NKA Universitas Pécs–PVSK-Veolia 90-80 (15-22, 24-21, 25-20, 26-17)

Kosárlabda-NB I., férfiak. Playout, 7. forduló. NKA Aréna, 1100 néző.,

NKA Universitas Pécs: Nikolics 15/6, Durham 28/9, Durmo 12, Meleg 7, Brodie 2. Cs.: Kerpel-Fronius 8/3, Kollár 11/9, Brbaklics 7, Bor, Herger.. Vezetőedző: Bojan Szalatics.

PVSK-Veolia: Vaughn 16/3, Archibald 12, Plézer 13/3, Mokánszki 6/6, Dzseletovics 19/6. Cs.: Frank 3/3, Radó 8, Micsovics 3, Molnár M.. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Mindent egybevetve elképesztően nehéz meccsre számíthattunk az NKA ellen. Nem elég ugyanis, hogy idén már háromszor is ellenfelünk bizonyult jobbnak az egymás elleni derbiken, és eleve sokkal jobb pozícióból várhatta a szerda esti csörtét, még csapatkapitányunkat, Antóni Csanádot is nélkülöznünk kellett egy fránya betegség miatt. Ehhez jött még hozzá, hogy a klubunkat ezer éve erősítő Kövecses József kórházba került, így a meccs okozta izgatottságot az érte való aggódás váltotta fel.

Játékosaink azonban valószínűleg úgy lehettek vele, hogy aggódás helyett inkább küzdenek Csőriért – fantasztikus táborunk pedig „Csőri-Csőri” rigmussal tette libabőrössé a hangulatot –, elképesztően koncentrált játékkal indítottuk ugyanis a meccset. Az első bő négy percben Plézer, Mokánszki és Dzseletovics is betalált kintről, miközben az NKA csak a gyűrűnk alatt tudott eredményes lenni. Legalábbis egy ideig, mert ahogy teltek a percek, egyre inkább tudtuk hibára késztetni Durmóékat is, így Vaughn triplája után, 8-16-os állásnál időt is kellett kérnie a láthatóan bajban lévő NKA-nak. És bár az első negyed második felében már összekapta magát kicsit a hazai csapat, így is nálunk volt az előny, 22-15-re vezettünk.

Azért azt sejthettük, hogy a folytatás már nem lesz olyan könnyű, és bizony a második negyed első percei erről is árulkodtak. Sokkal keményebb védekezést tett fel a pályára ugyanis az NKA, igaz a saját gyűrűnk közelében mi is elemünkben voltunk. Az egyetlen szépséghiba, hogy az Akadémia elkezdte megtalálni a kinti dobóformáját – igaz támadásban mi is gyűjtögettük a pontocskákat. Bár Kollár triplája után már csak 4 pont volt az előnyünk, Radó és Dzseletovics büntetőivel megint megléptünk, ekkor már kilenc ponttal, 33-24-re vezettünk. És amikor Durmo két kimaradó büntetője után Radó pöccintett be a túloldalon egy közelit, az amúgy is extázis-közeli állapotban lévő szurkolótáborunk hangereje szinte ki is lőtte az NKA Aréna tetejét. Bár gyorsan jött a válasz egy Kollár-hármas formájában, Frank is betalált kintről, így már 13 pont volt az előnyünk. Persze azért az NKA sem adta fel, és szűk három perccel a nagyszünet előtt visszanéztek a hazai 10 alá, így Szrecsko Szekulovics, először a meccsen időt is kért. A nagy hazai rohanást ez ugyan megakasztotta, de a hátralévő időben azért apránként egyre közelebb került az NKA, először a meccsen támadásban elkezdett akadozni a játékunk, de a nagyszünetben így is nálunk volt az előny.

A harmadik negyed aztán nem jól indult, ugyanis az NKA nagyon gyorsan fordítani tudott. Durham triplája után azonban azonnal jött egy Plézer-kettes, majd egy jó védekezés, ez tehát erőt adhatott a folytatáshoz. Innen pedig elkezdődött egy igazi vadnyugati pisztolypárbaj, ahol félpercenkét változott, hogy épp ki áll jobban egy ponttal. Elképesztően izgalmas volt a csata. A negyed derekán egy hazai sportszerűtlen hiba után Archibald büntetőik, majd Vaughn, kicsivel később Dzseletovics duplái jöttek, amivel megléptünk 55-50-re, azonban mire kettőt pislogtunk, már 57-55 volt az állás oda. Kezdett egyre feszültebbé válni a hangulat, csak úgy sorjáztak a keményebbnél keményebb faultok mind a két oldalon. A negyedet végül 5 ponttal a hazaiak nyerték, így 64-63-ra ők vezettek a záró felvonás előtt.

Ami két Archibald-büntetővel és egy gyors fordítással indult, a túloldalon azonban Meleg csak egyet értékesített a büntetői közül. Jött azonban öt hazai pont, és 70-65-nél volt egy olyan érzésünk, hogy kulcspillanatokhoz értünk. A játékosaink is érezhették ezt, mert három hazai támadást is kivédekeztek – csak közben elől csupán egyetlen pontot tudtunk szerezni. Amikor hat perccel a vége előtt, hat pontos hátránynál időt kért Szekulovics, világos volt, hogy támadásokban erősödnünk kell a hajrára. Jött is gyorsan 5 pont, igaz az NKA is be-betalált. Az igazi baj azonban nem ez volt, hanem az, hogy 5 perccel a vége előtt Dzseletovicsra ráfújták az ötödik személyijét, így a meccsen addig legjobb teljesítményt nyújtó játékosunkat veszítettük el a hajrára. Ráadásul nem sokkal később nyolcra nőtt a differencia Durham hármasa után, így 81-73-nál már nem sok jóra számítottunk. Az utolsó szalmaszálat Mokánszki igyekezett megragadni egy pazar triplával, amire jött is a hazai időkérés. És sajnos használt is Melegéknek. Villámgyorsan rámoltak meg 7 pontot, és az utolsó két perchez érve már nem volt kérdés, ki fog nyerni.

A végeredmény csalóka, ezen az estén ugyanis nem volt 10 pont a két csapat között.