Vezette: Fodor, Menyhárt, Győrfy.

Nyíregyháza: Czura 14/12, Bus 19/6, Sztojanovics 21/15, Nagy K. 10/3, Sitku M. 6. Csere: Czinger 9, Oláh, Fazekas 4, Mokánszki. Vezetőedző: Siska János. PVSK-Kronosz: Krnjajski 9, Antóni 20/12, Demeter 18/3, Popgyákunik 10/3, Kővágó-Laska 3. Csere: Riskó, Bíró L. 4, Berkics 6/3, Benke 2. Vezetőedző: Juhász Olivér.

Ahogyan arra számítani is lehetett, már az első percekben kiderült a Nyíregyháza elleni Hepp Kupa-elődöntőn, hogy közel sem lesz könnyű dolgunk. Ez olyannyira igaz volt, hogy az első negyed felénél öt ponttal a nyírségiek vezettek, főleg annak köszönhetően, hogy míg az ő tripláik behullottak, nálunk többször is kiperdült a labda a gyűrűből – ezen pedig ebben a periódusban még az időkérés sem segített. Riskó, Krnjajski és Antóni próbálkozása után is, hiába tűnt úgy, hogy megvan a kosár, mégis valahogy kitáncolt a labda a helyéről. Nyilván így a dobószázalékunk is elég gyenge lett, nem csoda hát, hogy tíz perc után 22-13 volt az állás a Nyíregyháza javára.

A második negyedben viszont sajnos nagyjából ugyanott folytattuk, ahol előtte abbahagytuk. Szó se róla, Krnjajskiék mentek előre becsülettel, de a pontjainkat túlnyomórészt büntetőből tudtuk szerezni. Aztán azért az első félidő végéhez közeledve, ha nagyon lassú tempóban is, de elkezdett kinyílni a gólzsák. Antóni egy labdaszerzés után ziccerezett, nem sokkal később lendületből bevert egy hármast is, majd talán ezen felbuzdulva Demeter is bevállalt egy nehéz középtávolit, ami be is jött. Már épp kezdtünk volna jobb kedvre derülni, hiszen fel is jöttünk 37-30-ra, azonban ekkor jött egy nagy nyíregyházi rohanás, egy Nagy Krisztián-triplával és két Czinger-ziccerrel, így az első félidőt magabiztos előnnyel zárta ellenfelünk.

A második félidő előtt jóval később jött ki a csapatunk az öltözőből ellenfelénél, ami persze nem csoda, Juhász Olivérnek biztosan bőven akadt mondanivalója. Ez azonban szemlátomást meg is hozta az eredményét, hiszen egy 8-0-s szériával máris izgalmasabb lett a meccs. Legalábbis szerettük volna ezt hinni. Jött ugyanis egy nyíregyházi időkérés, ami alaposan aláásta a lendületünket. Olyannyira, hogy három és fél perccel a harmadik negyed vége előtt már azért kellett Juhász Olivérnek T-betűt formálnia a kezeiből, mert kialakult a két csapat között az addigi legnagyobb különbség, tizennyolc ponttal vezetett a Nyíregyháza. A játékrész végére ugyan egy kicsit sikerült ebből faragni, de nem tűnt leányálomnak 66-52-es állásról nekivágni a záró etapnak. Főleg úgy, hogy az látszott, a folyamatosan javuló támadójátékunk önmagában nem lesz elég, védekezésben valami nagyon extrát kellene előrántani a cilinderből.

Utólag sajnos már tudjuk, hogy ez nem igazán sikerült. Még ha egy-egy pillanatra úgy is tűnt, hogy talán sikerül újra lendületbe jönnünk, a Nyíregyháza gyilkos hármasaival rendre lehűtötte a kedélyünket. Az utolsó pár perc már minden mindegy alapon mentünk előre, és bár Berkics, majd Antóni is betalált kintről, ez is kevés volt ahhoz, hogy nyílttá tegyük a végjátékot. A Nyíregyháza végül tizenegy ponttal nyert, de az igazat megvallva, olyan rossz dobószázalékkal, ahogyan most dolgoztunk a meccsen, sajnos nem is volt realitása annak, hogy legyőzzük ellenfelünket.

Ez egyúttal az is jelenti, hogy a Hepp Kupát idén már nem nyerhetjük meg, de azért vasárnap a bronzéremért még harcba fogunk szállni a másik elődöntő vesztesével, az Oroszlány ellen vereséget szenvedő Salgótarjánnal.

Juhász Olivér: - Gratulálok a Nyíregyházának, megérdemelten jutottak a döntőbe. Nekünk sajnos csak jó periódusaink voltak ezen a mérkőzésen. Remélem a bronzmérkőzésen fegyelmezettebbek, gyorsabbak és főleg pontosabbak leszünk!