PVSK-Veolia–Újbuda-MAFC 102-85 (22-18, 33-24, 28-17, 19-26)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, döntő, 1. mérkőzés. Lauber Dezső Sportcsarnok, 1500 néző.

PVSK-Veolia: Micsovics 3, Németh A. 8/6, Frank 3, Antóni 20/9, Horti 13/6. Cs.: Mokánszki 15, Halász 9, Plézer 21, Molnár M., Radó 10, Ravasz. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Újbuda-MAFC: Polgárdy 8, Archibald 22, Pintér 9/3, Pápai 2, Bordács 7. Cs.: Katona 11/9, Kovács L. 2, Buzás 6/3, Komma 8, Biber 7, Misek, Herló 3. Vezetőedző: Lakits András.

Bár még csak most kezdődik a bajnoki finálé, már a meccs előtt kicsit úgy érezhettük magunkat, mintha az A csoportban lennénk. Bizsergető érzés volt ugyanis körbenézni a Lauberben, jó 1500 szurkoló varázsolt már a feldobás előtt fantasztikus hangulatot.

És bár az első két percben kicsit talán még megilletődöttek voltunk ettől, nagyon hamar begyújtottuk a rakétákat. A sérülés miatt hiányzó Bíró helyett a kezdőbe kerülő Antóni nagyon gyorsan gyűjtött össze 7 pontot – közte egy olyan triplával, ami mindenkit talpra ugrasztott. Antóni, mellett azonban Mokánszki, Németh és Horti is fontos pontokat szerzett, az első negyedben összesen hét játékosunk talált be – miközben a túloldalon szinte Archibald egymaga igyekezett tartani a lelket csapatában. Tíz perc után 4 ponttal vezettünk.

Aztán jött a második negyed, ahol szinte az elejétől a végéig zúgott a csarnok! Mokánszki nagyon elkapta a fonalat, a gyűrű alól és középtávolról sem tudott hibázni, Plézer pedig nagy lendülettel hajtotta meg még jobban a támadójátékunkat. Öröm volt nézni azt a felszabadultságot, ami sütött rólunk. Igaz a MAFC-nál is akadtak már néhányan, akik Archibald mellé fel tudtak zárkózni, az előnyünk így is folyamatosan nőtt. A nagyszünetben már 55-42 volt ide.

Kicsit tartottunk is tőle, hogy a harmadik negyedben megint jönni fog a már-már szokásos leolvadás, ennek azonban most nyoma sem volt. Illetve, ha csírájában meg is jelent egy kis bizonytalanság, azt Szekulovics mester nagyon hamar kigyomlálta. Egy időkérésnél alaposan leteremtett mindenkit, aki elé került – aminek eredményeként minden a helyére került. Remek védekezéssel, szívós játékkal léptünk el húsz ponttal. Ebben nagy szerepe volt Horti két triplájának is, ami után úgy érezhettük magunkat a Lauberben, mint annó, még az első osztályban.

Az utolsó tíz percet 83-59-es vezetésről kezdtük, ez pedig érezhetően teljesen megnyugtatott minket. Mivel a differencia nemhogy csökkent, de még nőtt is kicsit, nem is kellett aggódnunk, egyetlen pillanatra sem. Inkább csak két kézzel hadonászva ugrálni kellett, főleg Radó élményszámba menő zsákolásai után. Bár az utolsó 3 percben a MAFC egy kicsit azért faragott hátrányából, de ez már nem számított. A csarnok talpon állva, énekelve, dobolva várta a végső dudaszót – de azért menet közben még sikerült 100 dobott pont fölé kerülnünk.

A győzelem csodás, a játékunk megnyugtató volt, és ezzel felvértezve magunkat kell nekiugranunk a hétvégi, budapesti meccsnek is. Ha úgy játszunk, mint ma, akkor nem kell félnünk semmitől.

Szrecsko Szekulovics: Nagyon boldog vagyok és nagyon meg kell dicsérjem a csapatomat. A szurkolók ismét csodálatosak voltak. Ez egy NBI A-s hangulatú mérkőzés volt. Mind a két csapat nagyon jól játszott, az a véleményem, hogy az idei szezon legjobb teljesítményét nyújtottunk. A MAFC az egyik legjobb lepattanózó csapat, ma ebben is felülmúltuk. Minden jól működött. Ez volt a kulcsmérkőzés, a hazai győzelem kötelező volt. Megyünk tovább, nincs sok idő pihenni. Olivér pályára tud lépni szombaton, kell még neki ez a pár nap a regenerációra, de számíthatunk majd rá Budapesten. Szombaton utazunk a fővárosba, meglepetést szeretnénk csinálni.

Kapcsolódó hírek