Vezette: Benczur, Frányó, Gál.

PVSK: Durham 18/3, Supola 4, Demeter 7/3, Budimir 13/9, Sarlija 20. Cs.: Simon K. 6/3, Dukic 4, Bíró O. 3/3, Antóni 13/6. Vezetőedző: Csirke Ferenc. ZTE: Kinney 18/12, Vaughn 14/3, Benke 15/6, Szabó Zs. 6/6, Rdics 22/3. Cs.: Mohácsi 7/3, Horváth Á. 7/3, Jeffers. Vezetőedző: Bencze Tamás.

Amikor a feldobás előtt körbenéztünk a Lauber Dezső Sportcsarnok lelátóin, érezhető volt, hogy Zalaegerszeg elleni az idei utolsó hazai mérkőzésünk a bajnokságban. Nagyon sokan jöttek ki a meccsre, és mivel a ZTE-t is elkísérte egy igen népes, jó 80-100 főt számláló szurkolótábor, kiváló hangulatban kezdődött a találkozó.

És ha már elkezdődött, játékosaink tettek róla, hogy remekül kezdődjön. Gyors indítások után könnyű kosarakkal ziláltuk szét a Zete védelmét, ráadásul Demeter is kiváló formában indította a meccse: elsőre rögtön berámolt egy hármast, majd egy szép összjáték után egy ziccert is a helyére tett. Aztán azért a vendégek is összekapták magukat, így az első tíz perc végére érve már egyértelmű volt, hogy egy egészen jó kis meccs lesz ez.

Öt pontos előnnyel veselkedhetünk neki a második tíz percnek, amit bizony fokozatosan sikerült növelnünk. Ez főleg Sarlija pontjainak, és a kimondottan jó kinti dobóformánknak volt köszönhető. Amikor már a hatodik hárompontosunkat is elsüllyesztettük a ZTE gyűrűjében, el is szakadt valami a vendégszurkolóknál. A mérkőzés maga ugyan nem indokolta a dolgot, de mégis kórusban kezdték szidni Benczur Tamás játékvezetőt. Ő pedig ezt nem hagyta sokáig, kétszer is figyelmeztette a drukkereket, hogy kicsit fogják vissza magukat. Közben szerencsére azért egy kosárlabda mérkőzés is zajlott a parketten, ami ráadásul egészen jól alakult a mi szempontunkból – a nagyszünethez érve már tizenegy pont volt az előnyünk.

A harmadik negyedben azonban A Kinney és Radics vezérelte ZTE elkezdett felzárkózni. Aztán amikor feljöttek a vendégek négyre, ismét a lelátó felé szegeződött minden szempár. A zalai kórus ismét rázendített a nem túl illedelmes rigmusra, amelynek szövegkönyvében Benczur-spori főszerepet kapott – erre a három játékvezető bevonult az öltözőbe, és kiadta a vendég-szektor kiürítéséről szóló „parancsot”. A nem túl szívderítő közjáték azonban egyáltalán nem zavarta meg a vendéggárdát. Olyannyira nem, hogy Benke és Kinney kosaraival a vezetést is átvette a Zete.

Simonékban azonban volt annyi erő, hogy ebből a roppant nehéz helyzetből is talpra álljanak. Fordítottunk, és öt másodperccel a vége előtt két ponttal vezettünk is. Jött azonban Vaughn, és egy triplával ismét a Zalaegerszeget juttatta előnyhöz. Bár egy időkérés után a maradék, kicsit több mint két másodperc arra még elég volt, hogy Durham rá tudja emelni a labdát, pontot már nem tudtunk szerezni, így hatalmas csatában ugyan, de egypontos vereséget szenvedtünk.

Olyan mérkőzés volt ez, amelyet akármelyik fél megnyerhetett volna, ezúttal ez az ellenfélnek sikerült. Szomorkodni azonban nem kell, és idő sincs nagyon rá. Karácsony és Szilveszter között jön ugyanis a Sopron elleni, idegenbeli mérkőzés, ami akár a Magyar Kupa nyolcas döntőjébe jutásunkról is dönthet.

Csirke Ferenc: - Hihetetlen, hogy a végén három csapatfaulttal üres triplát kapunk. A huszonötödik percben, amikor a Zalaegerszeg átállt a zónára három üres ziccert hibáztunk, ezzel magunkra húztuk az ellenfelünket. Ez utána folyamatosan széttöredezett a játék, amiből a szerencsésebb csapat jött ki jobban. Köszönjük a szurkolóinknak, hogy ma is ilyen sokan kijöttek, rajtuk nem múlott. A csapat nevében boldog karácsonyt kívánok.