Szolnoki Olajbányász –PVSK-Veolia 80-78 (22-9, 25-24, 19-19, 14-26)

Kosárlabda-NB I., férfiak.

Szolnoki Olajbányász: Rogics 9/3, Pallai 3/3, Cummings 7, Cakarun 17, Subotics 8. Cs.: Badzim 22/12, Kovács P. 2, Pongó M. 8/6, Taiwo 2, Zsíros 2, Rudner, Gilszki. Vezetőedző: Gasper Potocsnik.

PVSK-Veolia: Haynes-Jones 21/12, Hőgye, Bryson 12/12, Ivosev 9, Gordon 17/6. Cs.: Brkics 8, Bíró O. 9/9, Illés 2, Armaghani. Vezetőedző: Dragan Alekszics.

Ahogyan arra nagyjából számítani lehetett, nem volt könnyű dolgunk Szolnokon. Olyannyira nem, hogy az Olaj már az első negyeden eszeveszett tempót diktálva esett nekünk, ami érezhetően nem ízlett játékosainknak. Nem is az volt a bosszantó, hogy nagyon megszórt volna minket ellenfelünk, sokkal inkább a brutálisan intenzív védekezése ellenfelünknek. Elől ugyanis szinte semmit sem tudtunk kezdeni a Szolnokkal, így pedig bizony a különbség elég hamar elkezdett nőni. Ha tragédiába nem is torkollt az első tíz perc, de bizony komoly hátrányt szedtünk össze, amit aztán nagyon sokáig nyögtünk is.

A második negyedre ugyanis a támadójátékunk szépen talpra állt, köszönhetően elsősorban Haynes-Jones és Brkics kosarainak. Nagy kár azonban azért, hogy a védekezésünkön nem tudtunk kicsit szigorítani. Így ugyanis kis túlzással teljesen feleslegesen mutattunk be szép játékokat az Olaj gyűrűjének közelében, mindenre volt válasza Suboticséknak. A nagyszünetre tizennégy pontos hátrányban kellett elmennünk – igaz még élénken élt bennünk az Alba elleni nagy fordításunk, ahhoz képest ugyanis ez a különbség semmiségnek tűnt.

Igen ám, csakhogy hiába kezdtük jól a harmadik negyedet, hiába tűnt úgy, hogy végre ismét azt a védekezést kaptuk elő, ami korábban több alkalommal is már nyerőnek bizonyult, a 30. perc végéhez érve mégis ugyanott voltunk, mint a félidőben. A Szolnokban ugyanis mindig akadt valaki, aki bevert egy-egy lélekromboló triplát – többnyire Badzim –, így pedig nem igazán tudtunk egyről a kettőre jutni.

A záró etap pedig olyan rosszul indult, amilyen rosszul csak indulhat egy negyed. Több labdát is eladtunk, a hazaiak a szurkolóik által hajtva pedig elkezdett módszeresen átrohanni rajtunk. Bő hét perccel a vége előtt, 73-52-nél pedig bizony úgy kért időt Dragan Alkeszics, hogy ez már a veszett fejsze nyele utáni hadonászásnak tűnt.

Igen ám, csakhogy innentől kezdve olybá tűnt, mintha átkapcsoltunk volna az Alba elleni meccsünk ismétlésére. Egy csapásra kezdett ugyanis reteszre emlékeztetni a védekezésünk, közben pedig jöttek a triplák is, sorban egymás után. Mindegy volt, hogy Haynes-Jones, Bíró, Bryson vagy épp Gordon állt bele, mindenhonnan bedobtuk a hármasokat. Ez pedig meg is ütötte az addig magabiztosan vezető Szolnokot. Előbb felzárkóztunk tíz pontra, aztán támadásról támadásra tovább csökkent a hátrányunk. Meseszerű volt az egész.

Azt pedig szinte el sem akartuk hinni, hogy az utolsó 19 másodpercre úgy vezethettük támadásunkat, hogy egy triplával bizony megfordítjuk a meccset. Haynes-Jones bele is állt, de ezúttal lejött a gyűrűről a kísérlet, a lepattanót azonban még ki tudta osztani Gordonnak, aki két dobócsel után még időben tudta ráemelni, úgy, hogy közben bizony ráesett két védő is. A dobás kimaradt, és a várt személyi hibát sem fújták be a bírók, így végül ha csupán egy hajszállal is, de lecsúsztunk a csodáról.

Ennek ellenére az az akarat, az a hozzáállás amit ismét megmutatott csapatunk, csakis dícséretet érdemel.

Dragan Alekszics: - Mindenek előtt, gratulálok a Szolnoknak! Azt a kosárlabdát játszották, amit nagyon jól tudnak. Végül mi is büszkék lehetünk a csapatunkra, erős jellemet mutattunk és, hogy soha nem adjuk fel. Az elején nagy előnyt adtunk, majd a harmadik negyed közepétől felzárkóztunk. A végjátékban sajnos túl sok könnyű gólt kaptunk. Klasszikus egylabdás mérkőzés volt. Az ilyen meccseken az utolsó dobás vagy be megy vagy nem, de én igazán büszke vagyok a fiúkra. Jó lehetőség volt számunkra, hogy tovább tanuljunk erős, kemény csapatok ellen idegenben játszani. Biztos vagyok benne, hogy ebből meríthetünk a jövőben. Még egyszer gratulálok a Szolnoknak! Köszönöm a szurkolóknak, remek érzés volt visszatérni a Tiszaligetbe és ilyen kiváló hangulatban játszani egy nagyszerű meccset.

Kapcsolódó hírek