Újabb PVSK-s szezon vár rád. Mit vársz ettől az évadtól?

Mindenképp szeretném úgy elkezdeni, ahogy befejeztem tavaly - mármint a sérülésem előtt. Úgy éreztem, hogy jó volt az előszezon, keményen is dolgoztunk, az egész csapat nagyon hajtott, és nekem is jól kijött a lépés, csak aztán beütött a krach…

Kaposváron sérültél meg az utolsó felkészülési meccsen.

Így van. Ez a szezon előtt pont egy héttel volt, az utolsó felkészülési meccsen. Egészen pontosan október 2-án - ez így megmaradt. Annyi történt, hogy szerencsétlenül érkeztem le, a térdkalácsom kiugrott, majd vissza, és az oldal- és a keresztszalag elszakadt, műteni kellett. Egy hétre rá meg is műtöttek, szerencsére jól sikerült a beavatkozás, de hát, nem volt egy kellemes periódus. Megrázó egy héttel a bajnokság előtt megtudni, hogy fél évig szinte nem is nyúlhatok labdához.

A műtét után pedig következhetett a rehabilitáció, ami legalább annyira fontos, mint maga az operáció. Sok munka, kitartás kell hozzá...

A rehabom nagyon nehezen indult, az is nehezemre esett eleinte, hogy megemeljem a lábamat. A hajlítását kellett visszanyernem először, nagyon sokat segítettek ebben a gyógytornászok Zalaegerszegen is, és Molics Bálint itt Pécsen. Sokat nyüstöltek, de szépen haladtam, és ebben Bálint is megerősített. Heti 3-4-szer jártam gyógytornára és mellette konditerembe, aztán amikor nekiállhattam először biciklizni, majd futni, kb. 3 hónappal a sérülés után, akkor elkezdtem lejárni edzésekre is. Ott még csak kocogtam, ugrálóköteleztem, dobtam, aztán az 5. hónapnál már Bálint is engedte és én is úgy éreztem, hogy menne, szóval beállhattam edzésre. Ekkor még egy fél hónapig meccsen nem játszottam, csak edzettem, azt is könnyítetten, többször cserélve. Öt és fél hónap után a Győr ellen játszottam újra először NBI B-ben. Az is nagyon furcsa volt…agyban vissza kellett térni a pályára. Eleinte még tényleg gondolkodnom kellett, hogy most akkor melyik figura jön, mit is kéne csinálni, hogyan is kell ezt védeni? Szóval nem is a fizikális része volt nekem a legfurcsább, hanem az, hogy mennyit felejt az ember egy fél év alatt kosárlabdából is.

Mondhatjuk, hogy abból a szempontból is jól jött a B-csoportos szereplés, hogy visszarázódj és jövőre az A-csoportban tudd folytatni?

Nagyon jól jött, NBI. A-ban csak két meccsen tudtam pályára lépni, a Kecskemét ellen az utolsó idegenbelin és az utolsó hazain. Viszont a B-csoportos bajnokság kitartott június 5-ig és nagyon jó volt, hogy tudtam játszani ott, ráadásul sokat is, 30-32 perceket játszottam. Sokat köszönhetek az edzőknek is, Ferinek, Lacinak, Olivérnek, a rengeteg egyéni képzés is nagyon jót tett. Ennek köszönhetően most már visszarázódtam. És hát az sem titok, hogy voltak súlyproblémáim is…

Ez már korábban, a bokasérülésed után is problémát jelentett. Mennyire tudtál odafigyelni a súlyodra a térdsérülés után, mennyivel volt könnyebb, hogy volt rutinod ebben is?

Igazából a leadás sosem könnyű, a nem felszedés lenne ilyenkor a cél. Mondhatjuk, hogy ebben már volt tapasztalatom, azt már tudtam, hogy mit nem szabad csinálni, és így szerencsére elmondhatom magamról, hogy most már a sérülésem előtti súlyomnál is kevesebb vagyok! Mondjuk ez egy jó két hónapos művelet volt. Odafigyeltem, hogy mit eszek, és hogy 6 után ne egyek. Nem hittem volna, hogy ennek van jelentősége, hogy este ne egyek, de meglepően sokat számít. Az édességekre kellett még odafigyelnem, bár amúgy sem vagyok nagyon édesszájú, a szénhidrátot kellett jobban elhagynom, ha nem is teljesen.

Azt mondod, nem vagy édesszájú, mégis, anyukád palacsintája nélkül elképzelhetetlen a visszaút Zalaegerszegről…

Nyilván küld majd ezután is, de annak a jelentős részét így sem én ettem meg, szóval ez sosem volt probléma, és valószínűleg ezután sem lesz.

Szinte minden meccsen ott voltál. Milyen érzés volt a pálya széléről végignézni a csapat szezonját?

