Alba Fehérvár: Cartwright 4, Filipovity 2, Freeman 15/6, Heath 12/3, Lóránt 19/3. Csere: Boykins 14/9, Bullock 3/3, Tóth P. 2, Varga M., Takács M. Vezetőedző: Dzunics Branyiszláv. PVSK-Veolia: Pongó 9/3, Taylor 21/3, Csirics 24/9, Budimir 24/18, Horti 8. Csere: Antóni 2, Olasz, Bíró L. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Nem mondhatni, hogy a lehető legkönnyebb ellenféllel találkoztunk az új bajnokság első fordulójában, hiszen az öt amerikaival, és két magyar válogatottal felálló Alba Fehérvár vendégei voltunk pénteken este. Ráadásul ha ez nem lett volna elég, új centerünk, Igor Kesar, valamint Simon Kristóf és Demeter Attila sem állt Csirke Ferenc rendelkezésére a találkozón.

Ehhez képest az első negyed végéhez érve konstatálhattuk, hogy még nélkülük is egy teljesen egál meccset játszhatunk a fehérváriakkal. Ugyan tíz perc után egy ponttal a hazaiak vezettek, de érezhető volt, hogy ez tényleg nem különbség. És ez az érzés bizony a második tíz percben tovább erősödött bennünk. Igaz, hogy a támadójátékunk nem szuperált a legjobban – sok eladott labda, kihagyott ziccer csúszott be –, de védekezésben nagyot alkottak Csiricsék. így még az sem volt tragédia, hogy időközben elhúzott hét ponttal az Alba. Visszajöttünk ugyanis innen, Antóni duplájával pedig a vezetést is átvettük, a félidőben így nálunk volt a minimális előny.

A nagyszünet után pedig ahogy teltek a percek, úgy vált egyre biztosabbá, hogy egy-két pont fog csupán dönteni a végén. Merthogy hiába kezdtünk nagyon jól a harmadik negyedben és húztunk egy villámgyorsan hét ponttal, mire feleszméltünk már megint egy ponttal az Alba vezetett. Andrija Csirics nagyon elemében volt, védekezésben és támadásban is húzta előre a társakat. Az utolsó negyed aztán rácáfolt a tézisre, hogy szoros lesz a hajrá. A legnagyobb örömünkre! Védekezésünkkel ugyanis gyakorlatilag lenulláztuk az Albát – négy perc alatt csak egyetlen pontot tudtak összehozni Lóránték –, közben pedig beindult a Budimir féle triplagyár, csapatkapitányunk egymás után négy trojkát vágott be a záró felvonásban. Még azt is elbírtuk, hogy hat perccel a vége előtt kipontozódott az addig 21 pontig jutó Taylor, így a hátralévő időt csere nélkül hoztuk le. De még hogy! A hazaiak nem találtak fogást rajtunk, így a szép lassan tíz pont körülire duzzadó előnyünk nemhogy csökkent, de szép lassan csak tovább nőtt. Végül tartalékos összeállításban is 17 ponttal győztük le az Alba Fehérvárt idegenben.

Ennél szebb rajtot nehéz lett volna még kitalálni is!

Csirke Ferenc: - Csak gratulálni tudok a csapatomnak, büszke vagyok rájuk, nagyot küzdve tudtunk mérkőzésben maradni a végére. Fontos volt, hogy nem estünk össze a második negyed közepén, amikor három-négy gyors indítás után az Alba elment hét ponttal. Nagyon sok extra dolgot csináltunk, amely eldöntötte a meccset, a második félidőben próbáltunk arra is figyelni, hogy koncentráltabban védekezzünk, és a gyűrű alatt ne kapjuk kosarat. Nem hiszem, hogy ekkora különbség lenne a két csapat között, de örülök annak, hogy ilyen szépen tudtuk elkezdeni a szezont.

Pongó Máté: - Nagyon jól küzdöttünk. Ha nem is voltunk az első félidőben támadásban hibátlanok, nagyon jól védekeztünk és jól zártunk össze. Hátrányból is fel tudtunk állni, az Alba nem tudott átrohanni rajtunk.