Salgótarjáni KSE–PVSK-Veolia 75-82 (12-21, 26-15, 12-21, 25-25)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, 11. forduló.

Salgótarjáni KSE: Cserényi Martin 7/6, Tóth 10/3, Hargitai 12/9, Glatz 23/6, Ormai 9/3. Cs.: Cserényi Marcell 2, Kalassai 12/12, Meleg.

PVSK-Veolia: Balogh Sz. 15, Molnár M. 12/6, Plézer 25/9, Bunos, Djordjevics 20/6. Cs.: Merkl, Czermann, Werner 2, Kertész 4, Harka 4. Vezetőedző: Sértő Ádám.

Rég várt jó kezdésnek örülhettünk a Salgótarján ellen, hiszen valóban fordulók óta nem láttuk olyan élesnek a csapatot, mint most. Sértő Ádám már a kezdő ötös összeállításánál húzott egy váratlant, ugyanis betette azt a Bunos Oleksandr, aki élete első felnőtt meccsén lépett pályára a PVSK-ban. Utánpótlás játékosunk nem is vallott szégyent, nagyon lelkesen védekezett, és egyáltalán nem lógott ki a csapatból. Még úgy sem, hogy valóban jó volt nézni a játékunkat az első negyedben. Bár a pontokat nem termeltük nagyüzemi mennyiségben, de a saját palánkunk közelében esélyt sem adtunk ellenfelünknek. Ennek köszönhetően a kisszünethet érve már 9 ponttal vezettünk.

És a folytatás is hasonlóan alakult egy ideig, ugyanis a második negyedet egy 7-2-es szériával nyitottuk. Djordjevics és Plézer vitte a prímet támadásban, de amikor már 14 pont volt az előnyünk, jött egy jókora megtorpanás. Ami addig labdaszerzés, fifikás támadás, vagy higgadtan bevágott tripla volt, az egy csapásra eladott labda, lyukas védekezés és kimaradó dobás lett. A Salgótarján pedig elkezdte dobálni a triplákat egymás után, és a félidő végéhez közeledve már a nyakunkon is volt. Olyannyira, hogy egy dudaszós Cserényi Martin-hármassal a vezetést is átvette riválisunk.

Ez a szünetben kellően felpaprikázhatta játékosainkat, ugyanis a második félidőre óriási rössel jöttünk ki. Egy 7-0-s rohanással nyitottunk, és bár ismét jött egy csendesebb periódus, kiváló védekezésünknek hála 3 pontnál közelebb nem került hozzánk a hazai csapat a 30. perc végéig. Sőt, mivel a negyed hajrája jól sikerült, hét pontos vezetésről várhattuk a záró felvonást.

Ahol aztán elég hamar kiderült, hogy nem fogjuk hagyni kiénekelni a sajtot a szánkból. Mi diktáltuk ugyanis a tempót, védekezésben pedig rendre nehéz dobóhelyzetekbe kényszerítettük a hazaiakat. Bár olykor-olykor így is be tudtak találni a salgótarjániak, erre az ellentámadásokból rendre volt válaszunk. Három perccel a vége előtt egy hajmeresztő ítélet után ugyan a hazaiak megkapták az esélyt, hogy a nyakunkra jöjjenek, azonban végig higgadtak tudtunk maradni, és amikor kellett, megérkeztek Plézer gyilkos triplái is. A végén a büntetőzés is gond nélkül ment, így semmi sem veszélyeztette hetedik győzelmünk megszerzését.

Utólag pedig könnyű megállapítani: ha 80 pont alatt kapunk egy meccsen, akkor bizony rendre jön a győzelem. Nincs is más dolgunk, csak minél többször megismételni ezt a védőmunkát!