A szakosztály a sportág helyi népszerűsítésében kiemelkedő szerepet játszó Bóta László, továbbá Mikuska István kezdeményezésére a visszaemlékezések szerint 1944. május 1-én alakult meg, elindítva a PVSK egyik legsikeresebb sportágának háromnegyed évszázados történelmét.

Ha hinni lehet a néhány megmaradt forrásnak – nem túlságosan meglepő, hogy a háború közepette az újságok alig-alig foglalkoztak ezzel a hazánkban akkor még viszonylag kevésbé elterjedt labdajátékkal –, a férfi- és a női csapat egyszerre, vagy legalábbis nagyjából egy időben alakulhatott meg. Kezdetben mindkét gárda szakosztályvezetője Bóta László volt, feltételezhető azonban, hogy ebben a korai periódusban a hölgyek csak időszakosan játszottak mérkőzéseket. – a Dunántúl napilap 1944. május 17-én a következőket közölte: „Megalakult a PVSK kosárlabda szakosztálya. A PVSK nemrég alakította meg kosárlabda szakosztályát, mely rövidesen megkezdi aktív működését. A vasutas kosarasoktól sokat vár a pécsi közönség, egyébként a szervezés nagyban folyik.” Hogy ebben az esetben a „nemrég” kifejezés pontosan mit takar, nem derül ki, bár feltételezhetően a legközelebbi múlt, tehát 1944 tavasza, sőt inkább májusa értendő alatta – mindenesetre e hónap második felében a szakosztály már az újság szerint is bizonyosan létezett. Így hát mi is innen számítjuk az idén száz éves egyesületünkben a férfi kosarasok történetének indulását.

Bóta László a Felsőfémipari szakiskola játékosállományára támaszkodva alakította meg a PVSK kosárlabda szakosztályát. Társadalmi munkában a Siklósi út jobb oldalán a sínek mentén, ahol a salakos teniszpályák voltak megépítették a kosárlabdapályát, míg a fűtőház lakatosai ugyancsak társadalmi munkában elkészítették a kosárlabdapalánkokat. 1994. május 26-ám a Dunántúl napilapban a következő felhívás jelent meg: „A PVSK értesíti kosárlabdázóit, hogy szombaton délután 5 órakor edzést és értekezletet tart a Siklósi úti teniszpályán. Kérik a tagok pontos megjelenését.”

1944 szeptemberéből már eredményekről is be lehet számolni: A „Vasárnap” hetilap 1944. szeptember 24-én, írta: Megkezdődött a kosárlabdaidény. A PVSK rendezésében, az első pécsi szabadtéri mérkőzésen szép számú néző előtt az alábbi eredmények születtek: PEAC–PVSK 37-17 (19-6). Férfi mérkőzés. Vezette: Oppe és Csaba. – de igazából már az is kisebb csodának számított, hogy a háború alatt egyáltalán rendeztek mérkőzéseket. A csapat a következő szezonra is átmentette formáját: a területi bajnokságban a 2. pozícióban zárt a tabellán, s így kiharcolta a jogot a vidékbajnokságban történő indulásra, amelynek tétje viszont nem más volt, mint az NB I-es tagság megszerzése.

1946 augusztusában rendezték meg a mindent eldöntő mérkőzéseket, s miután a gárda háromból két meccset megnyerve (PVSK–Szegedi Tisza 41-32; PVSK–Szolnoki MÁV 30-25; Szegedi Postás–PVSK 46-35) holtversenyben az első helyen végzett, fel is jutott az élvonalba! A kosarasok első élvonalbeli győzelmüket a Budapesti MÁVAG ellen aratták (35-26), s végül a bennmaradást is kiharcolták az 1946–1947-es szezonban – sőt mi több, 1946-ban a PVSK megnyerte az Országos Vasutas Bajnokságot, így okkal lehetett arra következtetni, hogy a gárda fejlődése a helyes irányba tart…

A kezdett éveiben a PVSK férfi csapatának játékosai voltak: Mikuska, Goda, Iflinger, Szekeres, Bóta, Károlyi, Kapusi, Lovrics, Kőhegyi, Dr. Mintál, Balassa, Csicskár, Tamás, Szekeres, Váradi, Marosi, Grull, Kelenfi, Meggyes, Ranga, Verbőczi és Sándor.

---
2-3. kép: a PVSK legendás kosárlabdacsapatai az első évtizedből.