PVSK-Veolia–Alba-Fehérvár 103-99 (24-33, 13-27, 30-14, 36-25)

Kosárlabda-NB I., férfiak. 5. forduló. Pécs, 1150 néző. V.: Papp P., Balog Gy., Sörlei.

PVSK-Veolia: Illés 5/3, Popadics, Bryson 31/12, Gordon 6, Brkics 6. Cs.: Goldring 2, Ivosev 14/6, Bíró O. 3/3, Haynes-Jones 36/9, Hőgye. Vezetőedző: Dragan Alekszics.

Alba Fehérvár: Stark 21/6, Mulalics 6/3, Laksa 18/12, Lukács 15/6, Steele 10. Cs.: Omenaka 8, Vojvoda 9/3, Szabó Zs. 2, Pongó 10/3, Takács Ma, Takács Mi.. Vezetőedző: Dejan Mihevc.

Bár pár hete még elég messzinek tűnt az, hogy azért játszhatunk majd egy hazai rangadót egy jó erőkből álló riválissal, hogy végre pozitívba forduljon a mérlegünk, nem mellesleg, hogy zsinórban harmadik győzelmünk is meglegyen, ma este az Alba Fehérvár elleni bajnoki előtt bizony ez volt a tét. Akárcsak mi, az Alba is 2-2-es mérleggel várta az összecsapást, így lehetetlen volt megjósolni, hogy mit hoz majd a 40 negyven perc.

Nos, az gyorsan elkezdett kikristályosodni, hogy a vendégek távoli dobásaival meg fog gyűlni a bajunk, első három kosarukat ugyanis távoli kísérletből szerezték. E mellett azonban az első négy percben kimondottan jól védtük a palánk alatti területet, ott nem igazán tudott mit kezdeni velünk az Alba. A támadójátékunk sem nézett ki rosszul, ugyanis szép akciók végén rendre helyzetbe tudtuk hozni Brkicset, azonban centerünk ezúttal a megszokottnál többet hibázott, így a kontrákból elkezdett meglépni az ellenfél. Szinte észre sem vettük, de villámgyorsan 9-21 állt az eredményjelzőn.

A negyed második felére aztán azért legalább támadásan összekaptuk magunkat, hála Bryson nagyszerű kosarainak. Közben viszont azért az Alba sem állt le. Éppen ezért az első negyed végén nem is az volt a baj, hogy 24 dobott pontunk van, hiszen önmagában ez nem is lett volna rossz. A gond az volt, hogy 33 kapottnál tartottunk.

A helyzet a második negyedben pedig sajnos egyre rosszabb lett. Bár az elején Bryson még igyekezett versenyben tartani minket, a túloldalon mindegy volt épp ire jön ki a figura, mindenki újabb és újabb kosarakkal terhelte a gyűrűnket. Omenaka, Stark, Vojvoda, Szabó, Laksa, mind-mind pontokat tudott szerezni, nálunk pedig mintha átkot szórtak volna játékosainkra. Nem csak a nehezebb helyzeteket, de a sima, egyszerű ziccereket is sorra rontottuk el. Nem is csoda, hogy nyílt az olló. Egyre csak nyílt, és láthatóan semmit sem tudtunk ezzel kezdeni, Dragan Alekszics időkérései sem vezettek eredményre. Az Alba húsz pont fölé növelte előnyét, és, hogy még rosszabbul érezzük magunkat, már a félidő vége lőtt összegyűjtötte negyedik személyi hibáját Veljko Brkics. Lehangoló volt a félidő zárása, hisze húsz perc után azt kellett konstatálnunk, hogy 25 ponttal vezet az Alba.

Innentől kezdve nyilvánvalóan semmiféle veszítenivalónk nem volt már, ez pedig a harmadik negyed elején meg is látszott. Védekezésben kezdtük azt mutatni, amit a Kecskemét ellen már egyszer sikerült, közben pedig elől is jöttek végre a jó megoldások. Hátul ismét Ivosev fogta össze a csapatot, de Bíró Olivér is hatalmas elánnal küzdött minden labdáért. Közben Bryson és Haynes-Jones vezérletével kezdtünk faragni a hátrányunkon, ami a percek előrehaladtával egyre jobban ment. Olyan jól, hogy a mínusz 25-ből a negyed közepére mínusz 9 lett! És bár egy Alba-időkérés után ismét tíz fölé nőtt a külünbség, a negyedet végül így is mi zártuk jobban. Illés triplája ugyanis at jelentette, hogy 67-74-re módosult az állás – azaz a záró felvonásra már úgy mehettünk ki, hogy nyílttá tudtuk tenni a meccset.

Igen ám, csakhogy a negyedik negyed első két percét egy 6-0-val kezdte az Alba, így rögvest időt is kellett kérnünk. Ami nagyon bejött, ugyani a 0-6-ra egy 9-3-as rohanással válaszoltunk, így 76-83-nál már Dejan Mihevc formált T-betűt a kezeivel. Ez azonban nem sokat segített az Albán, tekintettel arra, hogy teljesen átszellemülten játszottunk.

Támadásban gyakorlatilag képtelenek voltunk hibázni, és ahogy érkeztünk meg az ellenfél nyakára, úgy kezdett, hosszú idő után ismét fergeteges hangulat kerekedni a Lauber Dezső Sportcsarnokban. Bryson, Haynes-Jones triplái után minden egyes alkalommal felrobbant a csarnok, ami persze nem is csoda, hiszen végül már csak egyetlen ponttal vezetett az Alba. Ekkor jött Brkics, aki megküzdött egy labdáért a palánk alatt, ballal feltette, és jött a hangrobbanás, az extázis – és először a meccsen a mi vezetésünk. Innentől pedig már nem volt megállás. Hiába próbálkozott visszajönni ellenfelünk, mindenre volt válaszunk. Egyszer például Bíró sarokból bevert trojkája formájában.

Be is húztuk a hajrát, nem engedtük ki a kezünkből a győzelmet. Zsinórban harmadszor!

Amilyen rosszul indult a szezonunk, olyan csodálatos volt most ez a vasárnap este.

Dragan Alekszics: -Az elején lassúak voltunk, lemaradtunk a védekezésnél, lemaradtunk a támadásnál. Az Alba nagyon jól dobott, mi pedig nem koncentráltunk, sokat hibáztunk a ziccereknél. Amikor bementünk az öltözőbe, arról beszéltünk, hogy milyen energiával kell pályára lépni. Nem kell felnézni az eredményjelzőre, játszani kell és jobban védekezni. Szerencsére Sammynek és Mikenak csodálatos dobóteljesítménye volt, ami sok energiát adott a csapatnak. Köszönöm a szurkolóknak, extra volt amit kaptunk tőlük.

Kapcsolódó hírek