Zalakerámia ZTE KK–PVSK-Veolia 101-72 (21-21, 18-26, 27-8, 35-17)

Kosárlabda-NB I., férfiak, 6. forduló.

Zalakerámia ZTE KK: Bigelow 16/3, Takács Ma. 7, Keller 14/3, Garrett 13/6, Tóth Á. 4. Cs.: Leday 24/9, Sitku 3/3, Takács Mi. 2, Brown 18/6, Gyimes , Szalay, Csizmadia. Vezetőedző: Mathias Zollner.

PVSK-Veolia: Archibald 20/6, Frank 2, Molnár M., Dzseletovics 16/3, Payton 16/3. Cs.: Plézer, Merkl, Mokánszki 7/3, Antóni 11/9, Radó. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Ognjen Micsovics nélkül nem tűnt épp sétagaloppnak a hazai környezetben eddig könyörtelennek tűnő Zete elleni vendégjátékunk, azonban újoncként, úgy, hogy bár többször is közel jártunk hozzá, eddig nem sikerült meccset nyernünk, nem volt más választásunk, mint mindent egy lapra feltenni, és nekiesni ellenfelünknek.

Így is tettünk. Az első öt perc abszolút rólunk szólt, Archibald duplájára ugyan Bigelow még válaszolt egy hármassal, de aztán amerikai kisemberünk is bevert egy kintit, és meg sem álltunk 10-3-as vezetésig. A Zete persze próbált tapadni, és több-kevesebb sikerrel ment is ez a hazaiaknak, de amikor közeledtek hozzánk, mindig volt válaszunk. Hol Dzseletovics oldott meg mesterien egy horgot háttal a palánknak, hol Archibald betöréseivel nem tudtak mit kezdeni az egerszegiek, mindeközben pedig jó volt látni, hogy lepattanózásban is jobbak vagyunk. Ami fejfájásra adhatott okot, az Molnár sérülése volt. Egy rossz talajfogás után bicegett le a pályáról a bokáját fájlalva, és nem is tudott visszajönni. Ez kicsit meg is fogott minket, amit a ZTE igyekezett kihasználni, ennek köszönhetően a negyed végére egyenlíteni tudott ellenfelünk.

A második negyed aztán már nyíltsisakos játékot hozott, egyszer mi vezettünk egy ponttal, aztán a Zete. Így ment ez egészen 30-29-es hazai előnyig. Aztán jött egy időkérés, utána pedig egy 12-0-s széria – tőlünk! Antóni a palánk síkja mögül vert be egy trojkát az egyik sarokból, majd rögtön még egyet a másikból is, hogy aztán Archibald is berámoljon egy kintit. Ugyan a negyed utolsó két percében egy kicsit tudott faragni hátrányából az Egerszeg, de a nagyszünetben így is nyolc ponttal vezettünk.

És bár 15 percen át, amíg a szünet tartott álmodozhattunk róla, hogy végre összejön az első győzelem, a második félidőben nagyon hamar kiderült, hogy ez ma este is csak álom marad. A harmadik negyedben totálisan lefagytunk, 5 perc alatt csak 2 pontot tudtunk szerezni, a ZTE pedig közben szép lassan átvette a vezetést. Az alapvető gond az volt, hogy a hazaiak letámadásával képtelenek voltunk bármit is kezdeni. Mindegy volt, hogy Archibald, Merkl, vagy épp Payton hozza fel a labdát, sokszor még a felezővonalon áthozni is nagy nehézségek árán sikerült csak. Amikor pedig mégis összejött, rendre rossz, előkészítetlen dobások jöttek, vagy épp eladott labdák. A Zete pedig amerikai légiósai vezérletével egyre jobban ellépett. Mire a 30. perc végére értünk, már 11 volt a hazaiak előnye, ez a 27-8-as eredményt hozó negyed gyakorlatilag el is döntötte a meccset.

Ugyan az utolsó negyed közepén egy Mokánszki-triplával még feljöttünk egyszer 76-68-ra, sőt, utána három támadásunk is volt, hogy tovább szűkítsük a különbséget, nem tudtunk élni az eséllyel. Ahogyan pedig az lenni szokott, a ZTE dobásai elkezdtek ismét beesni, mi pedig újra zavarodottan kezdtünk játszani. Ennek pedig nem is lehetett más a vége, mint vereség. Az utolsó percekre már lélekben sajnos teljesen el is engedtük a meccset, így hiába a valóban pazar első félidő, végül nagyon simán tudott nyerni a Zalaegerszeg. Mi pedig úgy lehetünk vele, hogy jövő héten, a Kecskemét ellen, hazai környezetben kell behúznunk az első győzelmet. Merthogy ott, mindenképpen be kell húznunk.