PVSK-Veolia– Falco KC Szombathely 67-92 (16-25, 13-23, 13-31, 25-13)

Kosárlabda-NB I., férfiak. Pécs, zárt kapuk mögött. V.: Pál, Farkas, Nyilas.

PVSK-Veolia: Ruják 13/3, Lewis 20/12, Carev 2, Budimir 2, Brkics 12. Cs.: Funderburk 9/3, Dragasevics, Meleg, Krivacsevics 2, Demeter 7/3. Vezetőedző: Dragan Alekszics.

Falco KC Szombathely: Doktor 15/3, Perl 16/3, Benke 20/15, Bruinsma 9, Keller 14. Cs.: Lake 8, Baracs 7, Kovács 3/3, Dancsecs. Vezetőedző: Gasper Okorn.

Nem sok annál nemesebb feladat létezik, mint megpróbálni legyőzni a listavezetőt. Pláne, ha ez a csapat egyben a legutóbbi bajnok is. Pont egy ilyen küldetés állt előttünk, hiszen a bajnoki tabella első helyén tanyázó Falcot fogadtuk. Végigfutva az ellenfél összeállítását pedig igazából szinte a fél válogatott nézett velünk farkasszemet, Benke Krisztián, Váradi Benedek, Perl Zoltán és Keller Ákos személyében.

Ezek után, bár Keller kosarával startolt a meccs, mégis kiválóan kezdtünk., hiszen a harmadik perc végén már 6-2-re vezettünk. Látványosan a védekezésünkre helyeztük a hangsúlyt, amivel bizony ezekben a percekben nem is tudott mit kezdeni a Falco. Persze, ahogyan az sejthető is volt, az idő előrehaladtával azért változott ez, ráadásul becsúszott nálunk pár felesleges személyi hiba is, így az első negyed felénél már 11-8 volt az állás – sajnos oda. Erre Keller ráadásul rádobott még egy duplát, így Alekszics úgy is döntött, hogy egy percre megakasztja a játék menetét. Az kifejezetten rosszul nézett ki, hogy ekkor már 3 faultnál járt Carev, akit le is kellett ültetni, ezzel pedig a két, a fiatalszabály miatt potenciálisan használt játékosunk közül az egyik kényszerűségből került ki a pixisből. Mindeközben Perl is elkezdte megszórni magát. Azonban ő Carevvel ellentétben nem személyi hibákkal, hanem pontokkal. Ennek az első tíz perc végére meg is lett az elég látványos eredménye, ugyanis kilenc pontos vendég előnnyel zárult ez a szakasz.

A második negyed elején pedig villámgyorsan tíz fölé nőtt a különbség, 18-31-nél már meglehetősen kezdtük kellemetlenül érezni magunkat. Azonban Lewis triplája és Brkics közeli kosara apró reménysugarat jelentett. Igen ám, csakhogy 24-31-nél sehogy sem tudtuk közelebb kerülni. Egy szerencsénk volt, hogy legalább a védekezésünk egészen jól működött. Bizony-bizony, a Falconak is alaposan meg kellett szenvednie minden pontért. A 31-hez újabb négyet például bő 3 perc alatt tudtak hozzátenni a vendégek – közben azonban mi maradtunk 24-en. Ismét visszaköszönt az a pontaszály, ami Kaposváron, a második félidőben már felütötte a fejét. Persze nyilván ehhez hozzájárult az is, hogy a szombathelyiek nagyon keményen védekeztek (amit a bírók olykor, talán túlontúl vajszívvel engedtek is). Azzal viszont nehéz volt mit kezdenünk, hogy amikor tiszta dobóhelyzetbe kerültünk, akkor sem nagyon ültek a dobásaink. Törvényszerű volt, hogy a két csapat közti szakadék egyre csak mélyült. Olyannyira, hogy Benke első félidő végén bevágott triplájával már 48-29-re alakult az állás…

Dragan Alekszics: A Falco fizikálisan őrölt fel minket. Minden pozícióban erősebb és jobban képzett játékosaik voltak, mint nekünk. Ezt nagyon jól használták ki az egész mérkőzésen, jól támadtak és védekeztek, bajnokhoz méltóan játszottak. Nem volt széles rotációjuk, de aki beszállt az nagyon jól játszott. Nálunk a védekezésben voltak főbb hibák, de alapvetően ez a fizikális különbség volt az, ami eldöntötte a mérkőzést.

Hogy a kedvünk még csak véletlenül se legyen jobb, arról a második félidő elején egy 9-0-s Falco rohanás gondoskodott. És, bár bő 18 perc ekkor még hátra volt a meccsből, lényegében eldőlt a meccs. Érezhető volt, hogy lélekben már feladtuk a harcot, ez pedig egyre látványosabban mutatkozott meg az eredményben. A harmadik negyedben a Falco ugyanis szétdobott minket. Tíz perc alatt 31 ponttal szórták meg a gyűrűnket – Benke élen járt ebben –, mindeközben pedig mi nagyon rossz százalékkal céloztunk. Az utolsó negyedre így már úgy kellett fordulnunk, hogy legalább hozzuk vissza harmincon belülre a különbséget. Merthogy idő közben jócskán meghaladta már ezt a határt a szombathelyiek előnye.

Hogy legalább egy minimális örömünk lehessen, ezt az apró részcélt azért végül sikerült elérnünk. Győzelme biztos tudatában a Falco ugyanis alaposan behúzta a kéziféket, nálunk pedig az utolsó negyedben elkezdtek beesni azok a dobások, amik addig nem. Lewis is megszórta magát, és Brkics is harcosan küzdött a gyűrűk alatt, így végül harmincon innen maradt a különbség. Persze, ez csekély vígasz volt…

Kapcsolódó hírek