE elleni sikerünk, elveszítettük ugyanis esélyünket a bajnokságban a legjobb nyolcba jutásra.

Dragan Alekszics: - Nagy nyomás alatt voltunk a mérkőzés elejétől kezdve, mert nagyon fontos volt a győzelem számunkra. Támadásban az egész mérkőzés alatt nem találtuk a ritmusunkat, sokat hibáztunk, de a védekezésünk működött minden fontos pillanatban, ez adott magabiztosságot számunkra. A jó védekezésünknek köszönhetően lett a végére sima a győzelem, amihez gratulálok a játékosaimnak. Remélem, hogy támadásban sokkal jobbak leszünk a következő találkozókon.

Kapcsolódó hírek