PVSK-Veolia–Insedo Veszprém KK 82-81 (22-22, 23-29, 14-25, 23-5)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, 8. forduló. Lauber Dezső Sportcsarnok, 800 néző.

PVSK-Veolia: Balogh Sz. 7, Gadácsi 8/6, Plézer 21, Kertész 10, Djordjevics 20/9. Cs.: Czermann 2, Rácz, Werner 4, Molnár M. 10. Vezetőedző: Sértő Ádám.

Insedo Veszprém KK: Kass 14/12, Gera 3/3, Bonifert 24/3, Bogdán 18/9, Kelechi. Cs.: Frank 7, Tóth D. 3/3, Kocsis 8/6. Krkljes, Kuttor 4. Vezetőedző: Naményi Márk.

Bizonyos szempontból ma alig találni olyan kosárszurkolót Magyarországon, aki cserélni a PVSK-t támogatók tömegével, hiszen hétről hétre, meccsről meccsre történik meg az csapatunkkal, hogy egész egyszerűen nem megy a játék. Néha csak a befejezésekkel van gond, máskor a védekezésünk is lyukas, és ahogyan az ilyenkor lenni szokott, olykor bizony még nézhetetlen is ami a pályán történik. Harminc perc alatt megőszülő hajszálakból és talpon kihordott infarktusokból mindenesetre a Veszprém elleni szombat esti bajnokinkon a Lauberben valószínűleg világcsúcsot döntöttünk, merthogy a fent felsorolt önsorsrontó elemek mindegyikét felvonultatta csapatunk. A triplákat Djordjevicsen kívül képtelenek voltunk bedobni, bosszantóan sok ziccert puskáztunk el, a vendégek ráadásul bizonyos szakaszaiban a meccsnek szinte kivégeztek minket a külső találataikkal.

Mindezek miatt az utolsó negyednek 59-76-os állásról kellett nekiveselkednünk, és bár ott motoszkált bennünk az Óbuda elleni fordítás, nem igazán mertünk hinni benne, hogy kétszer is meg lehet csinálni ugyanazt egy hét leforgása alatt.

Aztán ahogy teltek a záró felvonás percei, úgy estünk egyik ámulatból a másikba. Sértő Ádám zónavédekezésre adott utasítást, ami azonnal látszott, hogy nem ízlik az addig jól dobó Veszprémnek. És mivel sorra jöttek egymás után a kivédekezett akciók, elől pedig Plézer duplái mellett jött végre egy trojka is Gadácsitól, a 10-0-s rohanásunk után már hihetőnek tűnt, hogy ismét mennybe juthatunk a pokoli első harminc perc után. Bár támadásban nem minden dobásunk ült, magával ragadó volt látni azt, ahogyan megfojtjuk ellenfelünk játékát. A Veszprém egész egyszerűen képtelen volt betalálni a zónánk ellen. A percek pedig csak teltek. Amikor már csak három pontra voltunk – ekkor 14-0 volt az állás a negyedik negyedben – , jött egy elképesztő horog Plézertől, majd pluszban még egy büntető is, és 76-76-nál azt hittük, ennél nagyobb hangrobbanás már fizikailag lehetetlen. De fél perccel később Gadácsi labdát szerzett, végigviharzott a pályán, Bogdán mellett fel merte tenni a ziccert, a labda pedig a gyűrűben kötött ki. Na ekkor gondolhattuk azt, méghozzá teljes joggal, hogy a Lauber falai egy igazi robbanást is kibírnának.

Ekkor már majd’ 8 perc eltelt a záró felvonásból, mínusz 17-ről átvettük a vezetés, mindezt pedig úgy, hogy egyetlen pontot sem kaptunk addig.

Az utolsó két perc persze izgalmasra sikeredett, de mivel a Veszprém csak büntetőből tudott végül betalálni, abból is nagynehezen, lehetett készülni az ünneplésre. Akkor meg már pláne, amikor a vérző sebet összeszedő Djordjevicset két büntető előtt kellett kényszerből lecserélni, de a helyére beálló Kertész keze sem remegett meg. Kass triplája a dudaszó pillanatában már csak gyenge szépségtapasz volt a vendégeknek, nem osztott, nem szorzott. Nyertünk!

Sértő Ádám: Mondhatnám, hogy csak a szokásos, de igaziból tényleg csak a szokásos. Gratulálok a csapatomnak a győzelemhez. Azon kívül, hogy összement az ingem az elmúlt pár héten, azon kívül nagyon nagy változás nem történt, úgyhogy megyünk tovább, készülünk a Berényre. Sok sikert kívánok a Veszprémnek! A szurkolóinknak köszönjük a csodálatos hangulatot, fantasztikusak voltak.