Vezette: Ádám J., Minár L., Tóth C.

PVSK-Veolia: Pongó M. 11/3, Ruják 7/3, Smith 24/6, Budimir 24/6, Horti 13/3. Cs.: Diggs 20/6, Csirics 7/3, Aiken 13, Dragasevics. Vezetőedző: Dragan Alekszics. Zalaegerszeg: Bibbins 34/9, Johnson 21, Williams 17/9, Szabó Zs. 7, Agafonov 20. Cs.: Gulyás, Djurics 11/9, Simon K. 4, Bagó, Doktor. Vezetőedző: Ante Nazor.

Egy hónap tétmeccs nélkül nem kis idő. Nyilván a játékosoknak sem szívderítő, amikor a szezon közben le kell állni, és csak az edzések követik egymást, egy-egy edzőmeccsel megspékelve, de a szurkolóknak talán még rosszabb egy ilyen időszak. Márpedig bizony közel egy teljes hónapot kellett várnunk arra, hogy Dragan Alekszics együttese ismét bajnokit játszhasson. Ennek fényében persze nem biztos, hogy olyan nagyon örülhettünk annak, hogy a ZTE az ellenfél a pauza után, hiszen a válogatott meccsek miatt beiktatott szünet előtt a Zete, új edzőjével, Ante Nazorral épp remek formába kezdett lendülni.

Ha ezt a meccs elején nem is mutatta meg a Zete, sajnos nálunk nagyon érződött, hogy a hosszabb pihenő után kicsit nyikorogtak a fogaskerekek. A védekezésünk igazából jól működött, azonban három perc elteltével még pont nélkül álltunk. Szerencsére azért 0-7-nél Horti triplája megtörte a jeget, és ha már megvoltak az első pontjaink, egy 9-2-es szériával a negyed közepén időkérésre kényszerítettük a vendégek mesterét. Innentől kezdve aztán az első tíz perc végéig egy oda-vissza játék kezdődött. Egy-egy pont volt csupán a különbség a csapatok között, és nagyon úgy tűnt, hogy végül a ZTE mehet minimális előnnyel a rövid szünetre, azonban Diggs dudaszó pillanatában elengedett trojkája a palánk segítségével behullott! A 19-18-as előnyünk azonban gyorsan elolvadt a második negyed elején, ugyanis hasonlóan kezdtük a játékrészt, mint a mecset – nem tudtunk betalálni a Zete gyűrűjébe. Pedig Aiken triplakísérleténél, és Diggs közelijénél is már szinte bent láttuk a labdát. A dobások azonban kimaradtak, miközben a túloldalon Djurics hármasával már öt ponttal lépett meg az ellenfél. Időt is kellett kérnie Dragan Alekszicsnek, ő is érezte, hogy valamin változtatni kell. Sikerült is, hiszen előbb Budimir szerezett pontot büntetőből, majd Pongó dobott villámgyorsan két kosarat is, így máris egál volt a meccs. Ante Nazor, a vendégek vezetőedzője nem is hagyta, hogy meglóduljunk, ugyanis azonnal T-betűt formált a kezeivel 24-24-es állásnál. Az mondjuk a játékrész derekánál már nyilvánvaló volt, hogy nem ezen a meccsen fognak csúcsot dönteni a csapatok a dobott pontok számát tekintve – ellenben a védekezés lehet a mérleg nyelve. És abban igazából mind a két fél jól teljesített. Bár, szerencsére azért mi egy hajszállal jobban, sőt, Quincy Diggs révén akadt egy olyan játékosunk is, aki tudott egy kis pluszt hozzátenni támadásban is. Ez, kiegészülve Horti Bálint nagyon stabil palánk alatti játékával azt eredményezte, hogy az első félidő után, ha nem is megnyugtató előnnyel, de azért vezettünk.

