PVSK-Veolia–Naturtex-SZTE Szedeák 93-115 (18-31, 25-32, 21-31, 29-21)

Kosárlabda-NB I., férfiak, 12. forduló. Pécs, 500 néző. V.: Tőzsér, Minár, Horváth.

PVSK-Veolia: Illés 8/6, Goldring, Bryson 15/6, Ivosev 7, Brkics 25. Cs.: Haynes-Jones 19/9, Gordon 10/3, Hőgye, Bíró O. 9/3, Meleg. Vezetőedző: Dragan Alekszics.

Naturtex SZTE-Szedeák: Persons 26/12, Cook 34/24, Szatmári 6, Hunt, Alston 26. Cs.: Bognár 17/6, Filipovics 2, Keller I. 4, Kerpel-Frónius. Vezetőedző: Simándi Árpád.

Több mint egy hónap elteltével végre ismét hazai bajnoki várt ránk, hiszen legutóbb még november 5-én, a Kaposvár ellen játszottunk a Lauber Dezső Sportcsarnokban – az ráadásul egy rossz emlékű derbi maradt, hiszen vereséget szenvedtünk. Volt tehát mit javítanunk, még ha ez a Szeged ellen nem is tűnt egyszerűnek.

A kezdés viszont bizakodásra adott okot, hiszen Bryson és Illés kosarainak köszönhetően 5-0-val rajtoltunk. Az öröm azonban korai lett volna, hiszen mire kettőt pisloghattunk volna, a Szedeák egy 7-0-s rohanással válaszolt. Bryson viszont azon nyomban bevert egy triplát is, így 8-7-nél elmondhattuk, hogy őrült rohanással kezdődött a találkozó.

A gond „csupán” az volt, hogy miközben a mi oldalunkon egy nagy fékezés következett, a szegedi gyors ugyanilyen ütemben robogott tovább. Szinte észre sem vettük, hogy a Szeged szép lassan elhúzott, a 8. perc végén már 10 ponttal vezetett a vendéggárda, így nem volt mit tennie Dragan Alekszicsnek, időt kellett kérnie. Persze úgy nehéz bármit is csinálni, ha a mi dobásaink rendre kipördülnek a gyűrűből, miközben a Szeged szinte mindenhonnan betalál – márpedig a helyzet ekkor sajnos ez volt. És persze ilyenkor szokott előfordulni, hogy a vendégek még egy dudaszós kosarat is dobnak a negyed végén. Amilyen izgalmasan indult tehát a meccs, tíz perc elteltével éppen ilyen mértékben lehettünk bosszúsak a tetemes hátrány miatt.

Az SZTE érezhetően teljesen átszellemülten, ihletett formában kosarazott, miközben persze, ahogyan az lenni szokott, nálunk gyakorlatilag szó szerint nem jött be semmi. És bár még a második negyed felénél sem jártunk, fél volt, hogy már itt el fog dőlni a meccs, ugyanis szép lassan a Szeged már 24 ponttal vezetett. Amikor 22-46-nál ismét időt kért Alekszics, kicsit már a kétségbeesés kezdett érződni, még rajta is.

Viszont az egyperces szünettel azt legalább sikerült elérni, hogy nem nőtt tovább a differencia. Hála Brkics ellentmondást nem ismerő harcosságának, minimálisan még faragni is tudtunk a különbségen, de amikor a nagyszünethez értünk, és 43-63 állt az eredményjelzőn.

A harmadik negyedre aztán egészen más felfogásban érkeztünk, érződött, hogy mindent megpróbálunk bevetni a felzárkózás érdekében. A támadásaink rendre eredményesek is voltak – csak közben a védekezésünk sajnos lyukas maradt. Így hiába tűnt többször is úgy, hogy végre megindulhatunk felfelé, a Szeged mindig tudott válaszolni.

Ebbe az örökös csiki-csukiba a 27. perc környékén kicsit bele is fáradtunk, a vendégek pedig meg is érezték ezt, és villámgyorsan 85-60-ra módosították az eredményt. A kezdeti fellángolásunk sajnos csak fellángolás maradt, a vendégek viszont megállást nem ismerve mentek előre. Az utolsó tíz perc előtt így már 93-63-re vezetett az SZTE.

Ilyen előny birtokában pedig egy kicsit még vissza is vehetett ellenfelünk a tempóból, igaz legalább annyit elismerésként játékosaink mellett is el lehet mondani, hogy az utolsó negyedben végig tepertek Illésék. Ha másra ezúttal nem is, arra azért jó volt ez, hogy egy kicsit lehetett kozmetikázni az eredményen. Persze a 115-93-as végeredmény így sem nézett ki jól.

Dragan Alekszics: - Gratulálok a Szegednek, fantasztikusan támadtak és védekeztek. Mi nagyon rosszul játszottunk. Nem működött a kizárás a mi részünkről. Nem volt energia, nem harcoltunk, ilyen mérkőzést nem engedhetünk meg magunknak, különösen hazai pályán. Sok mindent ki kell cserélni fejben, mert nem lesz csapategység. A szurkolóinktól bocsánatot kérek, a következő meccs jobb lesz, és siker lesz!

Kapcsolódó hírek