Eilingsfeld János képe legtöbbünk emlékében valószínűleg örök időkre úgy marad meg, mint egy őserőt sugárzó tizenéves ifjonc. Itt van a szemünk előtt a kép, amikor tinédzserként bemutatkozott csapatunk színeiben az NB I. A csoportjában, és bizony elsöprő lendülettel ontotta magából a zsákolásokat. Persze az évek telnek, Eilingsfeld azóta már több csapatot is megjárt, a válogatottnak is alaptagjává vált, családapaként is helyt kell már állnia. És ami a legfontosabb – és a leghihetetlenebb –, 30 éves lett... Egyvalami azonban változatlan: az őserő most is ugyanúgy megvan benne. Amikor a Paks erőcsatárát megkerestük, hogyan telik a jeles nap, kicsit azért meglepődtünk a válaszon.

- Igazából ugyanúgy telik ez a napom is, mint az összes többi – mondta jókedvűen. - Megmondom őszintén, nekem nem olyan nagyon különleges dolog az, hogy most 30 éves lettem, kicsivel sem másmilyen érzés ez, mint amilyen a 29. születésnapom volt. Mondjuk, idő sem nagyon van ünnepelni, hiszen szombaton bajnoki vár ránk.

Az biztos, hogy Eilingsfeld nagy tehetségnek indult, és mostanra igazolta is a vele kapcsolatos várakozásokat. Az persze más kérdés, hogy ebben mennyi munkája volt a játékosnak.

- Rengeteg melóm volt benne – jelentette ki. - Persze, nyilván volt tehetségem, meg szerencsém is, hogy így alakultak a dolgaim, de én mindig is azért tudtam jól teljesíteni, mert rengeteget dolgoztam.

Ez lendített túl azon is, amikor nemrég nagyon súlyos sérülésem volt. Sokan, a „megmondó emberek” elkezdték duruzsolni, hogy ebből nem lehet felépülni, hogy sosem leszek olyan, mint régen. De én akkor sem hagytam annyiban. Nem mondom, hogy könnyű volt, mert azért akadtak mélypontok. A családom azonban mellettem volt, segített átlendülni ezen. Őszintén mondhatom, hogy büszke vagyok arra, ahol most tartok. Nagyon sokat dolgoztam érte.

Ha nagy partyt tehát nem is tervez, azért egy kisebb ünnepség mégiscsak lesz a harmadik X okán, igaz nem ma.

- Most úgy néz ki, hogy talán vasárnap egy születésnapi ebédet azért összehozunk családi körben – mondta. - Viszont tényleg nem lehet túlzásba vinni a dolgot, hiszen vasárnap este már a válogatottnál van jelenésem. Ott is fontos feladatok előtt állunk. És meg kell dolgozni a sikerért.

Nos, Eilingsfeld Jánosnak ez fekszik. Nem is féltjük!