Erőltetett menetet hozott magával az idei december csapatunk számára. Még leírni is szinte nehézkesen megy, de a ma esti, Oroszlány elleni idegenbeli bajnokink már a tízedik mérkőzésünk volt ebben a hónapban. Persze fáradtság ide vagy oda, egyetlen cél lebegett a szemünk előtt: győzelemmel zárni a 2020-as esztendőt, egyúttal első idegenbeli sikerünket megszerezni.

Ahogyan Demeter Attila, a Körmend elleni találkozónk egyik legjobbja mondta a meccs előtt, ehhez épp a vasiak ellen, az utolsó tíz percben bemutatott védekezést kellett volna hoznunk Oroszlányban is. Ez pedig az első negyedben ment is hiba nélkül. Remekül álltuk útját a hazaiak rohamainak, és mivel Brkics is nagy formában kezdett, tíz perc alatt egy kellemesnek mondható, hatpontos előnyt is össze tudtunk szedni. És a második negyed sem alakult rosszul az elején, azonban 19-26 után az OSE csinált egy 8-0-s rohanást – két Bíró Olivér triplával –, és máris ott volt az előny. Az első félidőben azonban remek ütemben kért időt Dragan Alekszics. Egyszer itt, egyszer pedig kicsivel később. Merthogy az első időkérés után gyorsan visszavettük a vezetést, és megint el tudtunk lépni 5-6 ponttal. Ezt annak is köszönhettük, hogy Dragasevics Veljko remekül célzott kintről, kétszer is gyors egymásutánban. Aztán 34-36-nál gondolta azt újfent Alekszics, hogy ideje magához rendelnie a csapatot. És milyen jól tette! Innentől kezdve ugyanis egyetlen pontot sem engedélyeztünk az OSE-nak a félidőig, mindeközben pedig berámoltunk 12-t! A félidő utolsó percében előbb Dragasevics, majd kisvártatva Bíró is elhintett egy-egy trojkát, ezzel pedig a meccs addigi legnagyobb különbsége alakult ki, 48-34-re vezettünk a nagyszünetben.

Aztán jött egy olyan harmadik negyed, ami magával hozta a szinte törvényszerű hullámvölgyet is. Merthogy bizony a támadójátékunk alaposan visszaesett az első félidőben mutatotthoz képest. Öt perc alatt 5 pontot tudtunk összehozni, ami bizony több volt mint bosszantó. Ugyanakkor ez mégsem jelentett összezuhanást, ugyanis a védőmunkánkkal visszahoztuk azt, ami elől elment. Nem is nagyon akartuk elhinni, hogy milyen jól működik a védekezésünk, hiszen eddig a szezon során szinte végig ezzel küszködtünk. Erre most, szinte varázsütésszerűen minden a helyére került. A besegítések, a helyezkedések, az egy-egy elleni védekezés, a blokkok, a labdaszerzések. Minden, ami ahhoz kell, hogy egy csapat kevés pontot kapjon. Ráadásul a harmadik negyed második felére elől is elkezdtünk ébredezni. Dragasevics beverte negyedik tripláját, Brkics nagyot küzdött a palánk alatt, és Ruják hármasa is remek ütemben érkezett. Így pedig nemhogy csökkent, hanem két ponttal még nőtt is az első félidőben összegyűjtött előnyünk. Igen ám, csakhogy az utolsó tíz percet az OSE 5-0-val kezdte, mindezt úgy, hogy mi sorra hagytuk ki dobóhelyzeteinket. Látva a megtorpanást Dragan Alekszics időt is kért, elejét akarta venni a nagyobb bajnak. Sikerült is, ugyanis a gyors fejmosás után Ruják és Funderburk is triplázott, így 57-72-nél már az OSE edzője formázhatott T betűt a kezeiből. Az Oroszlánynak is bevált a dolog, ugyanis a hajrához érve tízen belülre küzdötte magát. Azonban 69-78-nál megállt a tudománya a hazaiaknak, mi pedig újfent képesek voltunk lendületet venni. Az utolsó három percen mérhetetlenül profin hoztuk le, sőt, még arra is futotta, hogy végül a negyedik negyedet is behúzva nyerjük meg a meccset 88-71-re.

Az év tehát pazarul zárult számunkra. Két győzelemmel vehetünk búcsút 2020-tól, mindezt úgy, hogy végre az első idegenbeli siker is összejött. Ilyen előjelek után bizakodva várhatjuk az új esztendőt!

Dragan Alekszics: - Nyilvánvalóan az Oroszlány kiesett a formából a karantén miatt, sajnos ez mindenhol probléma, nekik a legrosszabb pillanatban jött, amikor jó formában, lendületben voltak. Nem könnyű így játszani, koncentrálni. Gratulálok a csapatomnak! A Körmend elleni kemény meccs után nagyon rövid idő volt felkészülni, mégis nagyon jól reagáltak, követték a játéktervet, és végül könnyen nyertek. Szurkolóinknak és támogatóinknak nagyon boldog új évet kívánunk!