Körmend: Bradford 2, Price 25/15, Thames 8, Ferencz 13/3, Hammonds 29/12. Csere: Csorvási 13, Németh 4, Lajsz 3/3, Takács, Kiss M., Kiss B. Vezetőedző: Matthias Zollner. PVSK-Veolia: Pongó 7/6, Taylor 21/6, Antóni 5/3, Csirics 12/6, Horti 5. Csere: Budimir 8/6, Wright 5, Demeter, Bíró L. 4, Olasz 4. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Önmagában már azzal a ténnyel is egyfajta elégedettségérzés keríthetett hatalmába minket, hogy ötödik meccsre készülhettünk a bajnokság elődöntőjében a Körmend ellen. Elvégre már a négybe jutásunk is kisebbfajta bravúrnak számított. Az pedig már egy ennél is nagyobb fegyvertény volt részünkről, hogy 0-2-es állásról sikerült kiegyenlítenünk a vasiak ellen a három győztes meccsig tartó párharcban. Persze ezt csupán szurkolóként gondoltuk így, a csapat ugyanis ráérzett a győzelem ízére az előző két találkozón, így nem is volt kérdés, hogy mindent egy lapra feltéve, Körmenden is megpróbáltuk kiharcolni a döntőbe jutást – éppen tíz évvel az előző finálés szereplésünk után.

Érezhető is volt, hogy nagyon akarunk bizonyítani, ugyanis az első percekben minden beesett, amit csak ráemeltünk kintről. Apró szépséghiba volt, hogy mindez körmendi oldalon is pont így történt. Az első negyedben az előny rend szerint egyébként a hazaiaknál volt, de nem hagytuk, hogy leszakítsanak minket. Amikor megléphettek volna Ferenczék, mindig jött egy-egy fontos kosár, többnyire Taylortól. Az első tíz perc végéhez érve azonban így is a Körmend jutott egy kis levegőhöz, ugyanis hét pontos előnyről várhatta a folytatást. Ahol egyre inkább tűnt úgy, hogy a Körmend kezében van a tempót diktáló távirányító, merthogy nem igazán sikerült közelebb férkőznünk hozzájuk. Ferencz triplája konkrétan azt jelentette, hogy először a meccsem már tíz pont volt a hátrányunk, ekkor azonban egy csapásra összekaptuk magunkat. Jött néhány nagyon higgadt támadás, egy-egy kiváló védekezés, és máris 34-30-at mutatott az eredményjelző. A lendületünk azonban sajnos megtört, igaz ezért a hazaiak is sokat tettek. Hammonds és Price valahogy mindig szerezni tudott egy extra kosarat, és ahogy kezdett ismét nyílni az olló, sajnos úgy jöttek elő az apróbb hibák is. Ebből gyors indításokat tudott vezetni a vasi gárda, és hiába táltosodott meg Taylor az első félidő végéhez érve, hiába vágott be két triplát is egymás után, így is meg tudta duplázni az első negyedben összeszedett előnyét Matthias Zollner csapata. Bár a 44 dobott pontunk egyáltalán nem tűnt rossz alapnak, sajnos védekezésben nem sokat tudtunk kezdeni a kiváló dobóformát kifogó ellenféllel.

Már két negyeddel korábban is tudtuk, hogy borzalmasan nehéz dolgunk lesz, ha ki akarjuk harcolni a döntőbe jutást, de a második félidő kezdetén, 57-44-es állásnál ez valahogy még izzasztóbbnak tűnt. Hat perccel a harmadik negyed rajtja után pedig már sokkal inkább lehetetlen küldetésnek. Miközben ugyanis a hazaiak szinte minden egyes dobása a gyűrűnkben kötött ki, mi egyre-másra hibáztuk el lehetőségeinket, ráadásul Csirics és Horti is begyűjtötte negyedik hibáját, így őket le is kellet ültetnie Csirke Ferencnek, ez pedig sajnos már a harmadik játékrész végéhez érve is azt engedte sejtetni, hogy elúszott a hajó számunkra. Ugyan volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, talán még lehet visszaút, de Budimir és Pongó egymás utáni két trojkája a Körmend ismét robbantott, és az utolsó tíz perce már úgy készülhetett, hogy 23 ponttal állt jobban. A nagy hátrány és a fáradtság pedig ezúttal erősebbnek bizonyult, mint a győzelembe vetett hitünk. Bár a csodában persze még bíztunk a záróetap kezdetén, azonban bő két perc elteltével harmincra duzzadt a differencia, ekkor pedig már mindenki tudta, hogy a Körmend kezdhet el készülni a döntőre. Szépen lassan mind a két edző elkezdte becserélni a fiatalokat, ebből pedig végül egy kicsivel mi jöttünk ki jobban. Bíró Levente és Olasz Ádám sem illetődött ugyanis meg, így ha már nagy fordítást nem is sikerült összehoznunk, azért egy kicsit tudtunk faragni a nagy hátrányból, és végül sikerült legalább harminc ponton belülre kerülnünk.

Egy nagy álom így végül nem vált valóra, de ahogyan Csirke Ferenc is elmondta a meccs után, a szezonnak még nincs vége. Jön ugyanis a Szolnok elleni bronzcsata, szombaton idegenben kezdjük a párharcot, amely az egyik fél második győzelméig tart. Reméljük, hogy nekünk lesz meg hamarabb, és akkor nem csak egy nagyon szép, hanem egy csodálatos szezonról beszélhetünk majd.

Csirke Ferenc: - Gratulálok a Körmendnek a döntőbe jutáshoz. Azt mondtam a fiúknak az öltözőben, hogy legyenek magukra büszkék, emeljék fel a fejüket, mert nincs vége még a bajnokságnak. Sajnos ebben a mérkőzésben ennyi volt. Tényleg, a Körmend kifogta a legjobb dobóformáját a párharcban, mi kifogtuk a legfásultabb játékunkat. Ma fizikálisan is és fejben is ennyire voltunk képesek. Nagyon köszönöm a szurkolást azoknak, akik elkísérték a csapatot és egy kicsit elnézést is kérek tőlük, hogy pont egy ilyen mérkőzésre kellett jönniük. Nekünk most a vereség után egy kicsit össze kell szedni magunkat, de dolgozunk tovább, szombattól jön a bronzcsata. Ugyanilyen nehéz dolgunk lesz a Szolnok ellen is, bárki bármit mond…