PVSK-Veolia–Atomerőmű SE 69-67 (28-18, 18-16, 9-16, 14-17)

Kosárlabda-NB I., férfiak, 26. forduló. Pécs, 800 néző. V.: Papp, Fodor, Jakab.

PVSK-Veolia: Haynes-Jones 15/6, Goldring 3/3, Donaldson 6/3, Ivosev 22, Brkics 10. Cs.: Kalmár 2, Carpenter 3/3, Popadics 2, Illés 2, Bíró O. 4/3. Vezetőedző: Andrija Csirics.

Atomerőmű SE: Kovács Á. 10, Brown 12/6, Frank 4/3, Eilingsfeld 7/3, Brzoja 16. Cs.: Taylor, Keith 15/3, Pacevicius 3, Pajor. Megbízott edző: Morgen Frigyes.

Paksi szempontból egy kicsit bosszantó mellékzönge vezette fel a ma esti bajnokit, ugyanis a tolnaiak edzője, Jan Pavlik nem ülhetett le a kispadra. Még tegnap, egy U16-os meccsen állították ki a szakembert, így az MKOSZ szabályai szerint ki kellett hagynia az ellenünk vívott meccset is. Az igazat megvallva persze mi nem dőltünk a kardunkba a hír hallatán, lévén elég fontos volt számunkra a Paks elleni találkozó.

Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy utolsóként kell-e nekivágnunk az alsóházi középszakasznak, vagy esetleg úgy, hogy két riválist is megelőzzük. Egy vereség az előbbi forgatókönyvet léptette volna életbe, győzelem esetén azonban minimum a Paksot megelőzhettük volna.

Nos, ahogyan elkezdtük a meccset, az alapján nem is volt kérdés, hogy élet-halál kérdésként tekintünk rá. Koncentráltan, és nagyon fegyelmezetten játszottunk az első bő 6 percben. Ehhez még hozzájött Ivosev Tamás extrája is, hiszen egymaga bevert 11 pontot, így a jó kezdés után nem is volt meglepő, hogy 18-11-es vezetésünknél időt kért a Paks. Használt is a vendégeknek a rövid kis szünet, ugyanis gyorsan csináltak egy 5-0-s szériát, így Andrija Csirics is igyekezett elejét venni annak, hogy nagyobb legyen a baj, és magához rendelte játékosait. És milyen jól tett!

Utána ugyanis jött egy Ivosev-dupla, majd Haynes-Jones és Donaldson is bevert egy-egy triplát, így máris tízzel vezettünk. Igaz két paksi büntető után úgy festett, hogy „csak” nyolccal nyerjük végül az első negyedet, azonban Kalmár dudaszós palánk alatti kosara végül 28-18-re módosította az eredményt.

Jó volt látni, hogy a lendület a második negyed elején sem akart alábbhagyni. Olyannyira nem, hogy egy perc alatt csináltunk egy 6-0-s szériát. Ezt ugyan megtörte egy paksi kosár, de a csereként beálló Bíró hideg kézzel azonnal bevert egy hármast. Megállás pedig továbbra sem volt.

Úgy hajtottunk, mintha legalábbis bajnoki döntőre készülnénk – közben pedig az ASE lépésről lépésre bizonytalanodott el. Előbb húsz pontosra duzzasztottuk előnyünket, majd Brkics duplájával már 43-20-ra vezettünk! Itt aztán azért jött egy megtorpanás, és akárcsak az első negyedben, Csirics azonnal igyekezett is ezt megállítani egy gyors időkéréssel. Az azt megelőző 5-0-s paksi szériát azonban újabb három vendégpont követte, így a nagyszünethez közeledve azért nagyon jól esett, amikor végre Donaldson, ha csak büntetőből is, de betalált. Ennek ellenére sem volt biztató a tendencia, ezért amikor 44-30-nál előbb Ivosev lesapkázta az egyik paksi játékost, majd a kontra végén Donaldson passzát Haynes-Jones juttatta a gyűrűbe, nagy kő esett le a szívünkről. Az utolsó két kosár így is a Paksé volt az első félidő végén, és a korábbi, 23 pontos vezetéstől azért nagyon messze voltunk, de a 46-34-es állás így is bizakodással tölthetett el minket.

