Szolnok: Airington 15/9, Vojvoda 15/3, Pallai 7/3, Malasevics 4, Milosevics 14. Cs.: Rudner 8/6, Taiwo 5, Csák, Frank, Frikker. Vezetőedző: Dragan Alekszics. PVSK-Veolia: Pongó 6, Taylor 31/12, Csirics 20/6, Budimir 16/6, Horti 3. Cs.: Wright 10, Antóni 6/6, Demeter 12/6, Bíró L., Olasz 2. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Két csalódott csapat találkozott Szolnokon szombaton este, a bajnokság bronzcsatájának első összecsapásán. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen mind az Olaj, mind pedig mi a döntő kapujáig tudott csak eljutni, az utolsó lépés már nem jött össze. Épp ezért nagy kérdés volt, hogy ki tud jobban felpörögni erre a párharcra. Nos, elég gyorsan választ kaptunk a kérdésre, hiszen ellenállhatatlan tempóban és formában kezdtük a meccset. Taylor vezérletével már az első negyedben igyekeztünk olyan előnyt összeszedni, ami akár a végéig is kitarthat. Ez így persze elég utópisztikusan hangozhat, de elnézve a meccs képét, még sincs benne semmi túlzó. Miközben mi önbizalomtól duzzadva játszottunk, és szinte minden arannyá (vagy bronzzá) vált amihez nyúltunk, addig a sérülés miatt ezúttal még Tóth Ádámot is nélkülöző Olaj lába alól érezhetően kicsúszott a talaj. Csirke Ferenc tanítványai pedig ezt ki is használták. Tíz perc után már 14 ponttal vezettünk, és mire elértünk a nagyszünehez, már 59-38 volt az állás ide. És ez még a hazaiak rá nézve volt hízelgő, volt ugyanis, hogy már 26 ponttal is vezettünk.

És bár a félidőben még nem akartuk elhinni, hogy ez a meccs bizony már réges-rég eldőlt, a harmadik negyed közepén már biztosan tudtuk, hogy így van. Egész egyszerűen szemernyi esélyt sem adtunk a Szolnoknak. Taylor, negyvennél is több meccsel a lábában is úgy ficánkolt a pályán, hogy öröm volt nézni, de Budimir és Csirics is megmutatta, hogy szó sem lehet fáradtságról, ha egy érem a tét. Bár előzetesen egy ilyen forgatókönyv meg sem fordult a fejünkben, az utolsó negyedben, úgy, hogy már Bíró, Antóni, Demeter, Olasz és Wright volt fenn a pályán, egy pillanatra még annak az esélye is felvillant, hogy akár 50 ponttal is legyőzhetjük idegenben a Szolnokot. Ez végül ugyan nem lett meg, de a közel 40 pontos győzelem után bizony így is nehéz szavakat találni.

Ez a siker egyben azt is jelenti, hogy szerdán, hazai pályán, remélhetőleg a Lauber Dezső Sportcsarnok tömött lelátói előtt azért játszhatunk, hogy a meccs vég saját közönségünk előtt szerezhessük meg a bajnokság bronzérmét!

Csirke Ferenc: - Gratulálok a csapatomnak. Koncentráltan kezdtük a mérkőzést és az első félidőben extrán dobtunk, ami megalapozta ezt a győzelmet, de ekkora különbség azért nincs a két csapat között. Köszönöm a szurkolóinknak, hogy ismét elkísértek minket. Fantasztikus volt az is, amit a hazai szurkolótábor tett itt a csarnokban.