DEAC-Tungsram–PVSK-Veolia 102-79 (16-22, 28-22, 32-13, 26-22)

Kosárlabda-NB I., férfiak, 14. forduló.

DEAC-Tungsram: Thames 18/12, Neuwirth 9/9, Hagins 13/6, Dzeletovics 31/3, Aska 3. Cs.: Tóth 10, Valerio-Bodon 3/3, Polyák 10/6, Kerpel-Fronius 5/3, Udemezue. Vezetőedző: .

PVSK-Veolia: Illés 11/6, Goldring, Bíró O. 10/6, Gordon 19/6, Brkics 7. Cs.: Ivosev 20/6, Haynes-Jones 7, Farkas 2, Meleg, Doktor 3/3. Vezetőedző: Andrija Csirics.

Az idei esztendő utolsó bajnokijára nem a legjobb előjelekkel készültünk. Nem elég, hogy három vereséggel a hátunk mögött érkeztünk, az idén remekül szereplő DEAC otthonába, egyik legjobb játékosunk, Michael Bryson ráadásul nem is léphetett pályára egy kisebb sérülés miatt. Andrija Csirics vezette szakmai stábunknak fel volt hát adva a lecke.

Amit az első negyedben remekül „mondott fel” a csapat. Az utóbbi hetek rossz tapasztalatai ellenére a védekezésünk remekül működött, és végre a támadójátékunk sem fékezett be a meccs elején. Gordon vitte a prímet elől, de azért a többiek is pötyögtették a kosarakat. Ennek köszönhetően hamar megszereztük a vezetést, és gyakorlatilag az első tíz perc során végig magunknál is tartottuk azt. Az első negyededet hatpontos vezetéssel zártuk. Közben ráadásul Csirics mester bátran nyúlt a fiatalokhoz, Meleg és Goldring mellett Farkas is bőven kapott játékpercet, amit meg is hálált egy szép kosárral.

A második negyedben azért lehetett arra számítani, hogy a DEAC is lassan elkezd ébredezni, és így is lett. A védekezésünk visszaesett ugyan, de elől azért továbbra is rendre jöttek a fontos pontok. Még akkor is, amikor a hazaiak egy rohanással a vezetést is átvették. A félidő végén Illés, Gordon és Bíró be tudott találni a triplavonalon kívülről – Illés kétszer is –, így bár a negyedet nyerték a debreceniek, a nagyszünetre mégis egállal mehetett a két csapat.

Igenám csakhogy ami a harmadik negyedben jött, arra nem igen lehet előre készülni. Nevezetesen, hogy gyakorlatilag akármit csinált a DEAC, abból kosár született. Bő két perc alatt egy 11-3-as rohanással indított a hazai gárda, amire persze azonnal jött az időkérés Csiricstől – ez azonban nem akasztotta meg az ellenfelünk lendületét, csupán egy perccel elodázta a veszedelmet. Mert bizony a negyed feléhez érve nem is olyan nagy túlzás, hogy eldőlt a meccs. A DEAC az első félidő után bő öt perc leforgása alatt 20 pontos előnyt hozott össze. És ahogyan az ilyenkor lenni szokott, ekkor már az sem sikerült nekünk, ami egyébként valószínűleg csukott szemmel, az ágyból felkelve is menne. Ivosev azért harcosságával igyekezett tartani a lelket a társakban, de az, hogy tíz perc alatt 32 ponton kaptunk, miközben 13 tudtunk dobni, nem sok jóval kecsegtetett.

Mínusz 19-ről kellett tehát nekirugaszkodnunk az utolsó tíz percnek, ami valljuk be, nem a leghálásabb feladat. És az is egyértelmű, hogy szökőévente egyszer-kétszer szokás csak ilyen helyzetből felállni. Játékosaink becsületére legyen mondva, olyan hozzáállással indultak neki a záró etapnak, mintha döntetlen lenne az állás. Ha így lett volna, akkor egy nagyon izgalmas hajrá következett volna, ugyanis egy élvezetes adok-kapoknak lehettünk tanúi. A DEAC ment előre, mi pedig becsülettel álltuk a sarat, egészen 14-14-ig – mármint a negyeden belül, hiszen ekkor már 90-71-re vezetett az ellenfél. Itt azonban minden bizonnyal elfogyott a maradék hit – és Andrija Csirics is úgy gondolta, ideje több időt adni a fiataloknak is, lévén, a fordítás már réges-rég utópia volt csupán.

Végül 23 pontos győzelmet aratott a DEAC. Mi pedig egy dolognak örülhetünk most: végre véget ért a 2021-es esztendő. Bízzunk benne, hogy jövőre ennél csak jobb jöhet.