Falco KC: Govens 9/6, Váradi 11/6, Curry 15/9, Bruinsma 11/6, Reddic 10. Csere: Perl 8/3, Tóth N. 6, Balmazovics 6/3, Bíró O. 8/3, Verrasztó 1, Hódi 3/3, Körmendi. Vezetőedző: Gasper Okorn. PVSK-Veolia: Pongó 15/9, Taylor 6, Demeter 3/3, Csirics 3/3, Horti 8. Csere: Wright 8, Bíró L., Berkics 2, Dragasevics 2, Olasz 6. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Ami a Szolnok ellen kiválóan sikerült, az a Falcoval szemben nagyon nem. Nevezetesen a kezdés. Igaz, az nem könnyítette a helyzetünket, hogy Veljko Budimir nem tudta vállalni a játékot Szombathelyen, vasárnap este. Így Demeter került a kezdő ötösünkbe, és bizony már az első negyedben pályán volt Bíró Levente és Berkics Bence is. Nem rajtuk múlt, de az első tíz percben gyakorlatilag nem nagyon adott esélyt nekünk a hazai gárda. Govens, Reddic és Curry is elemében volt, kintről és bentről is ellenállhatatlanak voltak. Bár az első két perc még úgy ahogy szoros eredményt hozott, ezt követően sajnos átszaladt rajtunk az ellenfél. Miközben támadásban egymás után csúsztak be a kicsi, ám de annál bosszantóbb hibák, addig bizony hátul, bármivel is próbálkoztunk, hogy megállítsuk Váradiékat, sehogy sem sikerült. A 30-11-es eredmény az első negyed után persze így is elég rosszul nézett ki.

És igaz ugyan, hogy a félidőre tovább tudta növelni előnyét a Falco, azért mégis sokkal jobb képet festett a második negyed. Itt már ugyanis hébe-hóba azért megálljt tudtunk parancsolni a hazaiak rohanásnak, sőt, labdaszerzéseink után végre a könnyű kosarak is jöttek – csak kár, hogy nem futószalagon. Azonban ekkorra Demeter begyűjtötte harmadik faultját. Ekkor talán Csirke Ferenc is érezte, hogy kár lenne agyonjátszatnia Csiricset, így Berkics Bence kapott jelentős szerepet ebben a játékrészben. A félidőhöz érve, az 50-25-ös eredmény ugyan egyáltalán nem volt hízelgő ránk nézve, de a körülmények ismeretében azért olyan nagy meglepetésként sem ért senkit.

A nagyszünetet követően aztán vezetőedzőnk még bő 5 percet adott a csoda lehetőségének, amikor azonban a különbség csak nem akart csökkenni, úgy döntött, had pihenjenek a kulcsemberek. Jött a pályára Dragasevics és Olasz is, akik az utolsó tizennégy percet végig is játszották. Mint, ahogyan végigjátszotta volna Berkics is, ha idő előtt ki nem pontozódik. Az utolsó negyedre így már nem maradt túl sok kérdés, az ugyanis teljesen egyértelmű volt, hogy a Falco lesz a találkozó győztese. És, bár voltak pillanatok, amikor félő volt, hogy akár negyven-ötven pontos vereség is lehet a vége, a fiatalok az utolsó tíz perc során jól állták a sarat. Kellemes meglepetést okoztak azzal, hogy a záró etapot meg is tudták nyerni. A végeredmény ugyan így is olyan lett, amit jobb nagyon gyorsan elfelejteni, de köszönhetően annak, hogy még a mi meccsünk előtt a Jászberény is kikapott a Körmendtől, az utolsó két fordulóra is maradnak izgalmak. Ha ugyanis csütörtökön hazai pályán, remélhetőleg már Budimirrel a fedélzeten le tudnánk gyűrni a listavezető Körmendet, a Jászberény pedig ismét vereséget szenvedne, akkor az utolsó fordulóban egy ki-ki meccsel zárhatnánk Berényben a középszakaszt a negyedik helyért.

Csirke Ferenc: - Korán eldőlt a mérkőzés, nem tudtuk levédekezni a Falcót – ezért próbáltam mérsékelten terhelni a kulcsembereket. Az volt a célunk, hogy sérülés nélkül letudjuk a meccset, de sajnos Bíró Levente mégis megsérült. A következő mérkőzésünkre megpróbálunk összeállni – a Körmend ellen győzni akarunk!