PVSK-Veolia–Endo Plus Service-Honvéd 72-79 (16-19, 20-20, 19-25, 17-15)

Kosárlabda-NB I., férfiak. Playout, 6. forduló. Lauber Dezső Sportcsarnok, 1000 néző.

PVSK-Veolia: Vaughn 22/6, Frank, Archibald 18, Mokánszki 2, Dzseletovics 15/3. Cs.: Merkl, Radó 2, Plézer 2, Antóni, Molnár M. 6/6, Micsovics 5. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Endo Plus Service-Honvéd: Tanoh Dez 7/3, Gatling 24/6, Hajdu 2, Dócs 4, Filipovics 10. Cs.: Reizinger 5/3, Freeman 15/3, Kopácsi 7/3, Lendvay 2, Simon K. 3/3. Vezetőedző: Zlatko Jovanovics.

Ha babonásak lennénk, már az első pillanatokban keresztet lehetett volna vetni a meccsre, ugyanis öt másodperc sem kellett, hogy meglegyen az első eladott labdánk, és az ellenfél első gyorsindítása. A rossz előjel után aztán hamar kiderült, hogy ez a derbi nem a szép játékról és nem a látványos megoldásokról, sokkal inkább csikorgó fogaskerekekről fog szólni. Az első negyedben ugyanis sem mi, se a Honvéd nem tudott pörgős támadásokat és folyamatos játékot produkálni, ami pedig a két oldal dobószázalékait illeti, mindenki jobban járt, ha inkább nem nézte meg a statisztikát. Ami igazán fájó volt, hogy a nem túl dicsőséges, „ki játszik kevésbé rosszul” csatát sem tudtuk megnyerni, 10 perc után ugyanis három ponttal a Honvéd a vezetett.

És bár a második negyed már valamivel jobb képet festett, továbbra is rengeteg volt a hiba. Nálunk ismét előjött a probléma a kinti dobásokkal – számtalan tiszta helyzetet puskáztunk el távolról –, azonban ellenfelünk sem brillírozott. Ez akár elég is lehetett volna, hogy megfordítsuk az eredményt, azonban lepattanózásban akkor a volt a differencia a Honvéd javára, hogy alig-alig akadt második esélyünk a pontszerzésre. A nagyszünetre maradt a három pontos különbség.

A harmadik negyed elején persze bíztunk benne, hogy még bármi lehet – de annak nem örültünk, ami végül kialakult a pályán. Görcsösen, körülményesen támadtunk, és bár védekezésben komoly gondok nem voltak, ez édeskevés volt ahhoz, hogy a kezünkbe vegyük az irányítást. A feljavuló Gatlinggel nem nagyon tudtunk mit csinálni, amikor pedig egy épp felfelé ívelő spirálba kerültünk, és az amúgy is két légiósát nélkülző Honvéd centere, Filipovics kiállíttatta magát, nem nekünk adott lendületet, hanem a vendégeknek. Bár szurkolóink fergeteges hangulatot teremtettek a csarnokban, ez sem segített a játékosoknak. A különbség kilenc pontra hízott, és lehetett érezni, hogy gyökeres fordulatra lenne szükség a győzelemhez.

Ez azonban a záró felvonásban nem érkezett meg. Az egy héttel ezelőtti, Oroszlány elleni harcosságnak sajnos ezúttal nyoma sem volt a játékunkban, akkor kezdtünk el végre keményen védekezni és labdákat szerezni, amikor már igazából mindegy volt. Vereséget szenvedtünk hazai pályán, és mivel az OSE nyert a Kecskemét ellen, ismét visszacsúsztunk a tabella utolsó helyére. Innen kell felállnunk a hátralévő négy fordulóban!

Szrecsko Szekulovics: Egyetlen pozitív dolgot tudok ma kiemelni, az pedig a B-közép. Végig szurkoltak, mellettünk voltak. Nem értem a saját játékosaimat. Megint borzasztó a triplamutató, ráadásul hazai pályán. Nagy esélyünk volt a mérkőzés előtt, nem volt két légiósuk, aztán kipontozódott a Filipovics, minden lehetőségünk meg volt a sikerre. Nem értem mi van a fejekben, egész héten jól készültünk, jól sikerült minden, aztán jön a mérkőzés napja. Készülünk a következő meccsekre, nehéz dolgunk lesz.