Vezette: Cziffra, Minár, Nyilas.

PVSK-Veolia: Pongó M. 3, Smith, Diggs 37/6, Budimir 19/9, Aiken 15. Csere: Csirics 6, Horti 7/3, Ruják 2, Antóni 2. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Alba-Fehérvár: Ljubicsics 19/6, Guyton 9/3, Markovics 9/3, Csupkovics 9/3, Molnár M. 10. Csere: McDuffie 7, Govens 13/9, Csorvási 8, Keller I. 2. Vezetőedző: Jesus Ramirez.

Hogy mennyire nehéz meccsre készülhettünk az Alba-Fehérvár ellen, ahhoz elég volt rápillantanunk vendégeink kispadjára a feldobás pillanatában. Ott ült ugyanis Darrin Govens, Csorvási Milán, Keler Iván és Markis McDuffie is. Szóval a padon is bombaerősnek tűnt az Alba.

Ha pedig a meccs első pár percét vesszük alapul, akkor bizony teljesen egyértelművé vált, nem adják olcsón a sikert ezen az estén. Miközben ellenfelünk könyörtelenül robotolva fejezete be akcióit, addig mi sajnos elég rossz dobóformát fogtunk ki a meccs elején. Olyannyira, hogy kis híján négy percre volt szükségünk első pontjaink megszerzésére. Diggs duplája azonban csak gyenge fájdalomcsillapítónak bizonyult, hiszen amikor bő három perc volt hátra az első negyedből, már tíz ponttal, 14-4-re vezetett ellenfelünk. Az egyetlen szerencsén az volt, hogy a vendégek sem szórták a kosarakat. No meg, azért a negyed végéhez közeledve kicsit mi is kijöttünk a gödörből. A második tíz percben pedig már végre kezdett minden a helyére kerülni – csak azok a fránya triplák nem. Merthogy akárhogyan is próbálkoztunk kintről, egyik nagy fegyverünk ezúttal sajnos besült, sehogy se jöttek a hármasok. A gyakorlatba is áthelyeztük viszont a mondást, nevezetesen, ha nem elég hosszú a kardod, toldd meg egy lépéssel. Mi pedig megtoldottuk, de alaposan, főként Diggs védelemromboló betöréseivel. Amerikai játékosunk talán eddigi legjobb teljesítményét nyújtotta PVSK-s mezben, amire óriási szükség is volt. Mert igaz, hogy a vezérletével újra meccsben voltunk, de az egyenlítésig egészen az első félidő legvégéig kellett várnunk. Így viszont legalább úgy vonulhattunk 40-40-es állással az öltözőbe, hogy 0-0 után másodszor volt olyan a mérkőzésen, hogy nem vezetett az Alba.

A nagyszünet tehát jól is jött, meg talán nem is, hiszen épp kezdtünk lendületbe jönni. Szerencsére azonban a nagyobb pauza nem törte meg a lendületet. A harmadik negyedben ugyanis folytattuk a nagy rohanást. Diggs mellett most már Budimir és Aiken is oroszlánrészt vállalt a támadások befejezéséből, ez pedig érezhetően nagyon jót tett nekünk. Végre beestek a tripláink, de palánk alatt, vagy épp középtávolról is veszélyesek tudtunk lenni, így még azt is elbírtuk, hogy a büntetőket nem igazán tudtuk értékesíteni. Diggs egészen elképesztőt játszott, ezzel pedig a meccsen ezen szakaszában nem is tudott mit kezdeni ellenfelünk. Nem csak a vezetést vettük át, de tíz pont fölé tornásztuk az előnyünket. Igaz, az utolsó negyedre fordulva azért ez csökkent valamelyest. És épp ez volt az, ami miatt a végén bizony nem kevés izgalmat kellett átélnünk. Ahogyan az lenni szokott ugyanis, jött egy kisebb hullámvölgy, és a helyett, hogy 8-10 pontos előnyünket tartva várhattuk volna a meccs végét, valódi, hamisítatlan rangadó kerekedett ki a találkozóból. Volt minden. Furcsa, és néha tényleg érthetetlen játékvezetői ítéletek, edzői kiborulások, videózás, kipontozódás, egy-egy Aiken-sapka, és egészen idegborzoló hajrá. Meg persze, ami talán a legfontosabb volt ezen a napon, óriási szurkolás! Drukkereink ugyanis tényleg fergeteges hangulatot varázsoltak a Lauberbe, így amikor az utolsó 3 percben azon kezdtünk volna izgulni, hogy vajon meglesz-e ez a rangadó, igazából gyorsan tudatosult bennünk, hogy nem lehet más a vége ilyen szurkolás mellett, mint pécsi győzelem!

Így is lett! Ehhez persze kellett az atmoszféra mellett Diggs extraklasszis játéka is, hiszen 37 pontja mellett 7 lepattanóval és 4 gólpasszal zárta a meccset – amelyet nagy részben neki köszönhetően végül 91-86-ra nyertünk meg.

Csirke Ferenc: - Fantasztikus hangulat volt megint, köszönjük a szurkolóinknak! Gratulálok a győzelemhez a játékosaimnak, és gratulálok az Albának is, ma bebizonyították, hogy idén komoly játékerőt képviselnek. A mérkőzés elejébe belealudtunk, viszont az örömteli, hogy ha nem megy a támadás, akkor hagyatkozhatunk a védekezésünkre. A harmadik negyedben hoztunk egy extra védekezést, amiből gyorsindításokból könnyű kosarakat tudtunk dobni. Ez megalapozta azt a tíz pontos előnyünket, amit a végéig meg tudtunk őrizni.