A nagyszünetben aztán következhetett az igazi ünnep. Korábbi csapatkapitányunkat, a nyolc évet a PVSK-ban lehúzó Veljko Budimirt köszöntöttük ugyanis. A tapsvihar közepette egy mezt adtunk át Veljkonak, amin stílszerűen a 4342-es szám szerepelt – ennyi pontot szerzett ugyanis a PVSK-Veolia színeiben. Budimir kissé elérzékenyülten, magyarul köszönte meg mindenkinek az itt eltöltött éveket, kiemelve a szurkolók mellett a klub vezetését és korábbi edzőnket, Csirke Ferencet.

Az ünnepi hangulat után aztán harciasra kellett kapcsolnunk, folytatódott ugyanis a meccs. Nem is akárhogy: óriási nagy csata kezdett kibontakozni. Kezdtünk mi négy ponttal, erre szinte rögtön jött a paksi válasz. Aztán néhány kivédekezett támadás után Ivosev talált be a büntetővonalról, hogy Brzoja duplája után 51-40-re alakuljon az állás, és időt kérjen Andrija Csirics. Igazság szerint a védekezésünkkel nem is volt nagyobb baj, azonban támadásban nagyon megálltunk.

Egyedül Ivosev két büntetőjének örülhettünk, és bár közben az ASE sem szaggatta az istrángot, apránként azért így is bekukucskált tíz alá. Sőt, a harmadik negyed végén Keith triplája után joggal őrjöngtek a vendégek drukkerei, hiszen ezzel végérvényesen vissza jött a meccsbe az ASE, 55-50 állt ugyanis az eredményjelzőn tíz perccel a vége előtt.

Nagyon lassan telt az idő, és ami igazán bosszantó volt, hogy sehogyan sem akart összejönni nekünk a pontszerzés. Közben szerencsére a Paksnak is meggyűlt a baja a támadásokkal, de így feljöttek egyetlen pontra. Amikor már épp kezdtünk volna infarktust kapni, jött azonban végre Ivosev, majd Illés és Brkics, a Paks pedig kénytelen is volt időt kérni, megléptünk ugyanis hat ponttal.

Igen ám, csakhogy a 35. percben Brkics kipontozódott, majd egy elszórakozott támadás után lekontráztak minket Eilingsfeldék, így érthető volt, hogy Csirics mester szinte őrjöngve kért időt. Igaz bő négy perccel a vége előtt az előny azért még nálunk volt. De már nem sokáig, ugyanis sorra puskáztuk el dobásainkat, a Paks pedig előbb kiegyenlített, majd az utolsó két percen belül Kovács büntetőjével a vezetést is átvette. Már-már veszni láttuk a dolgot, amikor azonban a semmiből jött Carpenter triplája, majd Haynes-Jones kosara, és újra nyeregben érezhettük magunkat.

Csakhogy hiába maradt 10 másodperc és vezettünk néggyel, Eilingsfeld triplája, majd Bíró egy kimaradó büntetője miatt az utolsó szűk 5 másodpercben a Paks támadhatott. A legvégén azonban Bíró és Ivosev közös erővel megállította Brown próbálkozását, így magasba lendülhettek az öklök, berekedhettek a torkok – megnyertük ezt a roppant fontos meccset!

Andrija Csirics: - Nagyon fontos mérkőzés volt számunkra, egész héten erre készültünk. Tudták a játékosaim, hogy kötelező ma a győzelem. A vérüket kellett adniuk ma a pályán, de ez csak az első két negyedben volt látható, irányítottunk védekezésben, támadásban, vezettünk 20 ponttal. A harmadik negyedben pedig az történt, ami történni szokott. Kevésbé koncentráltunk, kisebb erőbedobással játszottunk, de ezeket meg kell oldanunk, átbeszélnünk, mert nagyon nehéz mérkőzések várnak ránk az utolsó négy csapat összecsapásain. Minden problémát orvosolnunk kell, de ettől függetlenül nagyon fontos sikert arattunk. Ez egy fontos lépés volt, sok ilyet meg kell még lépnünk, köszönöm mindenkinek, aki eljött és szurkolt ma nekünk. Bízom benne, hogy még sok ilyen meglepetést tudunk okozni nekik.

Kapcsolódó hírek