Vezette: Pálla, Boros, Kulcsár.

PVSK: Durham 20/15, Supola 10/3, Demeter, Budimir 20/12, Sarlija 13. Csere: Dukic 8/6, Simon K. 8/6, Harazin 2, Bíró O. 3/3. Vezetőedző: Csirke Ferenc. KTE: Pongó M. 9/3, Thompson 15/9, Djeraszimovics 22/6, Dramicsanyin 15/6, Karahodzics 11. Csere: Wittmann 12/6, Molnár 9, Horváth. Vezetőedző: Forray Gábor.

Az összecsapás előtt Dr. Teszler Sándor, a Magyar Kosárlabdázó Országos Szövetség Elnökségének tagja adta át Máté Jánosnak, a PVSK Nemzeti Kosárlabda Akadémia igazgatójának azt az okiratot, amely igazolja, hogy az idei évtől egyesületünk kosárlabda utánpótlás nevelő tevékenysége a PVSK Akkreditált Nemzeti Kosárlabda Akadémia keretein belül történik.

Pont, ahogy gondoltuk. Szoros meccs, nagy csata, néha egészen parázs hangulat. A Kecskemét elleni mérkőzésünk első félidejében mindenből ízelítőt kaptunk. Ugyan egyszer vezettünk hat ponttal, a Kecskemét 27-34-nél pedig héttel, de ezt leszámítva folyamatosan két-három pontnyira volt egymástól a két csapat. A szoros eredmény tehát kipipálva. Taktikailag a két edző folyamatosan próbált változtatni, hol magasabb, hol alacsonyabb szerkezetben voltak fent a felek, és bizony a szikrázó összeütközések sem hiányoztak – Durham és Dramicsanyin között például nem sokon múlt, hogy egymásnak essenek.

Szerencsére azonban nem a durvaság játszotta a főszerepet, sokkal inkább az izgalom. Merthogy egyetlen másodpercnyi nyugalma sem lehetett a szurkolóknak, annyira hullámzott a játék. Egy perccel a félidő vége előtt 41-41 állt az eredményjelzőn, és ez el is mond mindent a találkozóról. Szerencsére a slusszpoén a miénk volt, Bíró a sarokból vágott be a triplát. (Félidő: 44-41)

A nagyszünet után pedig végre Supola is betalált kintről, s mire kettőt pislogtunk, már 49-41-re vezettünk. Persze szép is lett volna, ha ezzel el is dől a meccs, erről természetesen szó sem volt. A KTE küzdött, tepert, egyenlített, sőt a harmadik negyed végére még a vezetést is átvette. Nem ígérkezett túl könnyűnek az utolsó tíz perc. Az utolsó két és fél meg pláne. Ekkor ugyanis már 82-74-re vezettek a vendégek. És bizony akárhogy is próbálkoztunk csökkenteni a hátrányt, csak nem akart sikerülni. Ha Dukic vagy Budimir bevágott egy triplát, a túloldalon jött a válasz, és bizony ha eladtunk egy labdát, akkor azt könyörtelenül használta ki a KTE.

A nagy csata tehát nem maradt el ezúttal sem – úgy nagyjából 35 percig. A vége azonban a vendégek szája íze szerint alakult, kilenccel nyert végül Forray Gábor együttese.

Csirke Ferenc: - Egylabdás mérkőzés volt, de ezt Wittmann Krisztián dobta be. Sok kosarat kaptunk gyors indításból és támadólepattanóból. Mindenkinek meg kell értenie, az első a védekezés, anélkül csak beszélhetünk arról, hogy jó csapat vagyunk. A hangulat ma is fantasztikus volt, a nézőkön semmi sem múlott.