V.: Győrffy, Minár, Kovács N.

PVSK-Veolia: Pongó 8/6, Taylor 22/6, Demeter, Csirics 8/6, Horti 10/6. Csere: Budimir 9/3, Wright . Vezetőedző: Csirke Ferenc. Falco KC Szombathely: Govens 16/6, Curry 6/6, Bíró O. 6/6, Bruinsma, Reddic 16. Csere: Balmazovics 9/6, Perl 10/6, Tóth N. 2. Vezetőedző: Gasper Okorn.

Jó volt végignézni a Lauber Dezső Sportcsarnok lelátóin a Falco KC Szombathely elleni rangadó előtt, ugyanis nagyon szépszámú közönség gyűlt össze a nőnapi derbin. És az igazat megvallva, ennek most a szokásosnál is jobban örültünk, ugyanis miközben a csapat bemelegített, bizony a már jó ideje sérült Simon Kristóf mellett Antóni Csanád is civilben csücsült a padon. Az achillesével bajlódó Csaszi ráadásul nem az egyetlen „új kieső” volt, ugyanis bár Veljko Budimir bemelegített a többiekkel, úgy kezdett neki meccsnek, hogy egy hete már nem edzett, és talány volt, hogy mennyit bír majd, ha egyáltalán képes lesz vállalni a játékot. Nagyon nagy szükség volt tehát a tömött lelátóra.

Meg arra is, hogy jól kapjuk el a meccs első perceit, ami bizony össze is jött! Ehhez kellett egy kiváló védekezés és egy-egy remek egyéni megoldás, mint például Horti csont nélküli triplája. Aztán 7-5-ös vezetésnél jött a padról Budmir is. Demetert váltva állt be, hogy kiderüljön, bírja-e a lába a terhelést. Csapatkapitányunk védőmunkáját elnézve pedig bizony bírta! Egy ízben Govens triplakísérletét blokkolta. Ehhez jött még Pongó és Taylor hármasa, és 15-7-nél, kicsivel az első negyed vége előtt időt is kért a Falco, de így maradt nyolc pontos előnyünk. A második tíz perc elején aztán jött a vendégeknél Perl, és ez támadásban hozott is egy kis pluszt a szombathelyieknek. Apránként lépkedtek is hozzánk közelebb, de amikor három pontra megközelítettek, jött Horti két büntetője, Budimir labdaszerzés utáni ziccere, majd a következő támadásból csapatkapitányunk triplája, és máris tíz volt közte, az addigi legnagyobb különbség. Ráadásul Kameron Taylor is ihletett formában kezdte szórni a kosarakat, így az előnyünk szemernyit sem csökkent. Az egyetlen bosszantó momentum az volt, hogy három perccel az első félidő vége előtt Andrija Csirics begyűjtötte harmadik személyi hibáját, így le is kellett őt ültetnie a padra Csirke Ferencnek. Kicsit szorosabbá is vált a meccs, de azért így is megmaradt hat pont az előnyünkből. Az pedig, hogy az első félidőben mindössze 29-et kaptunk, kifejezetten biztatónak tűnt.

Az viszont már nem annyira, ahogyan a második félidő indult. Merthogy a Falco nagyon elkapta a fonalat, és mire kettőt pislogtunk, már 35-37 állt az eredményjelzőn. Nem volt mese, időt kellett kérnie edzőnknek. A pauza után pedig jött Horti triplája! Fel is robbant a csarnok, hiszen sikerült megállítani a vendégek nagy rohanását. Innentől pedig egy óriási adok-kapok kezdett kibontakozni. Egyszer itt, másszor ott volt egy pont az előny, de 45-44-es vezetésünknél hosszú percekre befagyott az eredmény. Közben ráadásul Pongót is ápolni kellett, félő volt, hogy talán ő is komolyabb sérülést szenvedett, de a harmadik negyed végére már szerencsére vissza tudott jönni a pályára. Óriási csata volt kilátásban a záró negyedre...

Ami a lehető legrosszabbul kezdődött, ugyanis a Falco villámgyorsan dobott öt pontot, és Balmazovics hármasa után nem is volt más választása Csirke Ferencnek, mint időt kérni. A vendégek azonban elkezdtek mindent bedobálni, és amikor már csak hat és fél perc maradt a meccsből, már 11 ponttal jártak előrébb, mint mi. Ekkor, talán az utolsó szalmaszálba kapaszkodhattunk bele, és ezt a szalmaszálat ezúttal Andrija Csiricsnek hívták. Lépésből is sikerült ugyanis bevágnia egy kintit, ráadásul Pongó aztán még labdát is szerzett, Budimir ziccere pedig már Gasper Okornt sarkallta időkérésre. Nekünk pedig ez jelentette a meccs végét. Mert bár Csirics még a sarokból azért bevert egy hármast, de közben a védekezésünk már nem úgy működött, mint a meccs elején. A szűkös rotáció a végére egy kicsit már kiütközött, nem úgy bírtuk erővel, ahogyan szükség lett volna ahhoz, hogy visszahozzuk még a meccset a sírból. Így is tepertünk az utolsó utáni pillanatig, de a záró egy perchez érve már az sem nagyon akart sikerülni, amit máskor talán álmukból felkeltve is meg tudnak csinálni játékosaink. Az mindenesetre biztos, hogy nem szurkolóinkon múlt, hogy végül a Falco tudta megnyerni ezt az igencsak változatos összecsapást.

Csirke Ferenc: - Extra védekezést hoztunk, mert a Falcótól csak hatvanöt pontot kapni negyven perc alatt az figyelemre méltó teljesítmény. Pongó Máté begörcsölt a negyedik negyedre, szinte fél lábon játszotta végig a hátralévő meccset, irányító nélkül pedig nehéz a Szombathely ellen támadni. Veljko Budimir egész héten nem edzett, sérülten vállalta a játékot, hiányzott Simon Kristóf és Antóni Csanád is, de nem sorolom tovább a jelenlegi problémáinkat. Szurkolóink megint kitettek magukét, köszönjük a szenzációs hangulatot, sokat jelentett ez nekünk.