Egis Körmend - Pécsi VSK-VEOLIA 81-70 (23-15, 26-15, 23-14, 9-26)
Férfi Kosárlabda NB I. alapszakasz, 3. forduló. Körmend, Városi Sportcsarnok (zárt kapus)

Körmend: Thames 11, Takács 11/3, Mócsán 17/3, Ferencz 6/3, Taylor 9. Csere: Mosely 6, Ireland 11/3, Németh, Durázi 7/3, Tóth N. 3, Oroszi. Vezetőedző: Ziga Mravljak. PVSK-Veolia: Ruják 11/3, Funderburk 16/6, Demeter, Budimir 10/6, Meleg 4. Csere: Lewis 9/3, Brkics 17, Bíró L., Dragasevics 3, Carev, Rátvay. Vezetőedző: Dragan Alekszics

Az idei esztendő első mérkőzésén a Körmend ellen kellett pályára lépnünk, idegenben. Bár a közelmúltban (december 27-én) saját csarnokunkban már legyőztük a vasiakat, tudtuk jól, hogy papíron így is ellenfelünk lesz az esélyes.

Úgy meg pláne, hogy az első félidőben igazából semmi, de tényleg semmi nem jött össze. Időszakosan ugyan a védekezésünk működni látszott, azonban ez is csak 2-3 perces periódusokat jelentett. Amikor meg ezek leteltek, a hazaiak szinte átrohantak rajtunk. Ha pedig mindez nem lett volna elég, elől sorra puskáztuk el a helyzeteinket. Szinte mindegy volt, kéz fölött, vagy tisztán, ziccerből vagy triplavonalon túlról, esetleg épp büntetőből próbálkoztunk, rendre csorogtak le a dobásaink. Egyedül Brkicsben volt egy kis svung az első tíz percben, ez pedig édeskevés volt ahhoz, hogy meccsben legyünk. Már az első negyed után sem volt üdítő felpillantani az eredményjelzőre, és azt konstatálni, hogy 23-15-re vezet a Körmend – amely kintről ráadásul még csak nem is dobott jó százalékkal –, ami azonban a második tíz percben jött, az még annál is rosszabbul esett. A Körmend Taylor, Mócsán és Takács vezetésével folyamatosan növelte előnyét, mi pedig a nagyszünetben már annak is örülhettünk, hogy legalább a közte húsz nincs meg...

Persze egészen máshogyan éreztük magunkat a második félidő harmadik percében. Merthogy elképesztő lendülettel jöttünk ki az öltözőből, és 13-3-as rohanással vissza jöttünk tíz pontra. Már-már kezdtük azt hinni, hogy ebből még egy izgalmas hajrá, egy ki-ki meccs is lehet, azonban itt, mintha elvágták volna. A harmadik negyedből hátralévő hét percben ugyanis csupán egyetlen pontra futotta az erőnkből, ez pedig végleg megpecsételte a sorsunkat. A Körmend igazából könnyed játékkal is folyamatosan növelte előnyét. Az utolsó tíz perc elején már a harmincat is átlépte a különbség, így ekkor már csak abban bízhattunk, hogy talán sikerül elkerülnünk a súlyos vereséget. Sikerült is. Amikor már minden mindegy volt, természetesen elkezdtek beesni a dobásaink, és értelem szerűen már a hazaiak sem erőltették annyira a játékot. Ennek köszönhetően végül vállalhatóvá tudtuk tenni a zakót, 81-70 lett ugyanis a vége. Szombaton Jászberényben javíthatunk...

Dragan Alekszics: - Gratulálok a Körmendnek, az első pillanattól nagyon keményen, erősen játszottak. Mi nagyon puhák voltunk védekezésben és támadásban is, amit a hazaiak jól kihasználtak. Én azzal lehetek csak elégedett, hogy nem adtuk fel, megpróbáltunk visszajönni a meccsbe, különösen az utolsó negyedben, de ez már késő volt. Mérges voltam a játékosaimra, mert három negyeden át nem küzdöttek igazán. Hibák mindig történhetnek, de ha nem küzdesz, akkor semmire nem számíthatsz a sportban. Dolgozni fogunk ezen a jövőben, remélem ez már a következő mérkőzésen jobb lesz.