PVSK-Veolia–SZTE-Szedeák 90-79 (29-26, 23-16, 23-14, 15-23)

Kosárlabda-NB I., férfiak. Pécs, Lauber Dezső Sportcsarnok, 1500 néző.

PVSK-Veolia: Vaughn 24/12, Archibald 17, Plézer, Mokánszki 23/12, Dzseletovics 15/6. Cs.: Antóni 6/6, Micsovics, Radó 5, Merkl, Németh A., Molnár M. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

SZTE-Szedeák: Vulikics 16/3, Cseh 16/9, Eady 16/6, Glisics 9/3, Herndon 6. Cs.: Zsiros 9/9, Balogh, Cohill, Anda 7, Polányi. Vezetőedző: Simándi Árpád.

Szurkolóink is érezték, hogy nagyon fontos meccs vár ránk a Szeged ellen, így már a kezdés előtt pazar volt a hangulat a Lauberben. Az mondjuk nem tett jót ennek, hogy az első percekben lassan, körülményesen játszottunk, amit remek dobóformával indító SZTE ki is használt, és elég hamar 6-8 pontos előnybe került. Cseh és Eady külső dobásai után aztán azért sikerült összekapni magunkat, Mokánszki a palánk alatt kezdett el kosarakat szerezni, és ami különösen bíztató volt, az a padról beálló Radó lendületes és eredményes játéka. Csapatként egyre jobb képet mutattunk, aminek meg is lett az eredménye, az első negyed végéhez közeledve sikerült átvennünk a vezetést.

Szembetűnő volt, hogy mind a két csapat extra dobószázalékkal dolgozott, így a második negyedben különösen fontosnak tűnt, hogy elkezdett feljavulni a védőmunkánk is. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy elkezdtek beesni a kinti dobásaink is. Micsovics ahogy beállt kiosztott egy Pazar asszisztot Antóninak, aki egy meg is videózott tripla után rögtön bevágott még egyet, de Mokánszki távoli kísérletei után is talpra ugorhattak drukkereink. Az előnyünk el is kezdett nőni, jó esélyünk volt arra, hogy a nagyszünetre 10 pontos vezetéssel mehessünk – ami végül össze is jött.

Kicsit persze tartottunk, a már-már hagyományosan gyengébb harmadik negyedünktől, de úgy indítottuk a második félidőt, hogy minden bizonytalanságunk elszállhatott. Vaughn, Mokánszki majd Dzseletovics bevert egy-egy trojkát, így egy 9-0 szériával indítottunk – a hangulat pedig pokolivá vált a csarnokban. A hirtelen közel 20 pontosra hízó előnyünk érezhetően el is vette a szegediek kedvét. Úgy persze nem is volt könnyű dolga ellenfelünknek, hogy bármivel is próbálkoztak, rendre volt rá válaszunk. Vaughn egyenesen ellenállhatatlan volt, de Mokánszki is szezonbeli legjobb meccsét játszotta. Jól járt a labda, védekezésben is kisegítették egymást játékosaink, így volt olyan, hogy már 23 ponttal is előrébb jártunk.

Igazából szinte hátradőlve várhattuk az utolsó tíz percet. A gond csupán annyi volt, hogy sajnos játékosaink is kicsit elkényelmesedtek – miközben a Szeged, még jelentős lemaradásban sem adta fel. Apránként el is kezdett zárkózni ellenfelünk, Vulikics és Eady is felébredt a meccs végére. És az igazat megvallva alaposan ránk is ijesztett az SZTE, ugyanis bő három perccel a vége előtt már csak 5 ponttal jártunk előrébb…

Két időkérés és egy kis fejmosás után azonban sikerült megálljt parancsolnunk a szegedi rohanásnak, és mivel Mokánszki és Dzseletovics higgadt maradt a büntetővonal mögött, Archibald pedig, amikor a legfontosabb volt megoldott egyedül is egy támadást, újra ünnepelhettünk tehát a 40 perc végén. ÉS nem is csak a győzelmet, hanem azt is, hogy hosszú idő után végre el tudtunk mozdulni a tabella utolsó helyéről.

Szrecsko Szekulovics: Először is gratulálok a csapatomnak, nagyon boldog vagyok, remélem az egész csarnok is az. Nehéz periódus után sokat jelent nekünk ez a két győzelem, stabilizálódott a csapat, sokkal jobban játszottunk, sokkal jobban védekeztünk, 20 ponttal is vezettünk, az utolsó öt percben nem voltam elégedett. Léptünk egyet előre a tabellán, érzelmileg is sokat jelent ez. Jól szállt be a játékba a kispad is, nagyon büszke vagyok a csapatomra.