Idegenbeliekre ugye nem mentem, kivéve a zalaegerszegit, de hazaiból csak az első két meccset hagytam ki, mert ugye akkor nem tudtam járni. Az összes többi hazain kint voltam, és őszintén szólva rettenetes volt kívülről nézni, nagyon rosszul érintett, hogy civilben kellett néznem, nem tudtam pályán lenni, nem tudtam a többieket segíteni - ez nem én vagyok. Felemésztő ez a tehetetlenség érzés, főleg amikor úgy érzi az ember, hogy most épp tudna pluszt adni a csapatnak vagy tudna valamit tenni a csapattársakért, de csak ott ül a pad végén és néz, az borzasztó érzés.

Tehát nem tudtál teljesen átváltozni szurkolóvá.

Lehetetlen, nekem legalábbis nem menne! Nem tudom elképzelni azt, hogy ha akár olyan hosszú sérülésem is lenne, vagy abbahagynám a kosárlabdát, akkor úgy tudjak meccsen ülni mint egy szurkoló. Persze szurkolók nélkül nem lenne értelme az egésznek és személy szerint nagyon hálás vagyok minden bíztatásért és pozitív visszajelzésért ami a pálya széléről érkezik, de szerintem a játékosé, az egy másfajta szemléletmód. Mindig olyan, mintha belülről nézné az ember, hogy mit hogyan kellene játszani, mit tudna ő maga csinálni.

Jövőre, ismét magyar centersorban, Harazin Tamás és Horti Bálint mellett kell majd megmutatnod, hogy mit tudsz hozzátenni.

Ennek nagyon örülök, nagyon szeretem őket, egy igazán jó hangulatú páros. A tavalyi szezonban is jól kijöttünk egymással, remélem az idei évben is így lesz. Örülnék, ha idén is úgy tudnánk elosztani a játékperceket, ahogy az előszezonban, de nyilván ez nem így lesz, hiszen csapata is válogatja, hogy ki mennyit fog játszani. De nagyon örültem nekik, annak, hogy együtt maradt a társaság.

Amióta megszerezte a lehetőséget a PVSK, hogy U23-as korosztállyal B-csoportban is szerepelhessen, azóta részese voltál, erősítetted a csapatot. Immár túlkoros lettél, csak az NBI. A-ban szerepelhetsz majd. Hiányozni fog a Kronosz Kiadó? Hogy látod, a PVSK mennyivel tud több, jobb lehetőséget biztosítani a fiataloknak a B-csoportos szereplés által?

Amikor Pécsre jöttem - ez ugye már 3 éve volt - akkor nagyon figyeltem azt a szempontot is, hogy melyik az a város, ahol kaphatok játéklehetőséget, ahol racionális lehet, hogy mondjuk, ha csak 5 percet is, de azért játszhassak. Ez bejött, ha jól emlékszem, az első szezonomban 7 perces átlagom volt. Fontos volt az is, hogy mellette tudjak felsőoktatásban részt venni, vagy egy OKJ-s tanfolyamot elvégezni, és Pécsett erre minden lehetőség adott volt. Van játéklehetőség, bíznak a fiatalokban és a B-csoporttal mindez hatványozódik. Mindenképp hasznos a B-csoport, mert jóval erősebb bajnokság az utóbbi években mint az U21 és van lehetősége a fiataloknak kipróbált és erős játékosok ellen játszani, akik A-csoportban is nagy nevek voltak, mint Kámán Tamás, Trepák Zoli, és Simon Laci, de hogy ne csak volt zalaegerszegieket mondjak, Bódi Feri vagy Kálmán Laci is volt ellenfelünk. Szóval ez mindenképp más, mint az U20, és mindenképp nagy fejlődési lehetőség.

Úgy gondolom, nagyon nagy problémája a magyar kosárlabdának, hogy kevés az olyan fiatal, akit rögtön be lehetne dobni a mélyvízbe, az NBI. A-ba, például én sem voltam ilyen. Az NBI. B egy jó áthidalás! Bánni is fogom, hogy jövőre ez nekem már kimarad, mert ilyen téren nehéz év lesz, hisz tudom, hogy nem fogok minden meccsen 20-25 perceket játszani - ez egyértelmű. Nem lehetetlen persze, mert sok mindent el lehet érni, ha az ember megküzd érte, de azért én is tudom, hogy nem reális, mert vannak előttem olyan játékosok, akik jelenleg jobban segítségére lehetnek a csapatnak. Nekem egyelőre nyilván epizódszerepem lesz, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy fejlődjek, és szépen lassan szeretnék a ranglétrán feljebb lépkedni, és remélem néhány év múlva már én is komolyabb játékos tudok lenni!

Forrás: www.pvsk-panthers.hu