Az első húsz perc alapján azt megállapíthattuk, hogy a tripla dobószázalékot egyik csapat sem szívesen tenné ki az ablakba. A Zete 2/9-es, és a mi 3/11-es mutatónk sem kiáltott kalapemelésért, ezen a téren tehát volt hova fejlődnie mind a két félnek. Meg, mondjuk nem ártott volna, ha végre úgy kezdünk egy negyedet, hogy viszonylag hamar pontot is tudunk szerezni. Ez a vágyunk teljesült is, hiszen a korábbi tapasztalatokhoz mérten rekordgyorsasággal, alig másfél perc alatt megérkezett az első két pontunk a második félidő elején. Sőt, láthatóan arra is felkészítette játékosainkat Dragan Alakszics a szünetben, hogy nem baj az, ha nem mennek a kinti dobások. Akkor nem is kell erőltetni, inkább meg kell próbálni közelebb menni a vendégek gyűrűjéhez. Ebből pedig elég jól is operáltunk a harmadik negyedben, igaz közben a ZTE be-betalált kintről, így az előnyünk nem nagyon nőtt. Összesítésben azonban alaposan megnőtt a dobott pontok mennyisége, érezhető volt, hogy ahogy fárad a két együttes, egyre kevesebb energia marad, az első félidőben még pazarul működő védekezésre. Sajnos mindeközben mi támadásban is elkezdtünk hibázni, jött néhány felelőtlenül eladott labda, egy-egy rossz megoldás, és mire észbe kaphattunk volna, az ötpontos előnyünk el is olvadt. Sőt, a harmadik negyed legvégén Bibbins duplája már azt jelentette, hogy 63-62-re a ZTE vezet. Az utolsó játékrészt azonban egészen pazarul kezdtük, hála Smith és Aiken ponterős játékának. Villámgyorsan visszavettük a vezetést, sőt meg is léptünk négy ponttal. Közben a ZTE-nél előbb Simon, majd Szabó is kipontozódott, így kezdett úgy tűnni, hogy meglehet a meccs. Aztán a hajrához közeledve a játékvezetők, elég könnyű síppal fújtak be egy sportszerűtlent Hortira. A Zete dobott két büntetőt, majd bevágott egy hármast is Bibbins, így 82-86-os vendég vezetésről várhattuk az utolsó bő két percet, ami persze egy Alekszics-időkéréssel kezdődött. Mondjuk amikor 82-88-ra alakult az állás, jócskán belül az utolsó két percen, nem hitük volna, hogy lesz még okunk izgulni... Azonban egy elképesztő hajrá végén hosszabbításra tudtuk menteni a meccset!

És bevalljuk őszintén, nem gondoltuk volna, hogy a ráadás öt perce lehet még annál is izgalmasabb, mint amilyen a negyedik negyed vége volt. De lett! Ugorjunk is az ötödik perc végére. Történt ugyanis, hogy 100-103-as állásnál, 3 másodperccel a vége előtt Smith ellen szabálytalankodtak triplakísérlet közben. Jött tehát három büntető az egyenlítésért. Az első kettő, annak rendje és módja szerint be is hullott, a harmadik azonban kimaradt. A lepattanó a vendégeké lett, Budimir még szabálytalankodott egyet, de az óra lepergett. A bírók azért visszatekerték 2 másodpercre a nagy órát, de nincs mit szépíteni, a fél csarnok elkezdte venni a kabátját, és haza indulni. Nem is lőhettek volna ennél nagyobb bakot! Bibbins mind a két büntetőjét bedobta, Budimir pedig alig tudta játékba hozni a labdát. Azonban az utolsó pillanatban adott egy tért ölelő passzt Smith felé, aki lehalászta azt a levegőből, azzal a mozdulattal lefordul védőjéről is, és még a dudaszó pillanatában tett egy kétségbeesett próbát a triplavonalon kívülről. És bement! A szurkolók, még helyükön lévő fele tombolt, akik meg már mentek lefelé a lépcsőkön, rohantak vissza.

Jöhetett a második hosszabbítás is, amit Smith extázist kiváltó triplája után hasonló extázisban kezdtünk. Budmir kintről büntetett, gyorsan elléptük öt ponttal, innen pedig már nem volt visszaút, a hozzánk hasonlóan hatalmasat küzdő ZTE-nek. Kétszeri hosszabbíts után, 119-114-re nyertünk! Ami valljuk be, nem mindennapi dolog. Amikor elkezdtünk azon gondolkozni, hogy mikor volt férfi meccsen ilyenre példa legutóbb a Lauberben, egy jó 16-17 évvel ezelőtti, Dombóvár elleni csörte képe derengett fel. Most már nem kell olyan messzire visszatekintenünk, ha hasonló bravúrra akarunk emlékezni!

Dragan Alekszics: - A mérkőzés elején lehetett érezni a csapaton a hosszú kihagyást, de végig küzdöttünk, harcoltunk, ez hozta meg a végső sikerünket. Egy nagyon jó mérkőzést játszottunk a Zalaegerszeggel, egy nagyszerű közönség előtt. Az edzők nem nagyon kedvelik az ilyen idegtépő mérkőzéseket, ha kicsit jobban koncentrálunk a negyedik negyed végén, már ott eldönthettük volna a meccset.