A három kosárlabdázó természetesen nem szakadt el a sportágtól, ketten közülük ma is szorosan kötődnek a PVSK-hoz.

„A kosárlabda ugyanúgy részesé az életemnek, mint annak idején” – mondja Vojtek Aurél (Stromi). „A Rolling Basket Peac kerekesszékes csapatnak az alapító tagja vagyok és aktív játékosa is. A PVSK hazai meccseit pedig Szakács Mikivel közvetítjük.”

Rab Gyula napjait még Strominál is jobban kitölti a sportág, hiszen újra a Vasút fiataljaival foglalkozik.

„Az idei évtől a kosárlabda ismét meghatározó része a mindennapjaimnak, hiszen én irányítom az NB II-es csapatot. Emellett figyelemmel követem a felnőtt csapat szereplését és az élvonal eseményeit is” – mondja a mester.

Varasdi János pedig ma már a hátteret erősíti: „Jelenleg Nemzeti Kosárlabda Akadémián dolgozok szertárosként, mindennapomban ott van a kosárlabda követem aktívan a férfi és női vonalat is”

A születésnapot viszont már háromféleképp ünneplik a kosaraslegendák.

Vojtek Aurél (Stromi): Egyelőre nagy a titkolózás, viszont két hete a fiam meglepett egy Crvena Zvezda - Panathinakos Euroliga mérkőzéssel Belgrádban. Ez óriási élmény volt nem is a mérkőzés színvonala, hanem a hidegrázos hangulat.

Varasdi János: Szűk körben zajlik a fiam Floridában él neki egy nappal előttem van a születésnapja úgy szoktuk, hogy rárakjuk gyertyával mindkét életkort, lefényképezzük elküldjük neki én meg megeszem. Aztán nyáron, ha megyünk látogatóba akkor bepótoljuk.

Rab Gyula: Az ember ilyenkor már nem tart nagy ünnepléseket, én is szűk családi körben a családtagjaimmal töltöttem a születésnapot

Ha születésnapot nem is ünnepelnek együtt, a hétköznapokban a kosárlabda összehozza a triót. Varasdi János és Vojtek Aurél rendszeresen találkoznak személyesen, mivel Varasdi az Akadémián dolgozik, ahol Stromi a kerekesszékes kosárlabdacsapatban játszik. Stromi és Rab Gyula pedig a PVSK felnőtt mérkőzésein szoktak összefutni és beszélgetni. Varasdi és Rab Gyula gyakran beszélnek telefonon, és Varasdi János hozzátette, rajtuk kívül Tóth Gézával és Darázs Janival is szoros volt a kapcsolat, akik sajnos a közelmúltban elhunytak.

A kosárlabda szeretetén kívül egy dolog még biztosan összeköti őket, a legkedvesebb közös emlék, amelyre mindhárman ugyanazt említették: az 1982–83-as szezont. Abban az évben a Magyar Népköztársasági Kupában bronzérmet szereztek, ami hatalmas siker volt a csapatnak. Emellett 1982-ben hárman a válogatottal Irakba utazhattak, ahol bejárhatták Bagdadot és Babilont is. A tervezett egyhetes kirándulás végül a háborús helyzet miatt két és fél hétre nyúlt. Ez az élmény pedig örökre emlékezetes maradt számukra.