Naturtex-SZTE Szedeák–PVSK-Veolia 106-95 (33-22, 27-26, 22-20, 24-27)

Kosárlabda-NB I., férfiak.

Naturtex-SZTE Szedeák: Persons 26/3, Cook 14/3, Polányi 6/6, Bognár 15/3, Alston 17. Cs.: Davis 16/6, Kerpel-Fronius 7/3, Szatmári 3, Keller I. 2.

PVSK-Veolia: Haynes-Jones 29/18, Illés 18/6, Carpenter 11/3, Ivosev 18, Kalmár 2. Cs.: Futó, Goldring 2, Bíró O. 15/3, Popadics, Farkas. Vezetőedző: Andrija Csirics.

Már a feldobás előtt olyan érzésünk lehetett, hogy ilyen lehet az, amikor valakit még az ág is húz. Nem elég ugyanis, hogy két körrel az alapszakasz vége előtt már tudtuk, hogy az alsóházban kell majd folytatnunk, a Szeged elleni meccsre két meghatározó emberünk is kiesett, sem Brkicsre, sem Donaldsonra nem számíthatott ugyanis vezetőedzőnk, Andrija Csirics.

Így gyakorlatilag értelmezhető NB I.-es rutinnal rendelkező center nélkül kellett nekiugranunk a meccsnek. Ennek ellenére az első 6 perc több volt, mint bíztató. A palánk alatt Kalmár nagyon bátran állt bele a párharcokba. Szerzett kosarat, volt jó védekezése is, sajnos azonban gyorsan összeszedett két faultot is. Ami azonban a csapatot illeti, tartalékos felállás ide vagy oda, nem voltunk megilletődve. 20-18-ig fej-fej mellett haladt a két csapat, az első negyed végén azonban jött 3 rosszul sikerült perc, ez pedig elég is volt ahhoz a Szegednek, hogy meglépjen.

A 33-22-es eredményt hozó első tíz perc előre vetítette, hogy ezúttal aligha a gigászi védekezésekről marad majd emlékezetes ez az SZTE–PVSK derbi, és a második negyed is alátámasztotta ezt. Ha az ember akár csak egy pillanatra is levette a szemét a pályán zajló eseményekről, biztosan lemaradt egy kosárról. Megállás nélkül dobáltak a játékosok mind a két oldalon, többnyire ráadásul pontosan is.

Egyszer sikerült felzárkóznunk 5 pontra, azonban ekkor jó ütemben jött a hazaiak időkérése, és gyorsan vissza is állt a tíz pont körüli szegedi előny. Azért Illés és Haynes-Jones is igyekezett azért tenni, hogy közelebb férkőzzünk, sőt, a félidő végére Ivosev is csatlakozott hozzájuk. Így sem sikerült azonban összébbcsukni azt a bizonyos ollót. A félidőben 12 ponttal vezetett a Szeged, ami tiszteletet parancsoló volt ugyan, de közel sem ledolgozhatatlan hátrány.

Persze arra azért sajnos számítani lehetett, hogy foghíjasan egy idő után elkezd majd lankadni a figyelem és fegyelem. A harmadik negyed elején ez elsősorban a támadásainkon érződött, sokkal többet rontottunk ugyanis, mint előtte. A Szeged pedig ugyan nem szórt meg minket, de azért apránként elkezdte duzzasztani előnyét, volt olyan pillanat, amikor már 19 ponttal vezettek. Itt azonban jött egy 8-0-s széria egy Haynes-Jones és egy Bíró-triplával megspékelve. Ugyan a negyed zárása ismét a hazaiaké volt – Persons nagyot játszott az ellenfélnél –, a tíz percet csak szűken nyerte ellenfelünk. A hátrány azonban így is tetemes volt.

Az utolsó tíz percben igazából azt sem lehetett volna nagyon a szemére vetni a csapatnak, ha lélekben feladják a meccset, hiszen szinte B csapattal, tíz pontnál is nagyobb hátrány állt az eredményjelzőn. Azonban esze ágában sem volt senkinek feladni.

Andrija Csirics is együtt élt játékosaival, minden jó védekezés vagy szép kosár után ökölrázással hajtotta a fiúkat a pályán. Persze így sem volt könnyű dolgunk, hiszen bár mentünk előre, szívvel lélekkel, de azért volt a pályán egy ellenfél is, amely azért szintén be-betalált.

Bő négy perccel a vége előtt még sikerült egyszer tíz alá benézni, itt azonban elég volt néhány rossz megoldás, és a Szeged gyorsan jelezte, hogy nem adja a győzelmet. A 106-95-ös végeredmény egyrészt persze nem néz ki jól, hiszen ennyi pontot kapni sosem jó.

Azonban tekintettel a körülményekre, és a csapat által mutatott játékra, ezúttal nem nagyon érheti szó a ház elejét. Az ilyen meccsek után szokás ugyanis azt mondani, hogy így ki lehet kapni.

Kapcsolódó hírek