Szolnoki Olajbányász–PVSK-Veolia 87-65 (25-15, 21-13, 19-15, 22-23)

Kosárlabda-NB I., férfiak.

Szolnoki Olajbányász: Warner 16, Kovács P. 7/3, Rudner 2, Cakarun 10, Subotics 11. Cs.: Badzim 21/15, Pongó 4, Taiwo 3, Juhos 5, Zsíros 8/6, Frank, Gilszki. Vezetőedző: Gasper Potocnik.

PVSK-Veolia: Ruják 2, Lewis 12/3, Funderburk 17/6, Meleg 3, Brkics 12/3. Cs.: Carev, Budimir 9/3, Krivacsevics 6, Demeter 5/3. Vezetőedző: Dragan Alekszics.

A listavezető otthonában pályára lépni sosem egyszerű feladat. Még úgy sem, hogy a zárt kapuk, az üres lelátók miatt azért talán pályaválasztónak lenni ebben a felállásban nem is jelent annyit, mint egyébként.

Szolnokon, az első pár perc abszolút ezt a tézist erősítette. Bár 6-0-val kezdett az Olaj, alig telt el négy perc, és Budimir triplájával már nálunk volt az előny. Fel is csillant a szemünk, hogy bizony szoros, izgalmas meccs lehet ebből. És az első negyed hajrájáig minden jel erre is utalt. Akkor azonban jött egy elsöprő hazai roham, és mire eszmélhettünk volna, máris azon kaptuk magunkat, hogy tízzel ellépett a Szolnok.

A második negyed elején még érehetően bennünk volt egy kicsit ez az „ütés”, ami leginkább a támadásaink pontatlanságán érződött. Persze e mellett az sem volt jóleső érzés, hogy a szolnoki nehéztüzérek bizony alaposan megsoroztak minket Badzim vezetésével. Nyílt is az olló, és a félidőhöz közeledve egyre rosszabbul érezhettük magunkat. Ha Budimir az utolsó pillanatban nem dob egy kosarat, akkor közte hússzal kellett volna nagyszünetre vonulnunk – na nem, mintha a mínusz 18 sokkal jobban festett volna.

Az nyilvánvaló volt, hogy az első félidei játékunknál sokkal, de sokkal jobbat kell nyújtanunk a második húsz percben, hogy megpróbáljuk legalább szorossá tenni a meccset. Nos, ez nem sikerült. Ha védekezésben olykor mutattunk is bíztató dolgokat, elől sajnos nem nagyon akart összejönni semmi. Ennek pedig egyenes következményeként nőtt a hátrányunk. Az utolsó játékrészben már azért kellett izgulnunk, hogy legalább nem húzzon el harminc ponttal a Szolnok. Mondjuk, itt volt egy kimondottan jó periódusunk is, amikor 62-36-ról fel tudtunk jönni 70-56-ra. Ha ez alatt a pár perc alatt Krivacsevics, Brkics és Funderburk nem hagy ki összesen 8 büntetőt, akkor csodával határos módon, akár még az óriási bravúr küszöbéig is elérhettünk volna. Azonban a kimaradó dobások megbosszulták magukat. Az Olaj összekapta magát, Badzim és Zsíros kintről borzolta az idegeinket, és a hellyett, hogy izgalmassá tettük volna a végjátékot, ismét a kinyílt az a bizonyos olló. A legvégén még Funderburk kozmetikázott egy kicsit az eredményen, ami azonban így sem mutatott túl szépen.

Dragan Alekszics: - Nem tudtunk a szolnoki csapat ritmusában játszani, és a jó védekezésüket sem sikerült feltörnünk. Sajnos a sok pontatlan mezőnykísérletünk mellett tizenkét büntetőt is elhibáztunk. Megyünk tovább, mert be akarunk jutni a legjobb nyolc közé. Egy hét múlva az Alba Fehérvár csapatát fogadjuk, akkor javíthatunk.