Körmend: Gibbs 12/3, L. Smith 8, Kromah 14/6, Ferencz 7/3, Allen 35/6. Cs.: Petty 6, Németh Á. 2, Doktor 3/3, Marton. Vezetőedző: Gasper Potocnik. PVSK: Nelson 5/3, Supola 17/9, Smith 25/15, Antóni 10/6, Sejfics 4. Cs.: Bíró O., Demeter 6/3, Harazin 8. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Veljko Budimir és Halász Ákos nélkül irgalmatlanul nehéznek nézett ki a Körmend elleni második idegenbeli meccsünk, de szerencsére az első negyed közepére talán el is feledkeztünk kicsit két meghatározó emberünk hiányáról. Persze, hiszen nélkülük is jól játszottunk. Mit jól, szinte hiba nélkül. Támadásban Supola betörése mellett jöttek a külső találatok is, hátul pedig nagyon jól dolgozva szívtuk el a levegőt a hazaiak elől. Már az első negyed közepén tizenegy pontos előnyre tettünk szert. Mondjuk két hazai időkérés azért arra jó volt, hogy a negyed végére kicsit zárkózzon a Körmend.

A második tíz perc azonban nagyobb változást hozott. A hazaiak egyre jobban céloztak, és bizony Allen a palánkok alatt remekül pótolta a vasiak hiányzó centereit, nem is nagyon tudtunk mit kezdeni vele. A vezetést is átvette a Körmend, azonban ellépnie nem sikerült Gasper Potocnik együttesének, nálunk ugyanis mindig akadt valaki, aki fontos pillanatokban be tudott találni. Az pedig azért egy jókora mosolyt csalt az arcunkra, amikor a félidőt jelző dudaszó pillanatában Chris Smith bezsákolta a labdát a gyűrűbe – ezzel ugyanis újra nálunk volt az előny.

A második félidőben azonban egyre csak nőtt rajtunk a hazai nyomás, és néha egy-egy játékvezetői ítélet miatt is vakargathattuk a fejünket. Allen továbbra is ellenállhatatlan volt hazai oldalon, nálunk ráadásul Sejfics nem épp élete legjobb meccsét játszotta. Persze van ilyen, és egy ideig tudtuk is ellensúlyozni ezt. De csak egy ideig. Az utolsó negyed előtt már néggyel vezetett a Körmend, a záró felvonás feléhez érve pedig már szinte biztosak is lehettünk abban, hogy bukni fogjuk a meccset, hiszen ekkora tizenkét pontos előnyre tett szert a hazai csapat. Persze azért hiányzók ide, gyenge centerjáték oda, a szívünk így is óriási volt. Smith triplagyára pedig a meccs végéhez közeledve kezdett igazán beindulni. Gyors egymásutánban hármat is bevert kintről, 75-69-nél pedig felcsillant a remény – de csak pár pillanat erejéig. A Körmend megrázta magát, újra tíz fölé nőtt a különbség, onnan pedig már nem volt számunkra visszaút.

Ezzel a vasiak átvették a vezetést a három nyert meccsig tartó párharcban, pénteken este hazai pályán pedig azért fogunk pályára lépni, hogy még egyszer vissza tudjunk menni Körmendre, egy mindent eldöntő meccsre.

Csirke Ferenc: -