Zalaegerszeg: Ware 10, Thompson 15/3, Green 20/3, Szabó Zs. 6, Agafonov 8. Csere: Gulyás, Doktor 9/3, Durazi, Bago 5, Farkas, Kis R. Kovács K. Vezetőedző: Bencze Tamás. PVSK-Veolia: Pongó 19/12, Taylor 18/9, Csirics 18/9, Budimir 13, Horti 13/3. Csere: Wright 6, Demeter 2, Bíró L., Benke 3/3, Olasz 1. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Vannak olyan napok, amikor egy csap minden egyes játékosának valamennyi idegszála épp azon a frekvencián rezeg, amely valahol félúton van tökéletes koncentráció és a.... között. A ZTE ellen nagyon nagy szükségünk lett volna arra, hogy megtaláljuk ezt a rezgést. És világ láss csodát, az első negyedben kis híján könnycseppek szöktek a szemünkbe az örömtől. Merthogy folyamatos örömöt okozott, ahogy néztük Csiricsék játékát. Ponterősen, ötletesen támadtunk, és az első 2-3 percet leszámítva nagyon fegyelmezetten védekeztünk. Úgy tudtunk ellépni mát az első tíz perc során tíz ponttal, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Persze mikor is jön legjobbkor ez a forma, ha ne épp azon az idegenbeli meccsen, amelyet feltétlenül nyerni kell. És bár második negyed elején a hazaiak is elkezdtek éledezni, fel is jöttek öt pontra, de Csirke Ferenc időkérése épp a legjobbkor jött. A félidő végét nagyon meghajtottuk, és mivel Pongó kétszer is betalált kintről, és a büntetőinket is szinte hiba nélkül abszolváltuk, a nagyszünetre már 52-38-as vezetéssel vonulhattunk.

Szerencsére a negyed órás pauza nem zökkentett ki minket, ugyanabban a ritmusban tudtuk folytatni a meccset, amelyikben abbahagytuk az első félidő végén. Nem nagyon volt található kivetnivaló a játékunkban. Ha kellett Taylor egy-egyezett, ha épp arra volt szükség Wright birkózott össze két pontot a palánk alatt. Egyszerűen nem talált rajtunk fogást a ZTE. Amikor úgy tűnt egy pillanatra – de tényleg csak egy pillanatra –, hogy talán visszajöhet a meccsbe ellenfelünk, akkor mindig volt valaki, aki rá tudott tenni még egy lapáttal. Ennek köszönhetően nemhogy csökkent, de egy ponttal még nőtt is az utolsó negyedhez érve a vezetésünk. És a záró etap már egy kicsit arról is szólt, hogy fél szemmel elkezdhettük nézni a Alba–DEAC meccs eredményét is. Amit pedig láttunk, az nagyon kedvünkre való volt, az utolsó tíz percre fordulva ugyanis egy húszassal vezettek a fehérváriak, azaz minden a szánk íze szerint alakult. Az utolsó negyedben igazából már a Zalaegerszeg sem igazán gondolta komolyan, hogy akár meg is fordíthatná a meccset, de ha esetleg még meg is próbálkoztak volna valami hasonlóval, Csirics egymás utáni két gyors triplája végképp eldöntötte a meccset! Az utolsó percet már a Bíró L., Pongó, Benke, Demeter, Olasz ötössel játszottuk. Olasz büntetőből be is talált, a meccset pedig Benke távoli hármasa zárta le. Ezzel lett 95-73 ide.

És ugyan a győzelem után még jó negyed órát szurkolni kellett az Alba sikeréért is – Fehérváron elég lassan csordogált a meccs –, de az is meglett. Mivel a DEAC 92-82-re kikapott, összejött az, amire talán magunk sem nagyon mertünk gondolni a záró forduló előtt: ötödik helyen zártuk az alapszakaszt, így a felsőházban folytathatjuk a bajnokság középszakaszát!! Óriási nagy eredmény ez ebben a szoros mezőnyben, úgy meg aztán pláne, hogy menet közben két fontos emberünk, Antóni Csanád és Simon Kristóf is kiesett a csapatból sérülés miatt. Ennek azonban most nincs jelentősége, végre egy pár órára hátra lehet dőlni, és ünnepelni egy kicsit.

De csak egy nagyon kicsit, április 11-én ugyanis kezdődik a felsőház, utazhatunk Szolnokra.

Csirke Ferenc: - Óriási sikert értünk el, végig vezettünk. Volt, amikor kicsit hullámzott a játék, de ez nem rontja el az örömünket. Most két napig nem akarunk kosárlabdával foglalkozni. Köszönjük mindenkinek, aki hitt bennünk!