Vezette: Földházi, Pozsonyi, illetve Mészáros.

PVSK: Durham 23/9, Supola 14/3, Demeter 3, Budimir 24/12, Sarlija 17. Cs.: Simon K. 16/3, Dukic, Bíró O., Harazin 13. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Falco: Govens 24/3, Perl 19/3, Váradi 14/3, Pustahvar 5/3, Zsigeranovics 6. Cs.: Norfleet 16/9, Boriszov 13/9, Tóth N. 9. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Egy rangadóhoz sok-sok néző dukál. Nos, szurkolóink nagyon komolyan vették ezt az elvet a Falco elleni hazai bajnoki előtt szombaton este. Kis híján megtöltötték ugyanis a Lauber Dezső Sportcsarnok lelátóit, így a kellő alaphang meg is volt a szombathelyiek ellen.

Arról nem is beszélve, hogy remekül kezdtük a meccset! Négy perc elteltével már 8-2-re vezettünk, méghozzá úgy, hogy háromszor is le tudtuk indítani a Falcot. És amikor pedig Perl kosarával megtört a gólcsend a túloldalon, mi pedig azt hittük volna, hogy eddig tartott a vendégek visszafogott kezdése, akkor jött két újabb labdaszerzés, két újabb kosár, és az első vendég időkérés. Ekkor 12-4 volt az állás. Szrecsko Szekulovics összekapta játékosait, ugyanis a Falco ezt követően fokozatosan kezdett közelíteni. Volt, hogy már csak két pont volt az előnyünk, ráadásul a feljavuló vendég-támadójáték közben sokszor már csak dobás közben tudtunk faultolni. Az első negyed vége így is miénk volt, így ötpontos előnyről várhattuk a folytatást.

Aztán gyorsan jött Sarlija két büntetője és Simon triplája, és máris tíz volt közte! Az előnyünk pedig szerencsére nem nagyon akart apadni. Pontosabban ennek nem a szerencséhez volt köze, rengeteget tettünk ugyanis azért, hogy tartsuk a távolságot. Demeter például szinte teljesen kivette a játékból Govenst, elől pedig Budimir is betalált kintről. Amikor 40-27-et mutatott az eredményjelző, újra időt kellett kérnie a vendégeknek, de ezt egy újabb Durham-dupla követte. Persze, hogy ne bízzuk el magunkat nagyon, arról Váradi Benedek gondoskodott egy szép egyéni megmozdulással, két és fél perccel a félidő vége előtt Csirke Ferenc inkább időt is kért, hogy kicsit megnyugtassa Budimirékat. Nos, a nyugalommal nem is volt baj, de közben Norfleet kétszer is betalált kintről, így hosszú idő után ismét tízen belülre jött a Falco, edzőnk pedig nem sokat habozott, újra időt kért. Ez pedig arra jó volt, hogy a nagyszünetre megmaradjon a hétpontos vezetésünk, 44-37-tel mehettünk pihenőre.

A nagyszünet után pedig örömmel konstatálhattuk, hogy pont jókor jött a pihenő. Frissen, gyorsan, jól mozogva gyorsan megszórtuk a Falcot, betöréseinket rendre szép kosarak és büntetők koronázták meg, a harmadik negyedben volt, hogy már tizenöttel is vezettünk. A negyed utolsó két percére kicsit ugyan megtorpantunk, de így is maradt kilenc az előnyünkből.

Az utolsó játékrész első négy perce aztán nagy változást hozott magával. A szombathelyieknél előbb Zsigeranovics és Pustahvar pontozódott ki, nálunk pedig nem sokkal később Sarlija gyűjtötte be ötödik hibáját. Közben pedig Govens és Perl nagy hajrát indított, amivel 69-66-ra jött föl ellenfelünk, a meccsből pedig még rengeteg volt hátra, több mint hat perc. Aztán már egálnál jött Durham faultja, amit sportszerűtlennek ítéltek a játékvezetők – Perl pedig mind a két büntetőt kihagyta, szurkolóink óriási örömére. Érezte a B-közepünk, hogy most van nagy szükség a buzdításra, meg is tettek mindent, ami csak tőlük telt, hogy a vendégek kellemetlenül érezzék magukat a Lauberben. Ez mondjuk Váradit nem zavarta abban, hogy három büntetőt is értékesítsen – ezzel egyébként először vezetett a meccsen a Falco. Jött azonban Supola triplája a sarokból, majd Simon büntetője, és újra itt volt az előny. Aztán Boriszov nagy butaságot csinált amikor arcon ütötte Budimirt, a bírók ugyanis egy kis videózás után kiállították a Falco légiósát. Ennek is köszönhetően a nem is olyan rég még hárompontos Falco-vezetés után már 79-74 volt ide. Megnyugodni ezen az estén azonban túl nagy luxus lett volna, az utolsó két és fél perc hihetetlen izgalmakat hozott. Durham triplája után ismét robbant a csarnok, de Váradi háromszor is büntetőzhetett, így ismét egál volt a meccs. Két és fél másodperccel a vége előtt aztán jött Harazin, és úgy tűnt, hogy nyertünk – egy időkérést követően azonban büntetőket kapott a Falco, jöhetett tehát a hosszabbítás.

Azt pedig a vendégek kezdték sokkal jobban. Két perc alatt ötpontos előnyre tettek szert, kénytelen is volt időt kérni Csirke Ferenc. Ez pedig csodát tett. Harazin pontjaival ismét visszajöttünk a meccsbe, a végén pedig Simon három büntetőjével mentettük döntetlenre az első hosszabbítást. Merthogy döntés nem született öt perc ráadás alatt. A második hosszabbításban aztán Veljko Budimir úgy döntött, hogy kézbe veszi a dolgokat. Egészen elképesztőt produkált csapatkapitányunk, aki három egymást követő támadást is triplával fejezett be, de betörésből is eredményes tudott még lenni. Ez a tizenegy pont pedig jó alapot adott ahhoz, hogy az utolsó másodperceknek egy kis előnnyel mehessünk neki. Ami aranyat ért!

Végül ugyanis, óriási izgalmakat követően megnyertük a meccset! Az egészen biztos, hogy ilyen győzelem ritkán adatik meg egy csapatnak, ugyanakkor ahhoz sem férhet kétség, hogy óriási munkája van benne játékosainknak. Azt pedig már inkább hagyjuk is, hogy egy Falco elleni siker milyen hatalmas értékkel is bír. Látni fogjuk majd ezt a bajnokság során. Mert nem sokan fogják megverni Perléket! Nekünk azonban sikerült!!!

Csirke Ferenc: - Gratulálok a fiúknak és a szurkolóknak, az év meccsét játszottuk! Az, hogy a Falco ellen kétszeri hosszabbítás után egylabdás meccset tudtunk játszani, ahhoz három negyeden keresztül extrát kellett nyújtanunk. Megnyertünk egy kiélezett mérkőzést, de megyünk tovább, következik idegenben a Debrecen, ami nem lesz könnyű feladat. Úgy érzem, ezen a mérkőzésen nagyon egymásra talált a csapat és a közönség, köszönjük a támogatásukat!