Nagykőrös–PVSK-Cargate 77-68 (21-24, 20-8, 16-17, 20-19)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, 9-12. helyért.

Nagykőrösi Sólymok KE: Fehér 6, Molnár B. 2, Rozs 8, Mester 4, Tomkó 20. Cs.: Lakosa 24/12, Filep, Jókai 3/3, Kocsis 2, Kónya, Kakulya 3/3, Molnár M. 5/3.

PVSK-Cargate: Mándity 1, Hőgye 9, Laufer 7/3, Erdei 13/9, Futó 13. Cs.: Fülöp 13/3, Bor 3, Gordán 3, Miklós 3/3, Villányi 3. Vezetőedző: Juhász Olivér.

Mivel a Piros csoportos tagságunkat már semmi sem veszélyeztette, Juhász Olivér vezette NB I. B-s csapatunk bátran vethetett be olyan játékosokat is a Nagykőrös ellen, akik eddig alig, vagy épp egyáltalán nem kaptak szerepet. Így ezúttal Meleg, Popadics, Goldring, Farkas és Kalmár nélkül álltunk fel. Gyakorlatilag, talán a legerősebbnek mondható kezdő ötösünk nélkül. Aztán a meccs első negyede után gy voltunk már vele, hogy nem is baj, hogy a fenti ötös pihen egy kicsit, és A csoportos csapatunk bentmaradására koncentrál, az eddigi perememberek ugyanis remekül helytálltak. Olyan jól, hogy tíz perc után vezettünk is!

Persze arra azért lehetett számítani, hogy lesz majd hullámvölgy, ami a második tíz percben el is érkezett. Itt sajnos támadásban nem igazán találtuk a helyünket, így ellenfelünk átvette a vezetést, és meg is lépett tőlünk kilenc ponttal. Ez pedig utóbb döntőnek bizonyult, bár a második félidei teljesítményünkre nem lehet panaszunk.

Az eddig kevesebb lehetőséget kapó játékosaink nagyon jól állták a sarat, látszott rajtuk, hogy bizonyítani akarnak a szakmai stábnak, ami maximálisan sikerült is. Mivel a második féldiőt döntetlenre hoztuk ki, marad a félidei differencia, kilenccel nyert a Nyagykőrös. A párharcnak azonban nicns vége, készülhetünk a második, pécsi derbire, ahol hasonló hozzáállással meglehet az egyenlítés.

Juhász Olivér : - Egy ilyen tét nélküli, örömkosárlabda-szerű meccset játszottunk, soha nem látott szerkezetben. Minden játékosom dobott pontot, nem is kaptunk ki nagyon, egy pillanatig még esélyünk is volt a győzelemre, amit végül a hazai csapat szerzett meg. Ehhez gratulálok nekik, de nem vagyok szomorú...