Vezette: Haris Bijedics (bosnyák), Christoph Rohacky (osztrák), Bojan Jovanics (bosnyák).

PVSK-Veolia: Pongó M. 9/3, Ruják 16/3, Smith 13/6, Budimir 20/3, Horti 16/6. Csere: Csirics 9/6, Antóni 8/6, Bíró L. 2. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Inter Bratislava: Bulatovics 13, Fundenburk 30/15, Abrhám 3/3, Skinner 12/3, Batka 14/3. Csere: Körner 2, Alcegaire 3/3, Ihring 5/3, Bubalo 12. Vezetőedző: Aramis Naglics.

Nehéz lenne azt állítani, hogy széles mosollyal az arcunkon vártuk az Inter Bratislava elleni Európa Kupa-mérkőzést. Ahhoz ugyan már lassan hozzászokhattunk, hogy nemzetközi porondon bizony mindegyik mérkőzés felér egy komoly bajnoki rangadóval, azzal azonban idén először kellett szembesülnünk, hogy egyszerre két meghatározó emberünk, Quincy Diggs és C.J. Aiken nélkül kell nekifutnunk az előttünk álló feladatnak. Ráadásul az is kiderült centerünk orvosi vizsgálata után, hogy hosszabb kihagyás vár Aikenre. A bal térdében a porc sérült, és csütörtökön már meg is műtik – felépülése várhatóan négy, vagy még inkább hat hetet vesz majd igénybe.

No, ezektől kellett magunkat valahogyan függetleníteni, ami valljuk be, nem ígérkezett egyszerű feladatnak. Biztos ami biztos, szurkolóink a kezdés előtt, most már hagyományosnak mondhatóan a Himnusz eléneklésével hangolódtak, ami érezhetően fel is gyújtotta a hazafias hevületet játékosainkban, hiszen első két kosarunkat Horti Bálint és Ruják András szerezte. Aztán azért jött a légiós besegítés is, hiszen 4-6-os állásnál Smith triplájával vettük át a vezetést. Nem sokkal később pedig lemásolva az előző akciót, megint Smith kapta meg a labdát a sarokban, és ugyanúgy süllyesztette el a hármast. Lehet csűrni, csavarni, de az első négy és fél percben bizony nem tűnt fel, hogy két komoly hiányzó is akad nálunk. Merthogy, ha nincs Aiken, van Horti, aki nem csak a palánk alól, de kintről is berámolja, ha pedig nincs Diggs, van Smith, aki támadó lepattanó után dob duplát is, ha kell. Így 18-11-nél jött az első vendég időkérés. Volt is oka arra a Bratislava edzőjének, hogy magához rendelje tanítványait, de szerencsére ez szemernyit sem vetette vissza a nagyon pörgős játékunkat. Igazából az első negyedben minden, de minden összejött támadásban, amit kintről elhajítottunk, az be is ment, közben pedig a palánk alatt is rendre megtaláltuk az üdvözítő megoldást. Nem is csoda, hogy tíz perc alatt kis túlzással egy félidőnyi eredményt hoztunk össze, 36 pontot szereztünk ugyanis az első negyedben.

Mielőtt azonban nagyon hátradőlhettünk volna, a második negyed elején jött az ilyenkor törvényszerű megtorpanás. Nem is az volt a baj, hogy három és fél perc alatt dobott 7 pontot a Bratislava – sőt, ez még éppenséggel rendben is lett volna –, hanem azzal, hogy mi csak kettőig jutottunk. Csirke Ferenc tartott is egy egyperces eligazítást játékosainak arról, mit, és hogyan kellene csinálni, hogy visszataláljunk az első negyedben járt útra. Sajnos azonban a kezeinken mintha átok ült volna ebben a periódusban, gyakorlatilag csak büntetőből tudtunk eredményesek lenni. A szlovákok pedig szép lassan a nyakunkra jöttek. Sőt, négy perccel a félidő vége előtt át is vették a vezetést, és mivel a második negyedben ekkor jártunk 6-20-as eredménynél, összesítésben pedig 42-45 állt az eredményjelzőn, muszáj volt ismét időt kérnünk. Igazából nem a játékkal volt nagy gond, hanem azzal, hogy egyáltalán nem jöttek be a dobásaink, így igazából egy kis imára volt szükség, hogy végre törjön meg a jég. Az imák pedig meghallgattattak, Csirics ugyanis azon melegében bevágott végre egy trojkát! Ezzel sikerült is megállítani a kialakulófélben lévő szlovák rohanást, de a fej-fej melletti küzdelem kitartott a nagyszünetig. Nagy kár érte, de végül egy dudaszós triplának köszönhetően a Bratislava mehetett kétpontos előnnyel az öltözőbe.

