Vezette: Hegedűs, Gorka, Válé.

PVSK: Czukor 4, Popadic 17/3, Bíró 6/6, Budimir 14/6, Horti 6. Cs.: Demeter 4, Krnjajski 2, Antóni, Bödör 2, Popgyákunik, Kővágó-Laska 2, Sértő. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Szolnoki Olaj: Wittmann 8/6, Kovács P. 11/3, Vojvoda 12/6, Milosevic 11/3, Keller 14. Cs.: Vrbanc 11/9, Jones 14, Gregory 4, Borisov 2, Kovács, Peringer 5. Vezetőedző: Sztojan Ivkovics.

A cserepadunk egészen pofásan festett: ott ült ugyanis (utcai ruhában) Halász Ákos, Anthony Nelson, William Walker és Harazin Tamás – ha melléjük még betársult volna valaki, remek kezdőötöst tudott volna pályára küldeni Csirke Ferenc.

A fentiekből persze az is kiderül, hogy ezen az estén tartalékosan álltunk ki, ráadásul mivel az említett négyesből hárman irányítók, egyes poszton Czukor Bencét kellett játszatnia a pécsi vezetőedzőnek. Aki, ne hallgassuk el, egyáltalán nem kosarazott megilletődötten – és nem volt zavarban cseréje, Borisz Krnjajski sem, Antóni Csanád sem, Demeter Attila sem, Bödör Bence sem. Ők ugyanis mind-mind pályára léptek már az első félidőben – Csirke Ferencnek sokat kellett cserélnie, a Szolnok ugyanis kemény tempót diktált. Az első negyedben tudtuk tartani a lépést, aztán azonban szépen, lassan kiütközött a rutinhiány, illetve, hogy az ellenfélnél azért mégis csak öt légiós és négy magyar válogatott állt harcra készen. Ennek fényében persze nem olyan nagyon meglepő, hogy negyedről negyedre nőtt a szolnokiak előnye, s a vége nagy különbségű győzelem lett – a közönség sem volt különösebben elégedetlen, láthattunk szép megoldásokat Veljko Budimirtól, Marko Popadictól, de minimum Stephen Curry szintjén (s mondjuk ötven pontot szórva) kellett volna legalább egyikőjüknek kosarazni ahhoz, hogy ezen az estén elkaphassa a Szolnokot csapatunk.

A győzelem tehát elmaradt, sőt, megszorítani sem sikerült a bajnoki cím védőjét, de arra igenis büszkék lehetünk, hogy a fiatalok közül többen is éltek a lehetőséggel, s megmutatták, hogy ha itt maradnak, akkor a következő idényben már lehet rájuk építeni.

Csirke Ferenc: - Gratulálok a Szolnoknak. Sima lett a vége, amíg erővel bírtuk tartottuk magunkat. A szurkolóknak köszönjük, hogy ilyen sokan kijöttek. Örülünk, hogy a Szolnokkal játszhattunk, hiszen régen voltak már Pécsen. Úgy érzem, büszkék lehetünk a csapatra és a fiataljaink is maximálisan helytálltak. Jó lenne, ha egyszer végre ismét teljes kerettel tudnánk pályára lépni, mert akkor láthatnánk, hogy igazából milyen teljesítményre képes a csapatunk.