Valószínűleg Csirke Ferenc a szünetben felhívta játékosai figyelmét arra, hogy nem lenne jó olyan sok kosarat kapni a palánkunk alól, mint a második negyedben, a második félidő elején ugyanis jól zártuk ezt a területet. Nagy kár, hogy a Bratislava erre válaszul elkezdte dobálni a triplákat – még szerencse, hogy Budimir érezte, valakinek a csapat élére kell állni, kapitányunk ugyanis betörésekből rendre szétzilálta a vendégek védelmét. Ennek eredményeként még a vezetést is vissza tudtuk venni, igaz csak ideig-óráig, mindenesetre kezdett kibontakozni egy nagyon férfias, kemény csata. Közben Horti begyűjtötte harmadik hibáját is, így ebben az időszakban volt, hogy a Bíró, Pongó, Ruják, Antóni, Csirics ötössel voltunk kénytelenek játszani. Azzal biztosan senki sem vádolhatott minket, hogy magassági fölényünkre bazírozva igyekeztünk előnyt csiholni. És a harmadik negyed végéhez érve előnyt nem is regisztrálhattunk, 73-75-ről vághattunk neki az utolsó tíz percnek.

Nem volt tehát mese, hiányzók ide vagy oda, bele kellett vetnünk magunkat egy brutálisnak ígérkező, és jó hosszú hajrába. Nem is volt ebben hiba, foggal, körömmel tepertünk minden egyes labdáért, és bár a meccs színvonala sokat esett, a hangulat fordítottan arányosan alakult a Lauberben. Naná, hiszen szép lassan átvettük a vezetést. Antóni emberről rámolt be egy hármast, de szerencsére a palánkok alatt is több sót ettünk meg, mint a meccs addigi részében. Öt perccel a vége előtt már 83-79-re vezettünk, igaz egy Bratislava-hármas után Csirke Ferencnek időt kellett kérnie. Jól is jött, ugyanis nem sokkal később már 87-82 volt ide, igaz két rossz támadás, két figyelmetlenség hátul, és máris ott volt az előny. Ekkor még szűk három perc volt vissza, és pontosan tudtuk, hogy nehéz lesz agyérgörcs nélkül kibírnunk a hátralévő időt. Ismét a magunk javára fordítottuk a meccset, de bő egy perccel a vége előtt jött egy vendég-tripla, és egy újabb időkérés. Visszatérve a pályára, 90-92-nél kétszer is visszaszedtük a támadó lepattanót, és Horti végül büntetőzhetett is, de csak az egyik dobása ment be. Ekkor már alig több, mint fél perc maradt, de egy Bratislva-időkéréssel még lehetett borzolni a kedélyeket. A hangulat pedig még csat ezt követően hágott a tetőfokára. Kivédekeztük ugyanis az Inter támadását, Ruják labdát szerzett, szabálytalankodtak vele szemben, irányítónk pedig óriási ováció közepette, hat másodperccel a végső dudaszó előtt megfordította a meccset. Csakhogy itt sajnos még nem volt vége... A Bratislva ugyanis az alapvonali bedobás után Bulatovicsra bízta a sorsát, és ez számukra jó döntésnek bizonyult. A vendégek tízese ugyanis végignyargalt a pályán, majd Budimirrel és Rujákkal a nyakán is begyömöszölt két pontot, épp a dudaszó pillanatában.... Így a katarzis végül elmaradt, ismét egyetlen ponttal maradtunk alul a Bratislavával szemben.

Csirke ferenc: - Én úgy gondolom, hogy két meghatározó játékosunkat nélkülözve mindent megtettünk a győzelemért. A végén közel voltunk hozzá, de mégsem sikerült. Gratulálok a Bratislavának. Köszönjük a szurkolóinknak, hogy egy percig sem adták fel és végig támogattak minket. Fantasztikus hangulat volt mai is. Egy ilyen meccs után mindenki büszke lehet a fiúkra!